Egyes esetekben a gyerekek felháborodnak, mert frusztrálja őket egy számukra túl nagy probléma. Még nem tanulták meg, hogyan irányítsák az impulzusaikat, vagy hogyan oldják meg a konfliktusokat társadalmilag elfogadható módon. Más esetekben a gyerekek különleges nehézségekkel küzdhetnek – például stresszes életesemények, érzelmi szabályozási problémák, figyelemhiány, autista tünetek vagy hiperaktivitás. A felnőttek azonban minden esetben – még akkor is, ha súlyos magatartási zavarokkal diagnosztizáltak gyermekeket – erőteljes befolyást gyakorolhatnak.
Az emberek nem születnek olyan programozással, amely arra kényszeríti őket, hogy ellenségesen reagáljanak a világra. Mindannyian képesek vagyunk agresszív viselkedésre. Az, hogy megtesszük-e, vagy sem, attól függ, hogyan érzékeljük a világot. Az agresszív hajlamokat a környezeti feltételek – a gyerekek által tapasztalt nyomások, veszélyek, lehetőségek és következmények – alakítják. E feltételek módosításával javíthatjuk a viselkedésünket, és megváltoztathatjuk a fejlődés menetét. Véletlenszerű, ellenőrzött vizsgálatok azt mutatják, hogy az agresszív gyerekek pályája megváltozik, amikor a szülők gyakorlati képzésben és erkölcsi támogatásban részesülnek.
Tippek a magabiztos, konstruktív szemlélet megőrzéséhez
1. Ne vedd magadra!
Ha gyermeked nem tesz eleget egy kérésnek, előfordul, hogy dühbe gurul. Először is, a gyerekek nem úgy dolgozzák fel az érzelmeket és információkat, mint a felnőttek. Ha a gyermeked nagyon fiatal, sok mindent nem ért a saját érzéseivel kapcsolatban, nem is beszélve a tiédről. Ha gyermeked idősebb, akkor is valószínű, hogy gyermeked helytelen viselkedése impulzivitást vagy hozzá nem értést tükröz, nem pedig rosszindulatot.
Másodszor, a kutatások azt sugallják, hogy pesszimista társadalmi hiedelmeink – az a hajlam, hogy ellenséges szándékokat tulajdonítsunk ott, ahol azok nincsenek – önbeteljesítő próféciává válhatnak. Azok az emberek, akik a legrosszabbat feltételezik, általában negatív viselkedést váltanak ki másokból. És a szülők, akik ellenséges tulajdonításokat tesznek, éppen azokat a problémákat okozhatják, amelyeket meg akarnak oldani.
Egy tanulmány szerint azoknak az anyáknak, akik ellenséges kijelentéseket tettek kisgyermekeikről, három és fél évvel később nagyobb valószínűséggel születtek agresszív viselkedési problémákkal küzdő gyermekeik. Ez a kapcsolat az anyai hiedelmek és a gyermekek agressziója között még azután is jelentős maradt, hogy a kutatók ellenőrizték a már meglévő gyermeki nehézségeket, valamint a negatív szülői magatartást, amely általában az ellenséges tulajdonításokat kíséri. Ha emlékezteted magad arra, hogy ne vedd magadra, az nem csak a hangulatodnak tesz jót. Jót tesz a kapcsolatnak, és jót tesz gyermeked hosszú távú fejlődésének.
2. Reális elvárásokat fogalmazz meg a szabályok betartására és a kérések teljesítésére!
A kisgyermekek figyelme rövidebb. Könnyen elvonják a figyelmüket. Több időbe telik a szóbeli utasítások feldolgozása. A munkamemória-kapacitásuk – a rengeteg dolog, amit egy adott pillanatban szem előtt tarthatnak – korlátozottabb. Az új információk elsajátítása és a szabályok vagy eljárások változásaihoz való alkalmazkodás tovább tarthat, mint gondolnád. A kisgyermekeknek több gyakorlásra van szükségük, mint az idősebb gyerekeknek, az idősebbeknek pedig több gyakorlásra van szükségük, mint a felnőtteknek. Tehát amikor útmutatást adunk ki, ne várjuk el a kisgyermekektől, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak. Szükségük van arra, hogy világos, egyszerű útbaigazítást adjunk nekik, majd adjunk nekik több időt a feldolgozásra.
