A gyomor, definíció szerint, egy izmos falú, horog alakú üreges szerv a középvonalunktól kissé balra. A lenyelt falat mindig a jobb oldalon fekvő ún. kisgörbületen halad végig, itt érintkezik először a gyomor nyálkahártyájával, ez a gyomorút. A forró, jéghideg, fűszeres, csípős, irritáló étrendi hatások tehát ezt a területet érik a legintenzívebben, itt a leggyakoribb a fekély is. Később hasonló a helyzet a nyombéllel.
Amik növelhetik az esélyt
A mélyülő fekélyek előtt először mindig fekélykezdemény alakul ki: a nyálkahártya körülírt sérülése, eróziója jellemző, ha ez nem tud begyógyulni, akkor kialakulhat a krónikus, mélyülő fekély, egyéb hatásokkal együtt.
A fekélykezdemények legtöbbször éjjel, a nyálkahártya-regeneráció fázisában gyógyulnak (rendkívül gyorsan), amennyiben nem vacsoráztunk sokat, ecetes ételek, alkoholos italok helyett tiszta vizet ittunk a nap végén, és időben tértünk nyugovóra. A vízhiány, a napi és esti stressz, a savpangás a gyomor alsó részén vagy a Helicobacter pylori jelenléte növelheti a fekélykezdemények esélyét.
Náluk gyakoribb
Az éjszakai műszakban dolgozóknál, az ötletszerűen (rendszertelenül) evőknél és a reggel (vagy a nap más szakaszában) égetett szeszes italt fogyasztóknál mérhetően gyakoribb a gyomor- és nyombélfekély, a rendszerszerűen étkezőknél, hosszabban vagy időszakosan böjtölőknél és a korábban fekvő embereknél ritkább.
Egymásra rétegződve
Evés során az étel az ún. nagygörbületen hagymahéjszerűen halmozódik, egymásra rétegződve. Ha természetes színezékkel festett kenyérdarabkákat nyelünk le, jól követhetők sorrendben lentről felfelé a különböző színű rétegek, ahogy ívesen egymásra rakódnak.
Mindez azonban csak mintegy 30 percig marad így, ezután a gyomor jellegzetes keverőmozgásokkal elegyíti a darabokat a gyomorsavval és a pepszinnel (fehérjebontó enzimekkel), a rendszer egyszínűvé válik.
40-45 perc szükséges
A gyomornak 40-45 percre van legalább szüksége ahhoz, hogy a keverés mellett a nagygörbületre teljesen átrendezze az elfogyasztott ételt (nagy étkezéseket követően), ekkor válik szabaddá a gyomor alsó része, ami a későbbi vízivás terén kulcsszerepet kap.
Percenként 2-3 keverőhullám jellemző, a gyomor professzionális módon végzi ezt, pontos idegi szabályozás mellett, a keverés során a pépes rendszer csak lefelé mozoghat, ha felfelé is halad, nyelőcsőrefluxhoz vezethet (erről később külön szó lesz).
Reggel az éhgyomorra történő (nem hideg és nem forró) vízbevitel hasznos – hidratálja a belső felületeket, eltávolítja az ott pangó éjjeli anyagcseretermékeket.
A nyál szerepe
Az egyik legfontosabb védőanyagunk a nyál, ebben egy mucin nevű anyag található – ez egy emészthetetlen poliszacharid (szénhidrát), amely a nyelőcső és a gyomor falát bevonja, a bélben pedig prebiotikus és emésztésjavító hatású (segíti a vércukorszint egyensúlyát is).
Evés közbeni folyadékbevitelkor a mucinózus nyál termelése leáll, mivel a falat síkossá tevésére ilyenkor nincs szükség – ez a szokás a szervezetet némileg félrevezeti.
Időseknél különösen nagy gondot okozhat az evés és ivás együttese (a nem megfelelő fogazat miatt sokan isznak evés közben), hiszen a fekélyhajlam ekkor jóval nagyobb a gyomorfal gyengülő vérkeringése, a nyálkahártyák korral járó sérülékenysége és a fokozott gyógyszerhasználat miatt.
Nem javasolt hamarabb inni
Már a 80-as évektől publikált az orvosi szakma a gyomor kisgörbületének hosszanti csatornáiról.
