Ilonáék a legfontosabb dolognak tartották azt, hogy a kislányuk a lehető legjobb oktatást kapja. Felkerekedtek hát, és elköltöztek, ám amit az új életükben kaptak, az sokkal több volt, mint egy szuper iskola és oktatási rendszer. Őt olvasva az volt az érzésem, hogy egy nem létező országról beszél, ahol az emberek összetartanak, és önzetlenül segítik egymást, de ez az ország nagyon is igazi: ez Hollandia.
Anyamagazin: Miért éppen Hollandiába költöztetek?
Ilona: Itt az egyik legjobb az oktatás Európában. A gyerekek itt a legboldogabbak.
A.: Mi az, ami a legjobban tetszik nektek ebben az országban?
I.: Hogy minden zöld, az emberek nem idegbetegek, és nem azt nézik, hol tehetnének keresztbe egymásnak.
A.: Mi az, amit a legkevésbé szerettek kint?
I.: Az időjárást. Nagyon hiányzik a magyar időjárás.
A.: Milyen családtámogatások vannak, ha vannak?
I.: Nem tudom, amikor kijöttünk, a kislányom már 4 éves volt, itt akkor kezdik az iskolát.
A.: Mennyire vagy elégedett az oktatási rendszerrel? Mik a tapasztalataid az óvodákról és iskolákról?
I.: Csak az iskoláról tudok nyilatkozni. A kislányom nagyon szeret iskolába járni, a saját tempójában tanulhat, támogatják és nem hajszolják, hogy minél többet tanuljon. Itt például teljesen természetes, ha egy gyerek évet ismétel, és erről a szülők az iskolával együtt döntenek. Illetve ha a szülő a tanárral beszél, akkor mindig ott van a gyerek is, hiszen róla beszélnek. Neki is hallania kell, hogy mit. Eléggé meg vagyok elégedve a rendszerrel. A házi feladatot hírből sem ismeri, délután nincs más dolga, mint játszani és gyereknek lenni. Sok támogatást kap a gyermek ingyen azért, hogy fejlődni tudjon.
A.: Például milyeneket?
I.: A rosszul vagy keveset, lassan tanuló vagy bármilyen nehézséggel küzdő (szóval nem csak a többnyelvű, bevándorló) gyerekek esetében a helyi könyvtárban lehet segítséget kérni, az iskola javaslata kell hozzá. Ezt követően kérnek egy nyomtatványt kitölteni, amiben leírod, hogy milyen a gyerek, milyen a család, mikor értek rá, van-e háziállat, stb. Ezek alapján keresnek a gyereknek egy önkéntest, aki hetente 1 × 1 órát eljön hozzátok, és együtt olvas a gyerekkel, felolvas neki, majd a gyerek is felolvas neki. A logopédus nem csak a kiejtésben, hanem a mondatok szórendjében is segít. Szintén iskolai ajánlásra. Nincs várólista. Mi csak azért vártunk fél évet, mert egy olyanhoz akartam vinni a gyerekemet, akinek többnyelvű gyermekekkel voltak tapasztalatai.
A pszichológus szintén iskolai, de akár otthoni problémával is megkereshető, a háziorvos küld el a helyi gyermekpszichológushoz. Nincs várólista, 2 héten belülre volt időpontunk 2 éve, mert az iskola kért egy kivizsgálást. Folyamatosan jártunk 3 hónapon keresztül, hetente 1-szer fél órát. Most, hogy újra úgy gondoltam, jó lenne, ha beszélne a gyerekkel, csak annyit kellett tennem, hogy írtam neki, visszaigazolta, és foglaltam időpontot. A lányomnak, miután görcsösen akart barátokat szerezni, ami nem ment neki, ettől viszont frusztrált, játékterápiát javasoltak – az iskola kérésére, a pszichológus javaslatára. Nincs várólista, a borsos árat nem te, hanem az adott önkormányzat fizeti, a gyerek 1 évig járt, hetente 1 × 1 órát, amikor is egy szakpszichológus játékos formában próbálta elmondani neki, hogy szerezzen barátokat, és miért nem működik, amit ő csinál.
