Mesefilmrendező szeretett volna lenni, anyasága azonban más útra terelte Szert-Szabó Dorottyát. Az illusztrátor-tervező ennek ellenére a mesék közelében maradt, olyannyira, hogy megálmodta a sajátját. Dorottya fiatalabb nőknek ad reményt, hogy a gyermekvállalás után se mondjanak le az álmaikról, sőt – szerinte ugyanis épp a gyerekek motiválják az embert.
Szülinapomra kaptam egy tornazsákot, amelynek a mintája annyira magával ragadott, hogy megkerestem az alkotóját egy kis beszélgetésre. A színes tervek mögött egy anyát találtam (ismét). Szert-Szabó Dorottya két kisfiú anyukája, aki animációs tervezőművészként és vizuáliskultúra-tanárként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME). Nagy álma a mesefilmrendezés volt, az anyaság azonban más irányt adott: így született meg a Torzonborz.
Kócos kisfia után
„A névválasztást az első kisfiam ihlette, kis kócos, és jó értelemben véve rossz, azaz kis torzonborz. Szerettem volna egy kötetlen, vicces márkanevet kitalálni. Egy képzeletbeli rosszcsont sünihez hasonlítottam” – mesél a kezdetekről Dorottya.
Dorottya eredetileg ruhák és kiegészítők tervezését álmodta meg, mégis a gyerekjátékok lettek azok, amelyekben igazán kiteljesedhetett. Dorottya szinte mindent maga talált ki, tervezett meg, készített el. Kezdetben olyan ismerőse segített, akinek volt kapcsolata egy textilnyomdával, és meglátta Dorottya rajzaiban a lehetőséget, egy olyan mesevilágot, amely életre kel a használati tárgyakon.
A természet inspirálja
A legtöbb minta Dorottya saját ötlete alapján készült, főleg a természetből inspirálódva. Az illusztrátor-tervező számára fontos, hogy úgy mutassa meg a saját látásmódját, hogy másoknak is érdekes, informatív legyen. Vagy játékos módon, például a kirakóin keresztül.
Dorottya nem titkolja, hogy a természetben, a madarakban találta meg azt, amit szeretne megmutatni a világnak. Mint mondja, ő abban hisz, hogy a gyerekeknek szánt ábrázolásait sem kell lebutítani, nekik is részletgazdag képeket lehet mutatni; egy búbos bankának igenis legyen olyan tolla, mint a valóságban.
„Jólesik hallani, hogy ismerik és szeretik a márkámat. Az egyik legkedvesebb történetem, amikor megkerestek egy illusztráció lehetőségével, hogy velem vagy a »sünis lánnyal« szeretnék elkészíttetni a rajzokat. Amikor kiderült, hogy mindkettő én vagyok, egyértelmű lett a döntése” – meséli nevetve Dorottya.
Sok még a terv
Dorottyának még igen sok terve van. A megannyi ötlet viszont több embert igényelne, de családanyaként lassítania kell a tempón. Férje támogatására mindig számíthat, és vannak olyan dolgok, amelyeket elengednek, vagy más fókuszba helyeznek, például több napra főznek, ezzel is időt nyerve a hétköznapi forgatagban.
„Addig csinálom, amíg bírom; amikor érzem, hogy nem megy, akkor leállok akár egy hétre, és utána újrakezdem. Egyensúlyt teremtek, ha több közös időt szeretnék tölteni a családdal, szánok rá időt, Nehézség az alvás, de az a saját döntésem, hogy aludni akarok, vagy új munkákat tervezni. Folyamatosan dolgozom a háttérben” – vall Dorottya az olykor terhelt hétköznapokról.
Időburkot szeretne
Dorottya szerint egy anyavállalat sikere abban rejlik, ha önazonos és hiteles marad.
„Néha szeretnék egy időburkot, hogy amikor dolgozom, bezárkózom, megcsinálom, megvarrom, leadom, lehet 10 óra, de csak 1 órát vesz el a valóságból. Egy időgörbítő eszközt, ami segítene abban, hogy nem lenne a vállamon a »vagy alszom, vagy dolgozom« döntésének a súlya.”