Az egyik szakkönyv így ír erről: „A hosszanti barázdák különösen a kisgörbületen kifejezettek, ezek vezetik a lenyelt falatokat a gyomorszájtól a gyomor aljába. A folyékony, emésztésre nem szoruló táplálék és a víz nem időzik a gyomorban, nem keveredik a többi gyomortartalommal, hanem végigfolyhat a gyomorúton a gyomorkapuig, és elhagyja a gyomrot.” (Dr. Obál F.: Emberi test, 2. kötet, 880. o. Gondolat Kiadó, Bp., 1986.)
Mivel ugyanez a szakkönyv korábban jelzi, hogy az evés után 30-45 percig „gyomorúttorlasz” jön létre mindaddig, amíg a gyomor fel nem „pakolja”, rétegzi a nagygörbületre az ételt, így a vízivás az evés utáni 45-60 perc múlva javasolt, csak ekkor válik szabaddá a gyomorkapu a víz számára.
Vizes pép: baj
Ha tehát étkezés közben iszunk, a mucintermelés gyengül, emellett a gyomorban vizes pép alakul ki a gyomorsavas-pepszines pép helyett – ez baj.
A megivott folyadék révén hidratálódott rendszer már alig tud savat és enzimet felvenni, a gyomoremésztés gyengül, a fehérjebontó, sósavas anyag felmarja a gyomor belső falát, és a nem kellően bontott – a becsapós vizes-pépes jelleg miatt túl hamar továbbított – proteinek pedig túlterhelik a hasnyálmirigyet (a 2-es típusú cukorbaj előszobája).
A fekélykezdemény ilyenkor ott jelenik meg, ahol a fal vérkeringése gyengébb (Selye-féle fekélykutatás), ez a lelki stresszekkel függ össze – a gyomor fala nem mindenhol sérülékenyebb, csak néhány helyen.
Nem jó a csípős
A gyenge gyomrot csípős, fűszeres levesekkel, előételekkel próbálják munkára bírni, de ebbe a szerv könnyen belebetegedhet (itt nem szabad összekeverni a régiek tartalmas leveseit a híg, fűszeres, „gyomorerőltető” levesekkel). Hangsúlyozandó: a gyomornak szilárd, száraz ételre és nyállal való bőséges keverésre van szüksége, a dietetika a szikkasztott pékáruk, kétszersültek lassú, alapos rágását emiatt is javasolja a betegeknek, hasonlóan a másnapos kenyereket is (pirítós mellett nem javasolt a folyadék, pont a hatás lényege vész el).
A híg, csípős levesek és a folyadékbeviteli hibák miatt számos esetben jellemző a fekélykezdemény kialakulása, az esti csípős ételek, az ecet és az alkoholos italok pedig éjjel mélyítik a nyálkahártya sérülését.
További ok
A rágásról szó esett, ez még némi magyarázatra szorul. A gyomorból a pépes rendszer hamarabb ürül, a redőzött fal azonban felfogja, visszatartja a darabos részeket, és újraemészti, amíg azok is elfolyósodnak.
„A gyomorban már nincsenek fogak” – tanítja a szakma, azaz a lejutott félig megrágott falatok problémákat okozhatnak. A gyomornyálkahártya szó szerint árokba szorítja és meg tudja markolni ezeket a darabkákat, elválasztja a pépes résztől, majd ismét sósavat, pepszint termel rájuk – ez szintén oka a fekélykezdeményeknek.
Érdekesség
A madarak kemény magokkal táplálkoznak. Fogaik nincsenek, a bivalyerős őrlőgyomruk (zúza) roppantja össze a magokat (1962 newton erővel). Ez az elképesztő erő a zúzába kerülő üveggyöngyöt széttöri, és összenyomja a fémdarabokat is. A lenyelt apró kavicsok is segítik az őrlést – ezért sem adunk a madaraknak fehér kenyérmorzsákat, emellett hiányállapotokat is okozunk náluk a finomított árukkal (mangánhiány – csontlágyulás stb.).
Borítókép: Canva
[caldera_form id=”CF6016c8ec2a484″]Ezt olvastad már?
