Úgy tartják, az egészséges embert általában kevésbé érdekli az egészséges életmód (hogy mi árt neki, és mi használ), mert az élete egyensúlyban, sínen van. Nincs hajtóerő a változtatásra, keresésre. Ez a fajta látszólagos egyensúly könnyen kibillen egy külső vagy belső történés, behatás, krízis által. Ilyenkor az élet sok esetben kisiklik.
A betegséghez vezető út kerül a legtöbbe, és végül ott áll az ember, ahonnan indult, immár egészség nélkül. A korábbi sínpárokon már más vonatok futnak. A beteg ember általában keresi a gyógyulást, mert az élete nincs egyensúlyban, nincs sínen. A diszkomfort nagy hajtóereje az életnek, és a beteg ember semmi másra nem vágyik, mint meggyógyulni. Nem kér jólétet, csak átlagos életet – kórképek, zárójelentések, fájdalmak nélkül.
Az értékrendváltás megtörtént: a testi és lelki egészséget tartja az összes vagyonának.
A beteg ember is kötött pályán mozog. Nézi az egészségeseket: miért nem értik, mekkora vagyon van a kezükben, és miért herdálják azt? Nem tudják, hogy egyszer majd nekik sem lesz? Elveszítik, vagy ellopják tőlük, mint az időt.
Az egészséges ember minden pénzt megad, hogy elutazhasson csodálatos helyekre, lássa a világ csodáit, élvezhesse az életet, kipróbálhasson merész dolgokat. A beteg minden pénzt megadna, hogy elsétálhasson a közeli parkba és vissza, vagy bevásárolhasson segítség nélkül.
Az egészséges tud másokon segíteni, a betegen mások tudnak segíteni.
Az egészség a legsokoldalúbb valuta az idő mellett, be lehet váltani mindenre: sportra, bármilyen fizikai és szellemi munkavégzésre, utazásra, programokra, összejövetelekre. A biológia „likvid tőkéje” (emellett hosszú távú befektetése is), ezért a legnagyobb védelmet igényli. Egészségesen kereshetünk pénzt, de pénzen nem vehetünk egészséget. Az ember kötelességszerűen befizeti a társadalombiztosítást, cserébe az állam alapszinten megpróbálja ellátni, ha megbetegszik. Miután az ember átutalta a tb-összeget, elmegy vásárolni és leül enni, majd a feldolgozott élelmiszerektől rövidebb-hosszabb távon beteg is lesz.
Nem mindenki maradhat egészséges – önhibájából vagy önhibáján kívül, mégis a legtöbb bajt kézzel csináljuk magunknak a tudomány szerint.
Érdemes arra törekedni, hogy amennyiben a test már nem a régi, a lelki folyamatok terén stabilak maradjunk. Olyan világban élünk, ahol nagy szükség van a lelki erőre – vagy egybeírva: a lelkierőre. A belül stabilizált modellek a legerősebbek, ezért a belső egyensúlyra törekszünk. Lehet-e valaki lelkileg erős, miközben testileg beteg, vagy csak ép testben lehet ép lélek?
A bevezetésben jeleztem, hogy ép testben gyakran nincs változtatni vágyó, egészséges életvitelre törekvő lélek. Fordítva is igaz: beteg testben lehet ép és erős lélek, mert a fájdalmak megedzik, megerősíthetik az embert. A történelemben sohasem a testi megtörés volt a cél, azt csak eszközként használták a lélek megtöréséhez. Az építkezést hasznos belülről kezdeni, a személyes hit, a meggyőződés, a célok, az akaraterő, majd a fokozatos gyakorlás által, és a test sok esetben érti és követi a belső szót, kérést, reagál a változtatásra.
A tudatosság eredményezi a közérzet javulását.
Ha nem is mindig gyógyul meg a beteg test, de az állapota egyre jobb lesz, az életigenlő lelki hozzáállás erőről erőre juttatja a szervezetet. Nem kevés ilyet láttam, és semmi misztikumot nem találok benne, az elme mindennek a vezérlője, így karbantartása, kitartó erősítése a test javára is válik.
