Gyermekként felnézünk a szüleinkre, hogy támogatást és útmutatást kapjunk. A szüleinknek szerető gondoskodással és bölcsességgel kellene vezetniük minket. De ez sokszor másképp alakul, viszont a gyerekek ekkor még nem tudják felismerni a jeleket, hogy a szüleik valójában „érzelmileg éretlenek”, ha szerencséjük van, felnőttként felismerik a rossz mintákat, amiket – sok munkával ugyan – megtörhetnek.
Mi történik akkor, ha érzelmileg éretlen szülővel nőttél fel?
Az érzelmileg éretlen szülők biztonságos otthont, jó oktatást és mindent biztosíthatnak számodra, amit pénzért meg lehet venni. Azonban érzelmileg sosem kaptad meg azt, amire igazán szükséged volt. Lehet, te is érzelmileg érettebb lettél, mint a szüleid. Gyakran úgy érezted, hogy neked kell gondoskodnod róluk, nem pedig fordítva.
E miatt a zavaros szülő-gyermek kapcsolat miatt érezhetted magad elhagyatottnak és bizonytalannak. A gyermekkori érzelmi elhanyagolás fájdalmas és magányos élmény. Bár a fájdalmas gyermekkorodat lehetetlen megváltoztatni, szüleid érzelmi éretlenségének megértése egy lépés a gyógyulás felé.
Milyen az érzelmileg éretlen szülő?
Az érzelmileg éretlen szülők nem képesek az érzelmeiket egészséges módon kezelni. Nem rendelkeznek hatékony megküzdési mechanizmusokkal az érzelmek szabályozására és a kompetens működés fenntartására stresszes helyzetekben.
Az érzelmi érettség a saját érzelmek felismerésének, kifejezésének és kontrollálásának képessége, miközben képes mások érzelmeinek empátiájára és az azokra való reagálásra.
Ha a szülők érzelmileg éretlenek, nem tudják kontrollálni érzelmeiket, és túlságosan magukra koncentrálnak ahhoz, hogy gyermekeik szükségleteivel törődjenek.
Az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa
Lindsay Gibson klinikai pszichológus szerint az érzelmileg éretlen szülőknek négy típusa van. Bár különböző szülői stílusuk van, és különbözőképpen keltenek bizonytalanságérzetet a gyermekeikben, mindegyik érzelmileg éretlen szülő korlátozott empátiával, megbízhatatlan érzelmi támogatással és az érzékenység hiányával rendelkezik. Következetlen viselkedésük nem kelt bizalmat vagy biztonságot a gyermekeikben.
1. Érzelmi szülők
Az érzelmi szülőket az érzelmeik vezérlik. Törékenyek, és hajlamosak túlreagálni a helyzeteket. Könnyen kiborulnak, és amikor ez megtörténik, az egész család kapkodja a fejét, hogy megnyugtassa őket. Hangulatuk a túlzottan is bevonódóból pillanatok alatt hideggé és elutasítóvá válhat.
Ez az érzelmi hullámvasút kiszámíthatatlanná teszi őket, és az otthoni környezetet stresszessé teszik. Az egyik percben még boldogok lehetnek, a következőben pedig hisztit csapnak.
Nehéz egy olyan szülővel együtt élni, aki mindig ingatag, és úgy tűnik, soha nem tudja megőrizni a hidegvérét.
Az érzelmes szülők gyakran másokra támaszkodnak, hogy stabilizálják őket. A szerepek felcserélődhetnek, és a gyerekek nyugtatják meg vagy támogatják szüleik érzelmi szükségleteit, amikor azok zaklatottak.
2. Túlhajszolt szülők
A túlhajszolt szülő nagyon normálisnak tűnhet. A felszínen részt vesznek a gyermekeik életében.
Ennek ellenére az érzelmileg vezérelt szülőkből hiányzik az empátia a gyermekeik iránt. Érzelmileg éretlenek, mert soha nem alkalmazkodnak a gyermekeik igényeihez, vagy nem ápolnak érzelmi kapcsolatot velük. Ehelyett arra kényszerítik gyermekeiket, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, amit ők a legjobbnak tartanak számukra.
Irányítanak, és tolakodóak a gyermekeik életében. Nagyon magas követelményeket támasztanak, és nagyon kritikusak és követelőzőek tudnak lenni.
A túlhajszolt szülők általában nagyon elfoglaltak. Mindenáron sikeres gyerekeket akarnak nevelni, hogy saját igényeiket kielégítsék. Ezért gyakran szétszórtak, és mind fizikailag, mind érzelmileg elérhetetlenek.
3. Passzív szülők
A passzív szülők minden konfliktust és stresszt elkerülnek. Bár ez azt jelentheti, hogy könnyű velük kijönni, nem képesek egészséges határokat felállítani, őszinte beszélgetéseket folytatni, vagy kiállni magukért vagy a gyermekeikért, ha szükséges.
A passzív szülők gyermekei nem számíthatnak arra, hogy a szüleik alapvető módon ott lesznek mellettük. Gyakran magukra maradnak, mert az ilyen szülő figyelmen kívül hagyja a másik bántalmazó szülő vagy családtag által okozott károkat.
