Bár a legjobb szándékkal szeretnél beszélgetni a kamaszoddal, valami mégis félresiklik, nem figyel rád, ingerült lesz. Gondoltad volna, hogy ez a reakció nem csak az ő hibája? Vannak bizony beszélgetésromboló panelek, melyek a legjobb szándékaidat is szabotálhatják. Összegyűjtöttük, hogy mit ne tegyél, ha a tizenéves gyerekeddel szeretnél beszélgetni.
1. Ne vágj bele túl gyorsan!
Bármilyen fontos témáról is szeretnél beszélgetni, a „durr bele a közepébe” módszer helyett adj időt magatoknak arra, hogy egy hullámhosszra keveredjetek. Ha megvan a közös hangulat, megkapod a figyelmét is.
2. Ne bocsátkozz feltételezésekbe arról, hogyan érez, érzett vagy érzi magát majd a gyereked!
A kamaszok önállóságra vágynak, és ebbe nem fér bele az, hogy te megmondod, hogy kéne magát érezni, hogy majd ha felnőtt lesz, mit fog megbánni. Az igazság az, hogy ők nem tudják még, hogy milyen felnőttnek lenni, és ezért azt sem, hogyan fognak majd akkor érezni. Ne mondd meg neki azt sem, hogy ő hogyan érzi magát. Feltételezés helyett legyél kíváncsi, kérdezz őszintén, és hallgasd figyelmesen!
3. Ne fogalmazz homályosan!
A tizenévesek szeretik a konkrétumokat, leginkább azért, mert a homályos megfogalmazás félreértésekhez vezet. Ha beszélgetést kezdeményezel vele, legyél felkészült, ne beszélj általánosságokban – különösen igaz ez a szexualitást érintő kérdéseknél. Ha a gyermeked nem kap tőled pontos információkat, legközelebb a világhálót fogja segítségül hívni.
4. Kerüld a végletes megfogalmazást!
Kerüld el a sértő vádaskodást, mint például a mindenki, csak, teljesen, pontosan, mindig és soha szavak indokolatlan használatát (mint a „Soha nem hallgatsz meg”). Ha gyermeked azt érzi, hogy túlzol, a beszélgetésetekbe vetett bizalma sérülhet.
5. Ne fogalmazz közvetett módon!
Elhangzott már a szádból a következő mondat: „Minden szabadidődet a barátaiddal töltöd, a családdal pedig már semennyit.” Mi a célod ezzel? Gondolkodj el azon, hogy vádaskodás helyett elmondod nyíltan, hogy mit szeretnél! Például: „Tölthetnénk egy kis időt együtt a héten?”
6. Ne fenyegetőzz!
„Ha nem fejezed be, akkor azonnal…” Ismerős? Hiába reménykedünk abban, hogy egy drámai fenyegetésre a gyerek összeszedi magát, miközben sokszor tudjuk, hogy csupán üres fenyegetés, ami kifakadt belőlünk. Ezt a gyerek is tudja. Az üres fenyegetések azt tanítják neki, hogy nyugodtan feszegetheti tovább a határokat úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a következményeket. (A valódi fenyegetések ellenségesek, dühödtek és megtorló jellegűek. Ez egy másik téma, mely a cikk tartalmához nem releváns.)
7. Ne légy passzív-agresszív!
Íme, néhány gyakori passzív-agresszív megjegyzés, ami jó lenne, ha kikerülne a mindennapi szóhasználatunkból:
- Lazíts már!
- Jól van. („Jól van, csinálj, amit akarsz!” vagy „Nem, JÓL vagyok.”)
- Ne reagáld túl!
- Ahogy akarod. (A kamaszok hajlamosak szó szerint érteni a dolgokat. Azt mondd, amire valóban gondolsz!)
- Biztos nem értetted, amit mondtam.
8. Ne félj határokat szabni!
Nem mindig van szükséged a motiváció, a körülmények és a következmények őszinte feltárására, néha a szavaink biztonsági kapuként működnek.
9. Ne menj bele a bizonygatásba!
Tizenegy éves kor körül a gyerekek agya változáson megy keresztül, az addigi konkrét gondolkodás mellett megjelenik a hipotetikus gondolkodás is, azaz ez teszi őket vitázókká. Ha a gyermeked nem ért veled egyet, hajlamos először teljesen logikátlan következtetésre jutni, majd megkérdőjelezhet, bizonyítékkal alátámasztani a döntését, vagy támadásba lendül, hogy megvédje az álláspontját. Ne dőlj be az ilyen taktikának! Ahelyett, hogy a 9 órai lefekvés vita tárgyát képezni, legyél határozott és észszerű, például így: „Megértem, hogy frusztrált vagy, és szeretnél más időben lefeküdni. Sajnálom, hogy ideges vagy. A lefekvési időt nem fogjuk későbbre tolni. Ha tehetek bármit, amivel megkönnyítem a lefekvés előtti órákat, kérlek, szólj.” Ügy lezárva.
10. Ne állítsd magad középpontba!
A tizenévesek köztudottan énközpontúak, de ennek jó oka van. A fiatalok függetlenné válásának egyik legfontosabb lépése, hogy rájöjjenek, kik ők a szüleiktől függetlenül. Minél jobban nyomulunk szülőként, annál ösztönösebben fognak elhúzódni.
11. Ne használj hiperbolát!
A hiperbola jelentése túlzás, a tartalmi erősítés egy fajtája, amit nagyon fontos elkerülni egy beszélgetés folyamán. Akkor lopakodik be a beszélgetésbe, mikor pluszhangsúlyt szeretnénk adni a mondanivalónknak. Sajnos ennek használatakor pont az ellenkezőjét érjük el.
Egyszerű példa: „Nos, én a közösségi oldalak nélkül nőtem fel, és valahogy csak sikerült túlélnem. Te is túl fogod.” Ha valóban komoly beszélgetést szeretnél folytatni a közösségi médiával kapcsolatban, akkor ezzel a megjegyzéssel valójában véget is vetettél a kommunikációtoknak a témában. Természetesen a gyerekek ugyanúgy túlélhetnek közösségi média nélkül, a túlélés azonban alacsony mércéje a gyereknevelésnek. Ezek a fajta megjegyzések távol állnak a humortól, sokkal inkább gúnyolódás lesz belőle.
12. Ne nyújtsd el!
Jól ismerjük azt a típust, aki hajlamos túlmagyarázni mindent, ezért inkább nem kérdezünk tőle semmit? Akkor biztosan nem szeretnél ebbe a csapdába esni. Ha a beszélgetés témája miatt fontos lehet az, hogy a tied legyen az utolsó szó, akkor jelezd, kb. így: „Úgy érzem, mindkettőnknek volna még mit hozzáfűznie a dologhoz. Mi lenne, ha tartanánk egy kis szünetet, pihennénk egy kicsit, és pár nap múlva visszatérnénk rá?” (És persze ne felejtsd el feljegyezni a gondolatot, amihez vissza kell térni, és térj is vissza hozzá, ha úgy érzed, készenálltok folytatni ezt a beszélgetést.)
Forrás: Michelle Icard: Hogyan beszélgess vele?, Partvonal, 2022.
