A válásom után olyan voltam, mint egy kicsi, foltos őzike, aki csillogó, ártatlan szemmel egyedül bolyong a randevúk erdejében. Fogalmam sem volt, mire számíthatok, és valószínűleg zavartnak is tűnhettem. Aztán online társkeresésbe kezdtem. Szelli mindent elmesél.
Elvált szülőként elfoglaltak vagyunk, ezért kihívást jelenthet az új emberekkel találkozás elfoglaltságainkon és gyermekeink tanórán kívüli tevékenységein túl. Hogyan csináljuk, hogy kevésbé sérüljünk, és egyáltalán: merre menjünk? Ha általános recept nincs is, álljon itt egy történet, amely tanulságul szolgálhat.
Szelli az én elképzelt nőm, férfi párja Szebáld. Rajtuk keresztül szoktam megeleveníteni a párterápia során a jeleneteket. Szelli története elképzelt, fikció, de valós lelki folyamatokat ábrázol.
Nincs esélyem máshol ismerkedni
Az elején haboztam, hogy egyáltalán kipróbáljam-e az online társkeresőt, de végül is úgy döntöttem, megpróbálom. Meggyőztem magam arról, hogy nekem is haladnom kell a korral, hiszen ilyen a mai modern társkeresés, meg amúgy is, gyermekét egyedül nevelő, dolgozó anyaként nincs esélyem máshol ismerkedni.
Az igazság az, hogy fiatalkoromban sem voltam az az éjszakai bulizós csaj, kicsit félénk voltam, és ezen a fronton semmi sem változott. A netes kapcsolatokról mindenféle rémtörténetek jutottak az eszembe, amiket még kamaszkoromban anyám nevelő szándékkal tanított, ezzel próbálta megvédeni a meglévő tisztességemet. Ma is hallom a hangját, „nehogy leállj mindenféle ismeretlen férfiakkal”.
Próbáltam anyám intelmeit félretenni, és meggyőzni magam, hogy ma már nem baltás gyilkosokkal fogok találkozni, akik ragasztószalagot és kötelet cipelnek a hátizsákjukban, hogy elkapják a következő áldozatukat, hanem valószínűleg olyan férfiakkal, akik szintén társra, kapcsolatra vágynak.
Ismerősök tanácsai
Megkérdeztem a barátaimat, hogy melyik társkereső oldalt próbálták már ki, és melyiket ajánlják. Sokan azt mondták, hogy mindent, csak a Tindert ne, mivel köztudottan az „alkalmi kapcsolatok oldala”. Akkor inkább Badoo vagy valami más. Kezdetben megfontoltam a tanácsukat, de kíváncsiságból mégis úgy döntöttem, hogy letöltöm a Tinder alkalmazást, hadd lássam, miről is van szó.
Férfiprofilok trendjei
Szombat este unatkoztam, mivel egyedül voltam, gyerekek nélkül, gondoltam, megnézem, mit kínál a társkereső. Eszembe jutott a húgom tanácsa: „Menj a 20-asra!” Uh, na, azt tuti nem! – gondoltam, hiszen elmúltam már negyven, ez már számomra pedofília. Így elkezdtem a hozzám hasonló korú férfiak profilját nézegetni.
Miután sok férfiprofilt megnéztem, észrevettem egy trendet. A férfiak jellemzően a következő szlogeneket tették fel:
- „Becsületes nőt keresek.” – Rendben. Ez átlagos téma. Azt gondoltam, sok férfi találkozott már tisztességtelen nővel, ezért tartják fontosnak. Ők az a kategória, akiknek valószínűleg hazudott a nejük, vagy félrelépett.
- „Nincs dráma, kérem.” – Mivel a 40-es éveim elején járok, elváltam, gyerekekkel, idősödő szülővel, munkával, azt hiszem, nekem már nincs drámám.
- „Leégtem – az exem pénz nélkül hagyott hátra, így ha ingyenes utat keresel, nem vagyok az.” – Erről semmit sem tudok mondani, rögtön tovább is kattintok. Kit érdekel az az férfi, akinek az a legfontosabb jellemzője, hogy egy olcsójános?
- Na most szünetet tartok, és iszom egy kávét.
Újra nekifutok
Amint újra kinyitom az alkalmazást, számtalan férfiképet rostálok át. Soha életemben nem láttam ennyi szelfit férfiakról az autóik volánja mögött. Vajon mi készteti őket arra, hogy azt higgyék, ez fejezi ki legjobban önmagukat? Talán azt gondolják, hogy ez mutatja meg a belső Don Juanjukat?
Aztán ott vannak a fürdőszobai tükör előtti képek, amelyeken úgy néznek ki, mintha utálnák az elkészített kép minden percét. A tökéletes póz elérése érdekében arcuk eltorzul, mély fájdalom ül ki rajtuk, miközben próbálják a telefont elég mélyen tartani, hogy elkapják a megfelelő szöget.
