A vízivásról másképp – íme a víz útja a testedben

A hidratáció jelentőségéről sokat hallunk, de ebben a formában mi még nem találkoztunk a víz fontosságával. Tóth Gábor élelmiszermérnök szervről szervre elmagyarázza, hova kerül a víz a testünkben, amit megiszunk, és valójában mennyi vízre van szüksége a testünknek a jó működéshez.

A bőrön keresztül napi 4-600 ml vizet adunk le, nyáron többet. A bélrendszeren át napi 150-200 ml távozik, a többi a leheletben lévő párával (beszéd, légzés közben) és a vesén keresztül.

A tápcsatornánk roppant nagy mennyiségű vizet forgat, azaz bejuttat, majd visszaszív. Emésztőnedvek formájában egy nap alatt 1,5 liter nyál, 1,5 liter gyomornedv, 4 liter bélnedv, 1,2 liter epe és hasnyálmirigynedv ürül egy 70 kg-os ember esetében.

Ha ezt összeadjuk, akkor mintegy 8200 ml (8,2 liter) kiválasztott folyadékról beszélünk minden 24 órában. Ebből 8000 ml szívódik vissza a vékonybélben, kontrollált módon.

Tehát legalább 16,2 liter vizet forgat a vékonybél egy nap alatt (70 kg-os testtömeg esetén), ennek felét a tápcsatorna felé, másik felét a keringés irányába, ami jelentős munka. Eközben az összes többi szerv működését, vérellátását biztosítani kell, ideértve az agyat, az idegeket, az izomzatot, a májat és vesét is.

Testünk, a mérnök

Az emésztőrendszer kapcsán mozgatott víz mennyisége a testünkben keringő teljes vérmennyiség többszöröse, így érthető, hogy nagy pontosságot és szervezést igényel a víz belső áramoltatása, a keringés és az egyéb szervek legkisebb zavara nélkül.

A vékonybélben az említett 8 liter víz oldószerként is működik, segíti a tápanyagok hozzáférhetőségét és felszívódását, majd a víz visszakerül a belső terekbe (erek, sejt közötti tér).

Ha a szükségesnél kevesebbet iszunk

Kevesebb víz ivásakor az emésztés hatékonysága törvényszerűen romlik, mivel a bélrendszer kisebb mennyiségű vizet kap a keringés védelme miatt.

Az evések előtt 30-45 perccel fogyasztott tiszta víz jelentősége felmérhetetlen. Fő szabályként több lépcsőben iszunk: evés előtt 90 perccel, majd 60 és 30 perccel, ezt a szervezet megszokja, és erre építi a tápcsatorna „vízellátását”.

Nem mellékes tehát, hogy mikor és mennyit iszunk, ez mivel keveredik a gyomorban, és hogyan halad (idő, sebesség), a bevitt folyadék cukros, sós, milyen anyagokat tartalmaz pontosan (van-e ezekkel dolga a testnek, vagy azonnal továbbíthatja), hogyan alakul az ionegyensúlya.

Nagyon sok rendszer dolgozik ilyenkor összehangoltan. Legjobb a tiszta, lágy víz adása az étkezések között.

Egy hasmenéses időszakban zavar keletkezik ebben a rendszerben, és a bélbe bejuttatott víz kiürül, nem szívódik vissza, ami akár életveszélyes állapotot, kiszáradást is eredményezhet, különösen nyáron. Ráadásul nagy mennyiségű konyhasó van ekkor a vékonybélben, így a víz mellett sok só is távozik – a betegnek zöldségleveseket adjunk, a víz keveset segít.

A rostok szerepe a vízháztartásban jelentős, mivel a teljes gabonák, gyümölcsök, zöldségfélék rostanyagai részt vesznek a szabályozásban, elosztják a folyadékot a bélrendszerben, és hozzáférhetővé teszik a mikrobiom részére is (nem teljesen szívódik vissza a vastagbélben, ez lényeges a jó baktériumok szaporodásához, a salakanyag „besülése” a mikrobiomot károsíthatja).

Nyáron jó a rostos

A nyári időszakban a sűrű rostos levek, velők, pürék is előnyösek, különösen a zöldségalapúak, tükrösre szűrt gyümölcslevek kevésbé jók (cukordömping).

Egészségesen működő szervezetben a napi folyadékleadás 2500-2800 ml körül mozog (2,5-2,8 liter). Ez a mennyiség a hideg évszakban (verejtékezés nélkül) bejuttatandó vízmennyiség is egyben, nyáron ennél többre van szükség, azaz 3 liter feletti bevitelre, testtömegtől függően.

Életkorok szerint eltér a test víztartalma. Az újszülött szervezetének 72%-a víz, a felnőtté átlagosan 60%. Az elhízott embereknél a víztartalom kisebb, ennek oka az, hogy a zsírszövet csak 20% vizet tartalmaz. Ez sajnos kedvez a káros oxidációs folyamatoknak is, és emiatt is javasolt a túlsúly esetében a sportolás mielőbbi elkezdése (javul a keringés, vízháztartás).

A víz ellensége a zsír

A zsírszövet ezenfelül a perifériás ereket elnyomja, szűkíti – az oxigénszállítás is csökkenhet –, a külső keringés gyengülhet, ez vértolulást okoz a belső szervek felé, és belső vérnyomás-emelkedést válthat ki, a zsírszövettel körülvett térségekben pedig nem elégséges a keringés.

A bőrszövet alatti elzsírosodás is csökkentheti a bőr megfelelő keringését, hiszen az ereknek át kell hatolniuk a zsírrétegen (bőralja) az irha felé.

A szervek és szövetek víztartalmában is eltéréseket látunk: a zsírszövet esetén említett 20% mellett a csontban 30%, a májban és a bőrben 70%, az izomban 75%, a vesében 80%, a vérplazmában 92%, a szemben lévő üvegtestben 99% a víztartalom.

Hogyan növelhetjük a szervezet víztartalmát?

Természetesen vízfogyasztással és izommunkával, ugyanis az izomzat a legnagyobb tömegű szövet, amely nagy mennyiségű vizet halmoz (az izomgép munkájához és a hőszabályozásához szükséges).

A test víztartalmának közel 45%-a az izmokban található, így sportolással a vízháztartás optimálisan tartható.

Jól megfigyelhető, ahogy a gyakran használt izomzat vízzel, cukorral, oxigénnel telítődik, a térfogata megnő, a szövetek hidratáltabbak lesznek – ez az egész testnek előnyös (immunrendszer, kiválasztás, bőr, idegrendszer, haj, köröm, emésztés stb.).

A szervezet és a bőr megfelelő hidratáltságát tehát a zsírrétegek csökkentésével, az izomzat mértéktartó növelésével, megtartásával, az elektrolitok és a rostok bevitelével, valamint természetesen a megfelelő folyadékfogyasztással lehet elérni.