Ha ráhangolódsz a gyermek tempójára és képességeire – és türelmes, higgadt emlékeztetőket adsz neki –, a feladatot olyanná formálja át, amelynek megoldásához megvannak a kellékei. Gyermeked pedig megtapasztalhatja az együttműködés szociális és érzelmi jutalmát – ez kulcsfontosságú élmény hosszú távú fejlődése szempontjából.
3. Reális elvárásokat fogalmazz meg az empátia és a kedvesség fejlesztésével kapcsolatban!
Gyermekkoruk során a gyerekek még mindig tanulnak az érzelmekről – hogyan szabályozzák saját hangulatukat, és hogyan olvassanak mások gondolataiban. A függő, tapasztalatlan és kiszolgáltatott kisgyerekeket könnyebben fenyegetik, és így nagyobb valószínűséggel saját érdekeik védelmére összpontosítanak. Az idősebb gyerekek is így reagálhatnak, ha ellenségesnek vagy igazságtalannak érzik a világot. És néhány gyerek fiziológiailag hátrányos helyzetben van. Képesek megtanulni a társadalmi jeleket, de agyuk nem jutalmazza őket annyira ezért. Ennek következtében a gyerekek kevésbé valószínű, hogy önállóan tanulnak. Szükségük van a segítségünkre. Tehát bár a gyerekek önzőnek tűnő módon viselkednek, ez nem jelenti azt, hogy javíthatatlanul önelégültek. A gyerekek már egészen korán megmutatkoznak az empátiára és a kedvességre. Amikor a gyerekek nem mutatnak törődést mások iránt, az gyakran azért van, mert másképp érzékelik a helyzetet, vagy nem tudják, hogyan irányítsák az impulzusaikat. Szükségük van tanulási lehetőségekre – a velünk való biztonságos kapcsolatok kialakításával; érzéseikről és mások érzelmi jelzéseiről beszélni; és a pozitív példaképek megfigyelésére, valamint az önkontrollt és az együttműködést díjazó környezetben való felnevelésre.
4. Koncentrálj a pozitív kapcsolat fenntartására!
Ha gyermeked továbbra is helytelenül viselkedik, fontosnak érezheti, hogy minden határátlépésre kritikával, fenyegetéssel vagy büntetéssel válaszolj. De ez tényleg jó ötlet? A végén egy szülő-gyerek kapcsolat alakul ki, amelyet többnyire negatív eszmecserék jellemeznek. Ez egy komor eredmény, és egyben kontraproduktív is. A tanulmányok azt sugallják, hogy a gyerekek nagyobb valószínűséggel sajátítják el a kívánatos szociális készségeket, ha pozitív visszajelzést adunk nekik a jó döntések meghozatalához – nem pedig fenyegetéseket és büntetéseket a rossz cselekedetekért. A negatív szülői nevelés a helytelen viselkedés, a büntetés, a megtorlás, a több büntetés és a helytelen viselkedés lefelé tartó spiráljához vezethet. A fizikai büntetés különösen meggondolatlan. Amikor a szülők fizikai büntetést szabnak ki, a gyerekek agresszív viselkedési problémái általában súlyosbodnak.
Hogyan maradsz nyugodt és vidám? Ez nem könnyű, különösen, ha úgy tűnik, a gyermeked beleragadt a „dackorszakba”. Társadalmi támogatásra, esetleg szakmai útmutatásra is lehet szükséged. A tanulmányok azt mutatják, hogy a kifejezetten a gyermekek agressziójának kezelésére képzett terapeuták segíthetnek csökkenteni a stresszt és javítani a viselkedést. Az első lépés a prioritások átszervezése. A pozitív kapcsolatok fenntartása a legfontosabb. Néha meg kell választanod a csatáidat.
5. Ne áldozd fel saját lelki jólléted!
Az agresszió kezelése nagyon megterhelő, elhomályosítja a gondolkodásunkat, és tönkreteszi a kapcsolatokat. A stressz ragályos: még a csecsemők is átélik a negatív hangulatunkat. És ha a szülők stresszesek, a gyermekeik viselkedési problémái általában súlyosbodnak. Tehát a saját jólléteddel foglalkozni nem utólag kell, hanem az a központi szereplője a válságnak.
Forrás: https://parentingscience.com/aggression-in-children/
