Anyának lenni a világ legcsodálatosabb érzése. Nem is gondoltam volna soha, hogy létezik egy olyan világ, ahol az őszinteségedet elismerik, ahol a mosolyodnak hatalmas ereje van, ahol minden tetted értelmet nyer. Ez az anyaság!
1. Szerelem
Amikor még nem volt gyerekem, szinte nevetségesnek tartottam, ha valaki „Szerelmemnek” hívta a gyerekét. Még most is erős kifejezésnek gondolom, pedig én is ezt érzem, csak nem akarom a maradék néhány elvemet is sutba dobni. De bevallom, elgyengülök minden apró kis részletétől, a hatalmas szemek, a mindig mosolygó pici ajkak (bár a biggyedő is marha cuki), a manófülek, a rekedtes hang, a kerek formák, a hozzáillő gesztusok… És a talpacskák, jesszus, kész vagyok tőlük! Amikor pár órán át nem látom őt, az újratalálkozásra úgy készülök, mint egy randira. Átgondolom, hogy mit fogok mondani felütésként, milyen vicces dologgal rukkolok elő, és rögtön valami tuti programot is összehozok. Most komolyan, mi ez, ha nem szerelem?!
2. Aki mindig boldog, ha meglát…
A kedvenc része a napomnak az, amikor beléphetek az ő birodalmába. A bölcsi, az ovi számomra egy külön univerzum, hiszen az ottani történésekről nem tudok mindent. Külön élete van a csoportjában, ebben a családján kívüli szoros közösségben. Lopva persze meglesem ebben a közegben, hogy milyen lehet ő nélkülem, de talán annyira mélyen a lelkéig pásztázom, hogy néhány pillanat múlva észrevesz, és villámgyorsan landol is az ölemben. Néha egy halk, boldog szusszanás a jutalmam, néha egy nagy nyálas puszi, és vannak különleges napok, amikor a karjaimban tartva a fülembe súgja: „De jó, hogy megjöttél!”
3. Az illata
Teljesen rá lehet kattanni. Az enyém már nagyobbacska, már túl vagyunk a babaillaton, de valami csoda még mindig. Hajnalban menetrendszerűen megjelenik a szülői ágy origójában, természetesen addig forog, rugdos, amíg az őrületbe nem kerget, de ha netán minden klappol, akkor hozzám bújik, és akkor beszippanthatom az egyszerű, tiszta gyermeki szeretet illatát.
4. Közös ébredés
Általában jóval előbb ébren van, mint kellene, vagy vissza se alszik a fent említett átszökés után. Ezért megtanítottuk neki, hogy ne cibálással és akaratoskodással ébresszen minket, hanem puszival. Ez tanult viselkedés, és talán nem annyira őszinte, de így is imádom.
Viszont néha előfordul, hogy előbb ébredek. Az alvó gyerek a legszebb gyerek a világon! Aztán kinyitja a szemét. Rám néz. Mosolyát az aszalt szilvára szopizott hüvelykujjától alig látom. Az ujjaimmal köröcskéket rajzolok az arcára. Kuncog. Ő is próbál megsimogatni, belenyúl a szemembe. Felszisszenek. Erre megsajnál, szeretne átölelni, persze a homlokával belefejel az orromba. Apa már röhög. Megölel minket, majd nekiindul a kávéfőzésnek. Mi még maradunk, immár koordináltan piszézünk. És suttogva beszélgetünk. Az álmainkról, a kinőtt pizsamáról, a kakaóról, a tűzoltókról. Majd meghalljuk a lefőtt kávé éles hangját, és indul a nap…
5. Sallangok nélkül
Anyaként már nem hazudok sem magamról, sem a világról. Próbáltam, de nagyon gyorsan lebuktam. Rögtön megérzi a zavart a rendszerben, és negatívan reagál rá, összezavarodik.
Lassan rájöttem, hogy most jött el az az idő, hogy az ő érdekében is önmagamnak kell lennem. Mert nem megy másképp. Ettől még dolgozom a hibáimon, de nem rejtegetem őket. Néha nagyon dühös vagyok, néha nyűgös, esetenként igazságtalan, türelmetlen. Sokszor vagyok fáradt, nagyon-nagyon fáradt, de már nem akarok megfelelni mindenféle idióta elvárásnak. Ki merem mondani: bocsi, ma szar napom van!
A régi félelmeim megsemmisültek, már nem is tudom, miért paráztam miattuk. Volt, nincs. Nem érek rá görcsölni. Emellett felerősödtek a jó tulajdonságaim is, ezeket felhasználva pedig egyensúlyba kerülök, és képes vagyok jó anya lenni. És pont.