4. Elutasító szülők
Az elutasító szülők azt szeretnék, ha békén hagynák őket. Nem töltenek sok időt a családjukkal, és kevés interakció van közöttük, formális és személytelen a hozzáállásuk.
A legtöbb interakciójuk abból áll, hogy parancsokat osztogatnak, robbanékonyak, vagy elszigetelik magukat a családjuktól, és kevés toleranciával vagy empátiával rendelkeznek mások szükségletei iránt.
A gyerekek gyakran kényelmetlenül érzik magukat az ilyen szülők közelében, és úgy gondolják, hogy szüleik számára nem fontosak.
Mi okozza az érzelmi éretlenséget a szülőknél?
A szülők érzelmi éretlenségével számos kockázati tényező hozható összefüggésbe. A kedvezőtlen korai élettapasztalatok, például a fizikai bántalmazás, az érzelmi bántalmazás vagy az elhanyagolás alááshatja a gyermek érzelmi szabályozásra való képességét. Leginkább az érzelmi bántalmazás az érzelmi éretlenség legerősebb előrejelzője. A történelem hajlamos megismételni önmagát.
Általánosságban elmondható, hogy az érzelmileg éretlen szülőknek általában szintén érzelmileg éretlen szüleik vannak.
Ahhoz, hogy a saját szüleik elfogadják őket, lehet, hogy sok mély érzést kellett elzárniuk gyermekkorukban. Nem engedték meg nekik, hogy felfedezzék vagy kifejezzék gondolataikat és érzéseiket az egészséges érzelmi fejlődés érdekében, ami korlátozta az önszabályozás vagy a másokkal való érzelmi kapcsolatteremtés képességét felnőtt korukban.
Az érzelmileg éretlen szülők viselkedésjegyei:
- Magukat helyezik előtérbe: A kisgyerekek énközpontúak. Úgy érzik és úgy viselkednek, mintha ők lennének az univerzum középpontja. Elsősorban önmagukkal foglalkoznak, és ösztönösen azt teszik, ami jólesik nekik. Az érzelmeik irányítják őket. Míg az érett felnőttek mérlegelik, hogy tetteik milyen hatással lehetnek másokra, mielőtt cselekednének, egy érzelmileg éretlen anya vagy apa soha nem veszíti el igazán a gyermekkori ösztöneit. Az érett szülővel ellentétben ők a saját igényeiket a gyermekeik igényeivel szemben helyezik előtérbe.
- Merevek, és mindig igazuk van: A gyerekekhez hasonlóan az éretlen szülők is merevek, céltudatosak, és leegyszerűsítő világnézetet vallanak. Lehetetlen számukra, hogy megváltoztassák a véleményüket, ha egyszer már kialakítottak egy véleményt. A kritika vagy az eltérő vélemények nagyon védekezővé és érzelmessé tehetik őket.
- Érzékenyek és reaktívak: Az érzelmileg éretlen emberek érzékenyek, és nem kezelik jól a stresszt. A legapróbb dolog is kiboríthatja őket. Ha egyszer feldúltak, túlreagálnak dolgokat, és nem tudják szabályozni magukat. Elvárják, hogy mások engedjenek és tegyék meg, amit ők akarnak, hogy megnyugodjanak.
- Félnek az érzelmektől: A mély érzelmek könnyen kiboríthatják ezt a szülőtípust. Az éretlen szülők gyakran elutasítják gyermekeik érzéseit, vagy nem engedik, hogy kimutassák azokat. A gyerekeket eltántorítják attól, hogy kifejezzék az érzéseiket, vagy szabadon beszéljenek róluk.
- Vagy túlságosan irányítanak, vagy egyáltalán nem foglalkoznak semmivel: Az éretlen szülők az ellenőrzési spektrum szélsőséges pontjain helyezkednek el. A spektrum egyik végén kontrollálnak. Hajlamosak autokratikus szülők, tekintélyelvű szülők, szigorú szülők vagy narcisztikus szülők lenni. Merev szabályokat állítanak fel, és gyermekeik életének minden aspektusát irányítják. A spektrum másik végén pedig közömbösek, és kevés érdeklődést mutatnak a gyerekeik élete iránt. Ezek az elhanyagoló szülők nem állítanak fel szabályokat vagy elvárásokat.
A kapcsolatok gyógyítják a kapcsolati sebeket
Az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermeke olyan kapcsolati sebet hordoz, amely a bizonytalan kötődések eredménye. Az érzelmi sebek tartalmas kapcsolatokon keresztül gyógyíthatók. Azonban egy olyan személy, aki még soha nem tapasztalt mély, kiteljesedő kapcsolatot, nem biztos, hogy tudja, mit keressen, vagy hogy saját viselkedése hogyan befolyásolhatja azt. Itt hasznos lehet a szakmai segítség.
Egy tapasztalt terapeuta segíthet az egészséges kapcsolati minták azonosításában, a dinamikában való eligazodásban és a másokkal való értelmes interakciók ápolásában. Továbbá segíthet a destruktív viselkedésminták azonosításában, a produktív kommunikációs készségek elsajátításában és a kapcsolatokban fontos határok kialakításában.