Nincs is nyomasztóbb évkezdés, mint az a gondolat, hogy idén is lesz nyár. Mert hát miért ne lenne? Vagy ahogy a dolgok mostanában haladnak, bármilyen évszaknak is megfelelhet az időjárás a nyári hónapokban, azonban egy dolog biztos, előkerülnek a bikinik/fürdőruhák a 12 hónap egy pontján. Ha nem is magunk miatt, de a gyereket mégiscsak elvisszük majd a strandra, még akkor is, ha mi egy krumpliszsák méretű törölközőben gördülünk utánuk, mert nem sikerült az idei fogyás. Pedig én tényleg megpróbáltam idén is…
Január, február, itt a nyár!
December 31.
Már a szervezetemnek sikerült feldolgozni a karácsonyi bejglit, és éppen lélegzethez jutna, amikor a szilveszteri menüsort ismét el kell pusztítani. Jó, persze, nem kell, de már elkészült, vendégek jöttek, mentek, megmaradt. Kidobni mégsem kéne. Még pont belefér. Holnap pedig majd megfogadom, hogy minden más lesz.
Január 1.
Semmi sem más. Korán kelés, sötét, nyomasztó idő, sehol a tavaszi meleg. Újévi fogadalmak: idén most már tényleg lefogyok, és újra bikinit veszek. Reggeli: még virsli, majd becsekkolás a vegán január kihívásba mint a tudatos, egészséges és háj nélküli új élet első lépcsőfoka. Neten nézegetni egy jó futócipőt, ahhoz színes futónadrágot, felsőt, mobiltartót, már meghaladtam a 100.000 forintot. Akkor lehet, nem is most kezdek futni, hanem még gyűjtök, vagy csak cipőt veszek. Az ebéd párolt zöldség, könnyű vacsora, a gyerekek altatása után pedig az édességes fiókból halászom ki a kis csokidarabokat, mert mégis nehéz nap volt, és egy kicsit csak szabad.
Január 8.
A vegán január kihívásban 7 sikertelen napon vagyok túl, de holnaptól már jobb lesz. Kétszer majdnem eljutottam futócipőt venni, ebből egyszer a gyereknek vettünk új téli csizmát, mert a másiknak lejött a talpa, a másik lehetőséget meg egyszerűen elengedtem, és lázas gyereket ápoltam. Télen talán nem is szabad futni, elég lesz, ha a közeli konditerembe átmegyek a futógépre a sportcipőmben. Kicsi mozgás, jó sok szauna utána. Olvastam, hogy nagyon sok jótékony hatása van a szaunának, talán köztük lehetne a fogyás is, vagy ha úgy olvasom, a sorok között mintha megbújt volna. Ja, hát ezért mozgok előtte a futógépen.
Január 31.
Még nem voltam a konditeremben sem, de már megtaláltam a sportcipőmet, ami véletlenül a gyerekek ovis emlékeinek dobozában landolt. A vegán étrendre figyelek leginkább, mindennap délig. Este 10 utáni nassolás még előfordul, de semmiképpen sem napi szinten. Igazából már csak egy(-két) kávéskanál mogyorókrémről van szó… az csak egy(-két) kanál.
Február 6.
Futni nem voltam, de hetente egyszer eljárok kosarazni, elégnek kell lennie, ott is tök sokat futok, vagy ha keveset, akkor azt nagyon gyorsan. Hat napja nem ettem édességet. Semmi eredmény. Az alakformáló harisnyában jobb kedvem van, ha tükörbe nézek, és a push-up melltartó is csökkenti a hasam méretét. A kávéskanál eltűnt, így teáskanállal kóstolom olykor a mogyorókrémet.
Február 22.
Volt néhány szülői a hónapban, amin részt vettem, így a mogyorókrém hirtelen megcsappant. Az egy-két kanalat tartottam, csak lecseréltem evőkanálra. Akárhogy is néztem a krémet, nem tudtam elhinni, hogy az ellenségem, hogy igazán árthat nekem, ha megeszem. Pontosan ezt éreztem a családi kiszerelésű chipsnél is, lassan ettem, egyesével az egészen vékony krumpliszeleteket, tudván minden falatnál, hogy ez az utolsó. Nehéz időszak volt, és még futni sem tudtam elmenni, talán ennyi jár, ez nem bűn. Hol van még különben is a nyár…
Március 6.
Közeledik a szülinapom, étterembe megyünk, valami csinosat kéne felvenni. Túrom a szekrényemet, és keresek egy ruhát, amiben nem úgy nézek ki, mint egy zsák krumpli. Nem igazán találtam, de mivel zero waste év is van, nem fogok venni másikat, meg persze futócipőre gyűjtök amúgy is. Úgyhogy szülinapi fogadalom: a szülinapi vacsora után ismét ráfordulok a beachbodyra.
Március 13.
Valószínűleg nem én vagyok a fogadalmak királynője, mondom ezt, miközben a hashájamat beszéltetem. Eszembe jut, hogy van bőven fürdőruhám, szóval van mit felvenni a nyáron. Meg hát vettem azokat a szuper strandlepleket is tavaly, szép színesek, majd ide-oda tekerem, mint valami óriáskígyót a cirkuszi mutatványosok.
Április 6.
Holnap nagypéntek… csinálhatok egy vegán napot, juhéééj! Valami mégiscsak történt a testemmel, mert a tavaly nyár végén elcsomagolt szoknya most bő, persze nem nagyon, de pont annyira, hogy kényelmetlen legyen. Mi lesz akkor, ha a fogyás miatt új ruhákat kell venni? Mikor már végre megvan minden, amire szükségem volt valaha is. Nem akarok ruhát venni, boltokba járkálni, szembesülni az áruházi félhomályokban torzító tükrök rusnya valóságával. Hiszen január óta egy futócipőt sem tudtam megvenni, hogy lesz így ruhatáram?
Április 14.
Végérvényesen el kell fogadnom, hogy ez vagyok én, ilyen a testem. Elég sok cikket elolvastam már, és két út közül, azt hiszem, mégiscsak ez lesz a könnyebb. Nyáron nem is megyünk sokat strandra, ott vannak a színes strandkendők, vagy úgyis a vízben kell lenni a gyerekekkel. Meg ott vannak a belső értékeim! Amikor felteszem a hashájamnak újra a kérdést, miért is álltam neki a beachbody januári tervezésének? Egyértelműen a reklámok hibája, mert el akarják hitetni velem, hogy csak akkor vagyok szép, ha vékony vagyok. Felismerés: mivel vannak belső értékeim, különösen a csavaros agyam, úgy döntöttem, nem engedek a reklámok csábításának, még több önismereti könyvet és cikket olvasok az elfogadásról, leginkább a saját magaméról. Ha jól belegondolok, amióta az eszemet tudom, legalább 36 nyár eltelt a testemmel a strandokon, és a világ továbbhaladt. Ha idén megállna, egy új kihívással szembesülök, és majd akkor megoldjuk.
Április 19.
A téli dolgok bezsákolásakor a bikinit még odacsapom. Az elfogadás csodálatos dolog, de a bikinit nem sikerült elfogadtatnom a testemmel, viszont a csodálatos fürdőruháimat már is a fiókba teszem a szépen hajtogatott strandkendők mellé. Húsvétkor havazott. Lehet, idén nem is lesz nyár. Jövőre meg majd kipattintom magam újra.
További vicces mémeket nézegetnél? Less be a galériánkba!
Borítókép: Anyamagazin/Canva
Ezt olvastad már?
Kattints a Podcast hallgatásához!