6. Megmutatni a világot
Igazából nem csak megmutatom, hanem újra felfedezem. Tulajdonképpen az ismereteken kívül, a világról alkotott képemet adom át.
Ő pedig megérteti velem, hogy mennyi minden lehetne sokkal egyszerűbb, jobb, ha nyitott, érdeklődő szívvel állnánk az élethez. Ugye milyen könnyű és természetes dolog kapcsolatot teremteni másokkal? Mennyi mindenre jó két bot meg némi homok? Miért ne lehetne örülni egy sárgarigónak? Ki mondta, hogy nem jó zuhogó esőben sétálni?
7. Büszkeség
Semmihez nem fogható. Követ, bármerre mész, a nyomodban jár, és minden ilyen pillanat beleég a tudatodba. Nekem az egyik ilyen nagy erejű dolog természetesen egy apróság volt. Hiszek benne, hogy a kis dolgoknak van a legnagyobb erejük.
Az oviban fél mondattal, mellékesen megemlítették, hogy az én gyerekem ismeri, és használja a kérem és köszönöm szavakat, és egészen udvarias. Értitek? Az enyém. Ez a minden hájjal megkent kis zsivány levette az óvó néniket a lábukról!
De talán akkor vagyok rá a legbüszkébb, amikor átlépi a saját korlátait. Például nem eszi meg a harmadik szelet sütit, mert tudja, hogy már sok lenne. Vagy addig szenved a pulcsijával, amíg nem sikerül felvennie. Vagy megpróbálja elhessegetni a hisztimanókat, akik elmondása szerint már a feje tetején ugrálnak. Minden erőfeszítésért őszintén hálás vagyok neki.
8. Életmódváltás
A terhesség előtt nem foglalkoztam földi dolgokkal, tengettem a kis életemet, valamennyire odafigyeltem, de nem volt jellemző, hogy az egészséget mint témakört átgondoljam.
Ám jött ő! Kicsit ráfeszültem az anyaságra, valamit kellett keresnem, ami lelazít. Elkezdtünk futni, maminbabára járni. Rájöttem – tudom, kicsit megkésve –, hogy a sport jó. Ennek az lett az eredménye, hogy a szülés után sokkal dögösebb lettem, mint előtte bármikor. Megtaláltam magam, nőtt az önbizalmam, és tényleg nem volt okom panaszra. A férjem megsejtette, hogy ebben lehet valami. Hogy le ne maradjon, ő is elkezdett mozogni. Mire észbe kaptunk, már 10 kilóval voltunk könnyebbek, és bírtuk a tempót a kicsivel. A gyerek pedig szinte beleszületett a mozgásba, így a mindennapjai részét képezi majd.
Az étkezésünkben a változást szintén a gyerkőc hozta. Az ő érdekében kicsit tudatosabban, egészségesebben kezdtünk el a konyhában működni. Láss csodát, picit méltatlankodva, de azért elnyammogja a brokkolit, a rukkolát, a spenótot, de az ovis répafőzeléktől sem riad vissza.
9. Vele mindent lehet…
Ez az egyik legkedvesebb emlékem. Nem is olyan régen történt, hogy az oviból hazafelé sétálva dalra fakadtunk, de úgy rendesen. Megvan a Kispál és a Borz De szeretnék… című nótája? Amikor a 3 évesed lenyomja neked, egyszerűen nem teheted meg, hogy nem szállsz be teljes vállszélességgel: „Fényben ülés és széltolás, a széléig merészkedés, napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dőlés…” Persze kicsit más ez, mint az egyetem alatt részegen, csordavokálként működni, de nem kevésbé felemelő.
És sorolhatnám még azokat a tevékenységeket, amikor újra mertem felszabadult gyerek lenni vele: csúszdázás, bukfencezés, mindenféle versenyzés, ugróiskolázás, birkózás, szánkózás, fára mászás, csigamentés, pitypangfújás…
10. A nyugalom szigete
Számomra igazi nehézséget jelentett az idővel való zsonglőrködés. Az addig kizárólag a magam szórakoztatására kiépített életemet teljesen át kellett gondolnom. Az egyik legelső dolog, amire rájöttem, hogy meg kell tanulnom szervezni, és kibékülni a napirenddel. Aztán mesteri fokozatra emeltem mindezt. Most már biztonsággal belefér az életembe a párom, a gyerekem, a munkám, a sport, a tanulás, az írás, a háztartás és a szabadon eltöltött (nyálcsorgatásra alkalmas) idő is.
Így történhet meg, hogy időnként előkerül a nutellás üveg, és a kedvenc kiskanalammal a kezemben minden egyes hátborzongató pillanatot kiélvezek. Csak én és a Nutella…
Borítófotó: Canva
Ezt olvastad már?
Kattints a Podcast hallgatásához!
