A kutatók többféle kifejezést használnak a videójáték-függőség leírására, de bármi legyen is a címke, ez egy súlyos következményekkel járó probléma, különösen, amikor a gyerekek aggasztóan nagy számban mutatják a tüneteket. A függő játékosok általában rosszabb kognitív és tanulmányi teljesítményt nyújtanak, és nagyobb valószínűséggel szenvednek alvászavartól, szorongástól és alacsony önértékeléstől. A gyerekek esetleg zavaróan erőszakos témájú videójátékokkal játszanak, lehet, hogy túl sok időt töltenek a kanapén, egyre mozgásszegényebbek és szociálisan visszahúzódóbbak lesznek. A gyerekek néha elhanyagolhatják a házimunkát vagy a házi feladatot, és előfordulhat, hogy nem fejlődik ki bennük az a képesség, hogy képernyő nélkül szórakoztassák magukat. Az ilyen problémák azonban nem jelentik azt, hogy a gyermek függőségben szenved.
Mi az a „függőség”?
Eredetileg a kifejezés egy kábítószertől való fiziológiai függőségre utalt. Manapság nem szokatlan, hogy az emberek a függőség kifejezést mindenféle túlzott viselkedésre használják, például a túl sok csokoládéevésre. A szakértők azonban óvatosabban és mértéktartóbban közelítik meg a kérdést, nyitottak arra a lehetőségre, hogy bizonyos ismétlődő viselkedések – beleértve a videójáték-használatot is – túlzott és kényszeres viselkedéssé válhatnak. De vajon ez valóban összehasonlítható-e egy anyagfüggőséggel?
Amikor egy anyagtól való függőségben szenvedünk, számos jellegzetes, neurológiai alapú állapotot tapasztalunk, többek között a következőket:
- pozitív hangulati állapot;
- tolerancia (az adag növelésének szükségessége ugyanazon hatások elérése érdekében);
- sóvárgás; és
- kivonás (ha a használat csökken vagy leáll).
Még nem világos, hogy a javasolt viselkedési függőségek mennyire hasonlítanak az anyagfüggőségekre, de a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5) az internetes játékzavart a függőség egyik típusaként ismeri el, és az Egészségügyi Világszervezet a játékzavart a függőséget okozó viselkedéssel jellemezhető betegségnek minősítette. És függetlenül attól, hogy milyen címkéket részesítünk előnyben, a kutatók kimutatták, hogy a videójátékos viselkedés kórossá válhat. A játék az eufória érzését adhatja nekik, vagy legalábbis megkönnyebbülést a kellemetlen érzések alól. Elvonási tüneteket tapasztalnak, ha megtagadják tőlük a játékokhoz való hozzáférést. A játék pedig zavarja a mindennapi működést – megzavarja az alvást; aláássa az iskolai teljesítményt; károsítja a való világbeli társas kapcsolatokat; és érzelmi problémákat táplál.
A függőség azt jelenti, hogy nagyon gyakran játszol, vagy hosszú órákat töltesz játékkal? Igen, a patológiás játékosok általában sokat játszanak – napi két óránál többet. Bár a játékkal töltött teljes idő rossz jel lehet, önmagában nem ez a probléma lényege. A fő probléma az, hogy a videójátékok akadályozzák az egészséges alkalmazkodást és fejlődést. Átveszik a játékosok életét.
Hány gyerek küzd videójáték-függőséggel?
A becslések változóak, mert az arányok csak azokat a személyeket mutatják, akiket klinikailag diagnosztizáltak. Ezek szerint a videójáték-függőség aránya a gyermekek és tizenévesek körében 1–17% között mozgott, és átlagosan 5% körül volt. Amikor a kutatók kevésbé szigorú kritériumokat vettek figyelembe – például a problémás vagy rendellenes játék bármely esetét is beleszámították –, az arányok 20–30% között voltak.
A gyerekemnek játékproblémái vannak?
Hogy a kérdésre választ kapjunk, nézzük meg a Douglas Gentile által kifejlesztett szűrőeszközt, a videójáték-függőségi kérdőívet. Gentile 1178 amerikai fiatal (8 és 18 év közötti) véletlenszerű mintáját kérdezte meg, és arra kérte a gyerekeket, hogy az alábbi kérdések mindegyikére igen, nem vagy néha válasszal válaszoljanak. A gyerekek akkor minősültek patológiás játékosnak, ha a 11 kérdésből legalább 6-ra igen vagy néha választ adtak.
- Az idő múlásával sokkal több időt töltöttél azzal, hogy videójátékokon gondolkodtál, a videójátékozásról tanultál, vagy a következő játéklehetőséget tervezted?
- Egyre több időt és/vagy pénzt kell töltened/költened videójátékokra ahhoz, hogy ugyanannyi izgalmat érezz?
- Próbáltál már ritkábban vagy rövidebb ideig videójátékozni, de sikertelenül?
- Nyugtalanná vagy ingerlékennyé válsz, amikor megpróbálod csökkenteni vagy abbahagyni a videójátékokat?
- Játszottál-e már videójátékokkal, hogy elmenekülj a problémák vagy rossz érzések elől?
