„Nagymenő hölgyek összemenstruált bugyijait mostam adminisztrátor pozícióban, közgazdászdiplomával”

Dia számot vetett, milyen munkahelyei voltak eddigi életében. Sokféle munkát végzett, ahogy ő mondja, mindig bevonzotta azokat, amiket sose akart. Azt hitte, már minden próbatételen túl van. De az igazi kihívás csak ezután jött: anya lett, soha nem látott próbákkal. Ám mégis ez számára az igazi álommeló. Akkor is, ha sokan nem látják meg az Anya mögött az embert.

Ki vagyok én?

Az életem egy új szakaszába léptem. Visszaemlékeztem, hogy az elmúlt évek során milyen állásokat töltöttem be. Összeírtam. 21 darab pozíció. Persze 40 évesen ez nem annyira meglepő. Tök érdekes, mert fejben volt egy olyan bakancslistám, hogy mi az, ami nem szeretnék lenni soha. Egytől egyik bevonzottam, és dolgoztam bennük.

Amikor látom a nagy hollywoodi sztárokat vagy akár a magyar közismert sikeres embereket, hogy sokan a nyomortelepről mire vitték, és mikkel foglalkoztak, mielőtt sikeresekké váltak, akkor az valahol reményt ad arra, hogy kihúzzam azt az időszakot, amíg az én nyomorom tart.

Csak egy példa

Nem is a túl távoli múltban bizony egy sertéstelepen a dolgozók disznószaros levetett ruháit és a központból érkező nagymenő hölgyek összemenstruált bugyijait mostam adminisztrátor pozícióban, közgazdászdiplomával. Plusz a szintén disznószaros, legyektől hemzsegő dohányzóhelyiséget, ami cigarettahamuval volt borítva, én takarítottam. Persze az állásinterjún ezeket az apróságokat elfelejtették velem megosztani.

De ez csak egy a sok közül

Volt olyan, amikor telefonon behívtak állásinterjúra, de már a telefonban úgy beszélt a „tisztelt” munkaadó, hogy éreztem, nem kellene elmennem a találkozóra. Elmesélte, hogy valaki elmegy tőlük, talált egy olyan munkát, ahol sokat utazhat, és idézem: „Mondtam neki, hogy nagyon rossz lesz, de ha azt szeretné, akkor csinálja.” (Mindezt egy tanult jogász ember szájából elég szokatlan volt.) De aztán bebizonyosodott persze a megérzésem, nem volt jó fej. A munkatársait és az ott dolgozó családját is folyamatosan alázta. Nekem folyton azzal jött, hogy, idézem: „Előtted már 12 diplomást kirúgtam innen.” (A mai napig biztos vagyok benne, hogy azért vesz fel néha egy-egy diplomást, hogy kiélhesse az erre irányuló szadista hajlamait is.)

Na igen. Fura is volt, hogy egyetlen diplomásként foglalkoztatott engem, egy bizonyos összegért, ami nagyon rövid idő után bérfeszültséget szült a dolgozók között, mert akik évek óta elviselték a stílusát, azok kevesebbet kerestek, mint amennyiért engem felvett. Meg is bánta, alkudozni kezdett velem, hogy miért nem vállaltam el kevesebbért. Igazi sz.rházi.

A negatív bakancslistámon már nincs feljegyezve semmi, úgyhogy innentől már csak jobb lehet.

Aztán jött az új szerep az életemben

Anya lettem. Ezzel együtt sok mindennel meg kellett küzdenem. Mert azelőtt, hogy anya lettem, Nő voltam. Fiatal, szép, elégedett önmagammal, amikor a tükörbe néztem.

Azelőtt dolgozó nő voltam, Kolléga, aki értett a szakmájához.

Aztán Anya lettem. A kórházban, a védőnőnél, az orvosnál, az oviban, a bölcsiben stb. Mindenki anyának hív. Pedig nem „csak” ANYA vagyok. Nő vagyok. Kolléga vagyok. Felnőtt vagyok. Az anyasággal csak még több és még erősebb, mint valaha. De a nevem nem változott: Dia vagyok.

(Dia, egy dolgozó anya)

Ezt olvastad már?

Mit ne tegyél és mit tegyél állásinterjún anyaként? – egy HR-es anya megsúgja