„Történet egy furcsa, fehér folyadékról, amelyet nekünk szánnak.” Nehéz olvasmány Tóth Gábor élelmiszermérnöktől. A kutató véleménycikke a tehéntejfogyasztás kialakulásáról és annak veszélyeiről.
Az ember háziasított, majd genetikailag megváltoztatott egy állatfajt, hogy tetemes mennyiségű tejet termeljen, de nem a saját kicsinyének, hanem az embernek.
Az ember pontosan tudta, hogy minden élőlény teje fajspecifikus élő anyag, amely általánosan nem javasolt fajok közötti adásra, sőt minden egyes anya szervezete egyedi tejet „készít” a saját féltett kicsinye számára a genetikai adottsága szerint – így minden egyes anyatejnek „ujjlenyomata”, speciális üzenete van, de csak egyetlen élőlény részére.
Termelésfokozás
Az állat szervezete az emberi kéz átalakítása nyomán kiégett, legyengült, fogékonnyá vált a betegségekre, a nagy mennyiségű tej minősége és beltartalmi jellemzői törvényszerűen romlottak, mivel a mennyiséggel mindig fordítottan arányos a biológiai érték.
A genetikailag tejtermelésre szelektált élőlények erős feszítő érzéssel élnek, az egyetemen ezt ahhoz hasonlították, mintha valakinek rettenetesen sürgető, feszítő vizelési ingere volna, de ahogy ezen enyhít a fejőgép, hamarosan újra ezt érzi az állat, ami állandó diszkomfortot okoz. (Corvinus Egyetem állattenyésztési szemináriumok.)
Az ember nem állt meg itt, tovább gyorsította a tejtermelést: az állatot ellés után hamar újra termékenyíti, hogy ismét nagy mennyiségű tejet adjon, a szárazon állás ideje csekély. A vemhes állat azonban ösztrogénben gazdag tejet fog adni, ezt tehát be kell keverni nem vemhes állat tejével, hogy azonnali hormonális és egyéb gondokat ne okozzon az embernél.
Ezután a termelő megbízta a gyógyszerészt, hogy kísérletezzen ki gyógyszereket, amelyekkel életben tartható a rohamosan gyengülő tenyészállat, amíg a maximális mennyiségű tejet le tudják tőle fejni, ha pedig már erre alkalmatlan, levágja.
Határértékek
Ezzel párhuzamosan meghatározta az idegenanyag-határértékeket a tejben, azaz a sokféle gyógyszerhatóanyagnak melyik az a maximális mennyisége, ami rövid távon még nem okoz a fogyasztók nagy részénél statisztikailag kimutathatóan primer (az anyaggal összefüggésbe hozható) betegséget.
Az ember tudta – mert csak ezt látja a természetben –, hogy minden anyatej nyersen adható, és hő hatására sérül, „működése” megváltozik. Ugyanakkor a tej nem tárolható, romlékony, így tartósítania, hőkezelnie kellett.
Alapélelmiszer
Az így előállt fura fehér folyadékot az ember elnevezte alapélelmiszernek, belőle koncentrált fehérjeforrásokat készített (1 kg túró = 5 liter tej, 1 kg sajt = 10 liter tej), és nagy mennyiségben elkezdte ajánlani a két veszélyeztetett korcsoportnak: a gyermekeknek, hogy jól fejlődjenek, és az időseknek, hogy csontozatuk ép maradjon.
Az ember tudta, hogy amit tesz, az kockázatos és nem etikus, nem tudatlanságból cselekedett. Azt is tudta, hogy az anyatejet termelő mirigyek az egyetlen olyan részei a testnek, amelyek a vérből szinte szűrés nélkül minden anyagot átengednek (nem olyan, mint a várandós anyában a magzatot körülvevő placenta, vagy az agy körül a vér-agy gát), de ez sem gátolta őt abban, hogy ebből pénzt csináljon, sőt a tejet életnek, erőnek és egészségnek tüntesse fel, és így reklámozza.
A fogyasztók hittek a tudománynak és a hirdetéseknek, hiszen miért akarnák őket kihasználni vagy becsapni, főleg egy ilyen kiemelt kérdésben, mint az egészség. Az elképzelhetetlen, hogy játszanak emberek életével, ez kizárható, nonszensz.
A tudomány már mást mond
Ám a kulisszák mögött már régen elvált egymástól a tudomány és az ipar, és az utóbbi vette át az irányítást, szponzorálva és vezényelve a kutatásokat, támogatva az egészségnapokat, és általánosan elfogadtatva az általa gyártott tömegterméket. De még ez is kevés volt, többet akart, extraprofitot.
A gyártó rájött, hogy ki tudja szeparálni a tejből a fehérje (kazein és savófehérje) egy részét, és ezt átvezetheti a sporttáplálkozásba vagy a klinikai élelmezésbe (pl. tápszerek), így duplán-triplán kereshet.
Lefölözheti a fehér folyadékról a zsírt – amely a keringésének, ereinek egyáltalán nem használ –, és ezt külön eladhatja tejszínként és tejfölként.
A melléktermékekből is jól járhat (író, savó, permeátum), sőt a gyenge minőségű fehér folyadékot porlasztva is száríthatja, így sovány és zsíros tejporokat készíthet, pedig tudta, hogy a tejet nem hasznos porlasztani, sem ezt a port sütésre szánt termékekbe tenni (karcinogének, transzzsírok képződése, bélfal- és mikrobiom-károsodások).
A polipkarok mindenfelé kiterjedtek, a fehér folyadék valamilyen komponense számtalan élelmiszerben elrejtőzött, legyen az pizzatészta, pékáru, kakaóitalpor vagy fagylalt.
Még a reformtáplálkozásból is ki akarta venni a részét, így belépett a müzlik, reggelizőpelyhek piacára, és sok szülő vidáman öntötte az ipari puffasztott gabonapelyheket a tehéntejbe. A szétroncsolt sejtfalú termékekhez tehéntejet adtak, és ez övön aluli ütés volt a hasnyálmirigynek.
Ha a véleménycikk 2. részére is kíváncsi vagy, iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy értesíteni tudjunk, amikor megjelenik!
[caldera_form id=”CF6016c8ec2a484″]Ezt olvastad már?
Hogyan válasszunk probiotikumot? Tóth Gábor élelmiszermérnök tippjei