- Hazudtál-e valaha a családodnak vagy a barátaidnak arról, hogy mennyi időt töltesz videójátékokkal?
- Loptál-e valaha videójátékot egy boltból vagy egy barátodtól, vagy loptál-e valaha pénzt videójáték vásárlásához?
- Előfordul, hogy kihagyod a házimunkát, hogy több időt tölthess videójátékozással?
- Előfordul, hogy kihagyod a házi feladatot, hogy több időt tölts videójátékokkal?
- Előfordult már, hogy azért teljesítettél rosszul egy iskolai feladat vagy dolgozat során, mert túl sok időt töltöttél videójátékokkal?
- Volt-e már szükséged arra, hogy a barátaidtól vagy a családodtól pluszpénzt kérj, mert túl sok pénzt költöttél videójáték-felszerelésre, szoftverre vagy játék/internet díjra?
Mindenért a kóros játékszenvedélyt okolhatjuk?
A kutatások azt mondják, hogy a szenvedélybeteg játék a bajok széles skálájával függ össze. De ez nem bizonyíték arra, hogy a játék okozza ezeket a problémákat, és nem valószínűtlen, hogy az ok-okozati összefüggés – legalábbis bizonyos mértékig – a másik irányba is működhet. A szorongásos problémákkal küzdő gyerekek például nagyobb valószínűséggel keresnek enyhülést a videójátékokban. A gyerekeknél pedig nagyobb a kockázata a játékzavar kialakulásának, ha figyelemhiányos hiperaktivitásban, azaz ADHD-ban szenvednek. Mindazonáltal elég nyilvánvaló, hogy a videójáték-függőség sok mindenre van rossz hatással.
Következmények a szülők számára – Mit jelent mindez?
A függőséget okozó viselkedés nem ugyanaz, mint a képernyő előtt töltött idő ajánlott határértékének túllépése. Elképzelhetünk olyan helyzetet, amikor egy gyermek túl sok időt tölt videójátékkal, mégsem veszti el a kontrollt, vagy nem szenved jelentős káros következményektől. Azt is könnyű felmérni, hogy a függőségi tünetek jelenléte hogyan nehezíti meg a gyerekek számára a játékkal való foglalkozás csökkentését. A játékosoknak segítségre lesz szükségük ahhoz, hogy megbirkózzanak a sóvárgásukkal és az impulzusaikkal. Korlátokat és korlátozásokat szabhatunk a gyerekeknek, de ha nincsenek meg a készségeik a megbirkózáshoz – ha nem tudják, hogyan vegyenek részt alternatív tevékenységekben a negatív érzések vagy az unalom kezelésére –, akkor valószínűleg továbbra is arra fognak koncentrálni, hogy videójátékozni tudjanak. Aktívan segítenünk kell a gyerekeknek abban, hogy megtanulják, hogyan váltsák fel a kényszeres viselkedésüket más, a fejlődés szempontjából egészséges elfoglaltságokkal.
Az emberek teljesen elmerülhetnek a videójátékokban. Tudatos erőfeszítés nélkül is rendkívül koncentrálttá válhatnak. Csökkentett öntudatot és megváltozott időérzékelést tapasztalnak. Elég kihívást kapnak ahhoz, hogy motiváltak legyenek, de nem annyira, hogy ez nyomasztóvá és ellenszenvessé váljon.
Flow
A pszichológusok flow-nak nevezik a videójáték-élményt, és ez nem a videójátékok egyedi jellemzője. Rengeteg más tevékenység – beleértve a kreatív tevékenységeket is, mint például a szobrászat vagy a zeneszerzés – szintén képes a flow érzését kelteni. Tehát amellett, hogy figyelemmel kísérjük gyermekeink szokásait – és korlátokat állítunk fel –, komolyan elgondolkodhatunk azon is, hogy miként tudunk megbirkózni a rendkívül magával ragadó játékok erőteljes vonzásával. Egyes kutatások szerint a leginkább addiktív videójátékok a fantasy-szerepjátékok, különösen a félénk vagy népszerűtlen gyerekek esetében.
Érdekes belegondolni, hogy miközben a videójátékok egyre népszerűbbek lettek, a strukturálatlan játék egyéb lehetőségei csökkentek. Nem azt állítom, hogy a videójátékok a felelősek. De talán a videójátékok elérhetősége megkönnyítette életmódunk jelentős változását. Emlékszem, amikor a gyerekek a szabadidejük nagy részét a szabadban töltötték, felnőttek közvetlen felügyelete nélkül játszottak. Manapság ezt túl veszélyesnek ítélik. A veszély érzékelése egyes családok esetében (például azoknál, akik nagy forgalmú, bűnözéssel terhelt környékeken élnek) a valóságot tükrözheti.
Megelőzhetjük a kóros videójátékozást azzal, hogy nagymértékben növeljük a gyerekek hozzáférését a szabad, szociális, szabadtéri játékhoz? Kétlem, hogy létezik egyetlenegy megoldás. De gyanítom, hogy ez nagyon hasznos lenne.
