Szinte már mindenkinek akad legalább egy ismerőse, aki Angliában él. Nekem is voltak barátaim, akiket meglátogattam, sok mindent tudtam már erről az országról, anyaszemmel viszont nem volt rálátásom soha, így Anita tapasztalatai nagyon érdekesek voltak számomra. Az ő történetük következik most.
Anyamagazin: Mikor és miért költöztetek Angliába?
Anita: Most már lassan 10 éve élünk itt. Én laktam kint korábban is, még férj és gyerekek előtt, szóval tudtam, hogy mi vár ránk, ha idejövünk.
A.: Mi az, ami a legjobban tetszik az országban?
A.: Az, hogy mindenki emberséges, kedves a másikkal. Például szembejön egy idegen az utcán, köszön, és megkérdezi, hogy vagy. Vagy csak szimplán rád mosolyognak. A buszon az emberek megköszönik a sofőrnek a fuvart.
A.: Mi az, amit a legkevésbé szerettek kint?
A.: A legnehezebben a keleti kultúrájú emberek környezetszennyező életmódját toleráljuk. Sajnos sok angol is átvette már ezt, és egyre több helyen látni a szemetelést, igénytelenséget.
A.: Milyen külföldön a gyesidőszak? Milyen támogatások vannak?
A.: 9 hónapig van gyes. Az első hat hétben a fizetésem 90 százalékát kaptam. Utána visszamentem dolgozni. Vannak különböző támogatások, amiket meg lehet igényelni. Első gyerekeseknek van egyszeri £500 (kb. 213 ezer forint), továbbá jár ugye a családi, ami egy gyereknél £21.80/hét (9000 forint körül), további gyerek £14.45/hét (6000 forint körül). Ezenkívül van még egy csomóféle támogatás (child tax credit, housing benefit, working tax credit – vagy az új igénylőknek összefoglaló néven már universal credit), de ezekről nem sokat tudok, mi nem igénylünk támogatást.
A.: Mennyire vagy elégedett az oktatási rendszerrel? Mi a véleményed az óvodákról, iskolákról?
A.: Az oktatási rendszer szerintem fantasztikus. A kicsik 4 évesen kezdik az iskolát (reception class), ahol megtanulnak írni, olvasni és 1-től 10-ig összeadni, kivonni. A kis szivacs agyukkal ez egy szuper életkor erre. Mindezt persze játékosan tanítják nekik, élvezik az egészet. 11 évesen mennek középiskolába, ahol 16 évesen érettségiznek (GCSE). Ezután főiskola (college) jön, ebből kétféle van. Van a Sixth Form College, ahonnan tovább lehet menni egyetemre, és a sima College, ami szakmát ad. Az óvodák nagyon drágák, viszont cserébe nagyon jó szolgáltatást kapsz. Valóban foglalkoznak a gyerekekkel, fejlesztik őket, és nem csak gyerekmegőrzés van. Óvodákból vannak a privát ovik és vannak az általános iskolák ovijai. A második sincs ingyen, viszont olcsóbb, és 3-4 éves korra jár 30 óra ingyenes gyerekmegőrzés az államtól, így nagyban lecsökkentheti a költségeket. Továbbá vannak child minderek, ezeket úgy kell elképzelni, mint otthon a családi ovikat. Egy házhoz viszed a gyereket, családi környezetbe, van ott még másik 3-4 (max.) gyerek, és ott megy a fejlesztés. Mi ezt választottuk, nagyon szerettük, a mai napig visszajárunk néha egy kávéra.
A.: Mik a tapasztalataid az egészségügyi rendszerről?
A.: Egészségügy, hmmm… Erről megoszlanak a vélemények az itt élő magyarok körében, de nekem nincs vele problémám. Én feküdtem Magyarországon omladozó plafon alatt, az itteni kórházak viszont tipp-topp állapotban vannak, és tisztán vannak tartva. Orvoshiány van, így lassan őrölnek a malmok, amikor bemész, viszont cserébe meghallgatnak, odafigyelnek és segítenek.
A.: Milyen tanulságos/vicces/bosszantó gyereknevelési szabályokkal, szokásokkal találkoztál Angliában?
A.: Tudni illik, hogy az angolok nem fáznak. Na, de amikor a pár napos/hetes/hónapos pici babát egy szál hosszú ujjú bodyban kiviszi az 5 fokba télen, a babakocsit letakarja az esővédővel, és ezzel el van intézve, na ettől hülyét kapok. A szegény gyereknek foltos a lába, lila a szája, visít, de az anyja szerint „jóvanazúgy”. Anyukán természetesen pufajka, kesztyű és szőrös papucs – mezítláb.
A.: Mi okozta a legnagyobb nehézséget a külföldi életetekben?
A.: Talán az, hogy nem egyszerű a családlátogatás Magyarországra. 3 éve nem voltam, a férjem 4. Négy főnek a repülőjegy már nem olcsó, ezért inkább autózunk, de azzal meg csak az utazásra oda négy nap. Túl sok időnk nem marad a családra, hiszen a szabik se végtelenek…
A.: Mi az a magyar szokás, amit külföldön is megtartottál, és továbbadod a gyerekeidnek?
A.: Továbbra is december 24-én nyitjuk az ajándékokat, amiket továbbra is a Jézuska hoz. Tartunk névnapokat.
A.: Sorolj fel három pozitív dolgot, amit megtanultál ebben az országban!
Értékelni, elfogadni és megbecsülni az embereket, akárhonnan is jöttek. Megtanultam véleményt nyilvánítani, és megtanultam nemet mondani az elnyomásra.
Borítókép: Canva/Anyamagazin
Kattints a Podcast hallgatásához!