Találkozom egy férfival
Szűrtem, rostáltam, végül találtam egy „becsületes nőt keresők” csoportjába tartozó, számomra szimpatikus férfit. Profilja szerint 45 éves volt, cégtulajdonos, korábban gyakran utazott, elvált, alkalmi randevúkat keresett. Oké, ez jól hangzik – gondoltam, mivel egyelőre én sem szerettem volna többet.
Kockáztattam, és elkezdtem chatelni az úrral. Elég kedvesnek tűnt. Néhányszor még telefonon is beszéltünk. Nem vagyok az a típusú nő, aki gyorsan dönt, de végül úgy határoztunk, hogy találkozunk egy helyi bevásárlóközpontban. Odakint vártam, a megbeszélt helyen, és egyszer csak egy „pasi” sántikált oda hozzám.
A profiljában semmi olyanról nem volt szó, hogy sántikál, és természetesen olyan sem, ami őszinte lett volna a korával kapcsolatban, mert a pokolba is, sehogy sem volt 45 éves! Valójában közelebb volt apám korához, aki akkor 69 éves volt. A kép, amelyet online feltett, 30 évvel ezelőtti. Szótlan lettem a döbbenettől. Most komolyan! Ő az a férfi, aki becsületes nőt keres?
Bárcsak otthon lennék a gyerekeimmel!
Mivel alapvetően nincs önbizalmam, így nem is tudok bizonyos helyzeteket rögtön jól kezelni. És valahol meg is sajnáltam, valamint nem akartam megbántani a férfit, ezért bementem vele a bevásárlóközpontba. Elkezdte mondani, hogy lábproblémái vannak, és orvoshoz kell fordulnia. Megálltunk egy helyi szendvics- és juice-bár előtt. Bámultam az étlapot, és azt kívántam, bárcsak otthon lennék most a gyerekeimmel.
Majd így folytatta: sok cikket olvasott, amelyek tanácsokat adnak az először randevúzó férfiak számára, és a cikk azt javasolta, hogy soha nem szabad elvinni egy nőt rögtön vacsorázni, csak találkozni kell vele egy italra, mert a nők mindig csak ingyenvacsorát akarnak. Na, a pumpa kezdett felmenni bennem, összecsaptam az étlapot, és rendeltem egy narancslevet.
Elkezdte mesélni az élete történetét, hogy jelenleg a szüleivel lakik, ápolóiskolába járt, még nem vált el, de hamarosan megtörténik, és ez a második házassága, de három különböző nőtől van gyermeke. Ott ültem, és azt éreztem, hogy most rögtön hazarohanok. Nem tudom, miért maradtam mégis ezek után…
Ostoba voltam
Nem tudtam mit mondani ennek a pasinak. Visszatekintve, azt kellett volna mondanom, hogy miért tett közzé magáról 30 évvel ezelőtti képet, és miért vezette félre saját magát? Megittuk az italunkat, mindenki fizette a sajátját, és együtt sántikálva sétáltunk ki a parkolóba.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy lehettem ennyire ostoba. Elsősorban magamra haragudtam, hogy miért nem voltam körültekintőbb. Miért mentem bele ebbe a játékba, amikor rögtön láttam a pasin, hogy egy csaló, aki mindenkit félrevezet, de elsősorban önmagát. Miért adtam neki esélyt, amikor az első pillanatban egyértelmű volt számomra, hogy ő nem a becsületesek csoportjába tartozik? Mint utólag kiderült, ő csak egy megkeseredett olcsójános. Hazamentem, és dühömben két dolgot tettem: letiltottam a pasit a társkereső oldalon, és „elrejtettem” a profilomat.
Az online társkeresésem még nem ért véget: meggondoltam magam, és miután visszatettem a profilomat, találkoztam egy fantasztikus férfival, akivel még ma is randevúzom. Sok sikert neked is a kereséshez! Vigyázz magadra, próbálj sokat nevetni, és ne felejtsd el: lehet, hogy innod kell néhány varanggyal, mielőtt találkozol a hercegeddel.
Egy jó tanács
Ezt a történetet ne úgy olvasd, hogy a társkereső oldalak rosszak, és minden férfi hazudik. Egyiket sem érzem. Mindezt csak azért osztom meg veled, mert biztos vagyok benne, hogy a válás utáni randevúkon más emberek is szereznek hasonló tapasztalatokat. Az emberek egyébként nem mindig olyanok, mint amilyennek online jelenlétükben látszanak. De a való életben sem fognak mindig ugyanúgy kinézni, nem olyanok lesznek, mint amilyennek elképzelted őket. Az első találkozás előtt videócsevegj, mielőtt további lépésre szánod el magad!
Kattints a Podcast hallgatásához!
