Anya, hányszor fogod még elmondani, hogy üljek rendesen a széken? – szegezte nekem a kérdést a legcsodálatosabb kis teremtményem, akinek láthatóan feltűnt, hogy papagájüzemmódban működöm. Persze csak azóta, amióta anya vagyok. Mondhatnám, hogy szemtelen 4 éves, de elhiszem, hogy unalmas mindig ugyanazokat hallani.
Egyébként kvittek vagyunk, mert nekem is marha unalmas mindig, mindennap – esetleg napszakban – időnként szelíden, máskor bordó fejjel, szótagolva is-mé-tel-get-ni u-gyan-azt. És mit érek vele? Nagyjából semmit: holnap, szerdán, csütörtökön, pénteken, majd a hétvégéken, a hónapfordulókon, két hónap múlva, fél év elteltével és jövőre is ugyanaz lesz a lemez. Az én anyukám meg csak kacag, amikor meghallja, hogy szó szerint ugyanazokat hadarom a gyerekeimnek, amiket ő címzett nekünk harminc évvel ezelőtt.
Furcsa, mert ez tényleg nem valami genetikai, öröklődős cucc! Ez egy rejtélyes, megmagyarázhatatlan jelenség, ami még a földrajzi távolságokra is fittyet hány: nincs olyan anya, aki Biharkeresztestől Cegléden és Várpalotán át Szombathelyig ne ugyanazt szajkózná a gyerekének.
Erről ők maguk vallottak, hogy is mondjuk, nagyon őszintén
1. „Háromig számolok. Egyszer, biz’ isten, eljutottam a háromig, kimondtam! És én ettől annyira befeszültem, hogy mi lesz, ha ez a gyermekben is tudatosul, hogy egy pillanat alatt leizzadtam. Az volt a szerencsém, hogy a balhé hevében egyáltalán nem foglalkozott azzal, amit mondtam, így fel sem tűnt neki.” (Zsuzsi)
2. „Vedd fel a papucsod! Megőrülök tőle, gyűlölöm, hogy zokniban mászkálnak, és esküszöm, direkt csinálják! A leghülyébb helyről kerülnek elő azok a nyomorult papucsok, a zoknijuk meg úgy néz ki, mintha abban kirándultak volna a hegyekben. Szóval kéthetente egyszer kimosok kézzel, Vanishsel vagy negyven zoknit, mert a mosógép ezzel nem birkózik meg.” (Zsuzsanna)
3. „Ne tedd a lábad az asztalra, vidd ki a tányért magad után, menj végre fogat mosni, már ötször kértem! Ne büfögj az asztalnál, ne verd a testvéredet, ne cukkold a testvéredet!” (Nóra)
4. „Kapcsold le, kérlek, a villanyt (a századik után a k…a szóval is ki szoktam egészíteni), a vécét ki fogja lehúzni, ha apa éjszakás, akkor elhangzik a legyetek szívesek, halkabban – úgy nettó egymilliószor. Pakold össze a szobádat, a szemeteskuka három lépéssel több, mint ahol éppen ledobtátok, ne hintázz a széken, óvatosan a lépcsőn stb. Azt hiszem, itt be is fejezném, mert gyakorlatilag már úgy néz ki, mintha egész nap óbégatnék (és tényleg). És mindezt 3 gyerekre/fő értem, természetesen.” (Nóri)
5. „Néha azt érzem, kicsim, hogy van egy szűrő a füledben, ami kiszűri a hangomat.” (Andrea)
6. „Fordítva ülsz a lovon, kis barátom! Húzd ki magad! Igyál többet! Menjél fürdeni! Vegyél sapkát! Rakj rendet a szobádban! Vegyél vissza az arcodból!” (Erika)
7. „Ne szuszmorogj már! Ne kuppogj annyit, igyekezz! Világgá megyek, ha nem pakoltok (nem pakolnak, és még itt vagyok)! Szólok a kókónak! Eltüntetem a Mikulás listáját! Az »Öltözzetek már!« kimaradt hétvégén, úgy reggel 9-től délig. Aztán hagyom, hadd maradjanak pizsamában.” (Orsolya)
8. „Nem igaz, hogy nem tudjatok kirakni a szennyest! Miért néz ki mindig úgy a szobátok, mint egy disznóól? Ne beszélj ilyen hangosan! De igen, nagyon hangosan beszélsz. Ne kritizáld a testvéred! Hogy beszélsz a testvéreddel? Nem azt kérdeztem, hogy ki NEM csinálta, hanem hogy ki csinálta!” (Nikoletta)
9. „Ne ugrálj a kanapén, nem trambulin! Öltözzetek fel (és hogy ez nem megy önállóan, mindennap mondani kell)! Ne piszkáld a tesódat! Ne csesztessétek egymást! Ne kiabáljatok egymással (persze ezt én is kiabálva közlöm sajnos)! Vedd fel a papucsodat! Ne a villanyt kapcsold fel a szobádban, hanem a redőnyt húzd fel, kint már süt a nap! Mossatok fogat! Mossatok kezet! Fésülködjetek meg!” (Melinda)
10. „Beszélj halkabban, kérlek! Telefonálok. Ne hagyd a zoknid a kanapén! Vidd ki a tányérod! Pakold össze a legókat! És a klasszikus: nem vagyok a haverod!” (Ildikó)
11. „Lehúztad a WC-t? Akkor menj, és húzd le! Megmostad a kezed utána? Akkor moss kezet! Nem, nem hozom ki a szobádból. Nem vagyok a cselédetek! Pakolj el magad után! Gyere már! Ne rohanj úgy előre! Nem mehetsz most el itthonról! Most nem jöhet vendég!” (Tamara)
12. „Ne ordíts! Ezt a visítást halkítsd le nullára! Mekkora vízben fürdesz, ez nem a Balaton! Fogmosás (ezt 20-szor egy nap)! Öltözz már! Felveszed még ma?” (Szilvia)
13. „Szelektív a hallásod? Háromig számolok, utána én pakolok, de a kukába!” (Edit)
14. „Ha nem pakoljátok el a legót, hozom a fekete zsákot, és megy ki minden a kukába… Na persze már ők is tudják, hogy a havi fizetésemet nem dobom ki.” (Erzsébet)
Ez is érdekelhet
15. Vedd halkabbra! Melyik részét nem értetted annak, amit mondtam? Pisilés, alvás! Ne kínozd a macskát! Márpedig ez van! Akkor is én vagyok az anyád! Majd ha te dolgoztál meg érte!” (Judit)
16. „Ülj rendesen! Húzd ki magad! Haladjunk! A leggyakoribbak ezek, és már én is unom magam…” (Ágnes)
17. „Cumival nem értem.” (Alexandra)
18. „Sírás lesz a vége!” (Orsi)
19. „Ne jelentsd be, hogy kakálni mész.” (Adrienn)
20. „Papuuuucs! Szedd össze a bomba maradványait! Ablak? Mogat fostál? (Fogat mostál?) A fejedet is elhagyod? Jólesett a reggeli (ilyenkor azt jelenti, hogy el is kell pakolni a mosogatóba az edényeket)? Nyújtsak be kérvényt is? (Volt már rá példa, hogy apa írt egy SMS-t a gyerkőcöknek, hogy: »Alulírott apa, tisztelettel meghívlak benneteket ebédre. Amennyiben nem jelentkeztek időben, amíg az asztal terítve, a következő étkezés a vacsoránál lesz.« Két másodperc múlva mindenki az asztalnál volt).” (Annamária)
21. „Ne nyald meg a kutyát!” (Lindi)
Képek forrása: Pexels