Most, hogy romlottak a tanulmányi eredményei az iskolával együttműködve, egy külsős speciálisan képzett tanári csapatból jön majd valaki, aki megnézi, mit csinál a suliban, és miért nem lesz kész a feladataival, mit lehetne ezzel tenni, és hogyan tudunk mind azon dolgozni, hogy egyrészt megértse, hogy meg kell csinálja, másrészt pedig, hogy attól még, hogy meg kell csinálni, élvezze is, hogy suliba jár. A várólista 4 hét.
A.: Mik a tapasztalataid az egészségügyi rendszerről?
I.: Érdekes. Az elején tényleg elintézik annyival, hogy vegyél be egy paracetamolt. De ha nem adod fel, kiállsz magadért, akkor el lehet jutni szakorvoshoz. Nekem nemrégen volt egy műtétem, az egész kórházi bent létem alatt folyamatosan tájékoztattak a nővérek arról, hogy mit miért csinálnak, mit kapok, mi fog történni, stb. A műtét után az orvos hívta fel a páromat, és mondta el, hogy rendben volt a műtét. Folyamatosan partnerként kezeltek, és mindig minden kérdésemre válaszoltak. A kórház felszereltsége is tökéletes volt.
A.: Milyen tanulságos/vicces/bosszantó gyereknevelési szabályokkal, szokásokkal találkoztál odakint?
I.: Itt nem fegyelmezik a gyerekeket egyáltalán, mert legyen gyerek, legyen rossz, stb. Ez néha probléma, ha a gyerekek például úgy gondolják, hogy vicces a mi házunk elé hordani a szemetet. De ha szólsz a szülőknek, akkor ők megbeszélik a gyerekkel, hogy ne csinálja. Viszont alapvetően a gyerek azt csinál, amit csak akar.
A.: Mi okozta a legnagyobb nehézséget a külföldi életetekben?
I.: A lakás megtalálása. Hollandiában nagyon telített az ingatlanpiac, és szinte azonnal kiadnak lakásokat meg házakat. Így kénytelenek voltunk megbízni pénzért valakit, aki első körben albérletet talált nekünk, majd 1 év múlva, amikor házat akartunk venni, akkor abban is segített.
A.: Mi az a három pozitív dolog, amit megtanultál ebben az országban?
I.: A türelmet, meg azt, hogy a munkának 17:30-kor vége, és senki se várja el tőled, hogy túlórázz, a magánélet nagyon fontos, a család a legfontosabb. Önkéntesnek lenni jó, az önkéntes munkát elismerik.
A.: Te mit önkénteskedsz, hogy működik ez a gyakorlatban?
I.: Itt bármikor bárhol önkénteskedhetsz, ez része a kultúrának, sokan azért dolgoznak kevesebbet, hogy tudjanak máshol segíteni. A nyugdíjasoknak az ideje jó részét az önkénteskedés teszi ki. Én vigyázok a lányom iskolájában ebédszünetben a gyerekekre. Egyórás a szünetük, ebből 30 percet játszanak az udvaron (ekkor vagyok velük), 30 percet pedig esznek. Több szülővel együtt felügyeljük őket, amíg a tanárok bent megbeszélnek, esznek stb. Egy szervezetnél is önkénteskedem, ahol a bajba jutott magyaroknak próbálunk segíteni; nekik valamilyen, munkával kapcsolatos problémájuk van. Az egyik holland „tanárom”, akivel a kiejtést, beszélgetést gyakorlom, nemrég ment nyugdíjba, és mivel ráér, most ezt csinálja. Nekem meg nem kerül semmibe sem. Az április 27-i királynapi játékokat is szinte mindig önkéntesek szervezik és bonyolítják le abban a kisvárosban, amelyikben élünk. A bevételből a helyi kis templomot, illetve a kisállat-simogatót támogatja a közösség.
A.: Mi az a magyar szokás, amit külföldön is megtartottál, és továbbadod a gyerekeidnek?
I.: Minden magyar ünnepet megünneplünk (akkor, amikor a magyar van, így két anyák napja is van, meg Sinterklaas, Mikulás és Jézuska is). A lányom jár magyar hétvégi iskolába is, hogy a magyar nyelvet is tökéletesítse.
Borítófotó: Unsplash/Anyamagazin
[caldera_form id=”CF6016c8ec2a484″]Ezt olvastad már?
„Nálunk az alsósok is festhetik a hajukat és a körmüket” – Ildikóék új élete Olaszországban
