Phileas Fogg, a londoni úriember képtelennek tűnő fogadást köt, miszerint 80 nap alatt körbeutazza a Földet – ismerős a történet? A TRIP és a Vígszínház, a Lóci játszik zenekar a Kult2-vel együttműködésben augusztus 18-án mutatta be a 80 nap alatt a Föld körül című koncertszínházi előadást a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Csorba Lócit kérdeztük az előadásról.
Anyamagazin: Hogyan jött létre ez a koprodukció?
Csorba Lóci: Eredetileg ehhez a darabhoz nem a Lóci játszik írta volna a zenét, hanem egy másik együttes, de ők nem találtak fogást az anyagon, és pár hónappal a premier előtt kiugrottak a buliból. Körülbelül egy hónapom volt megírni a teljes zenei anyagot, de végül annyira illeszkedtek az elképzelések, hogy nagyon könnyedén ment az alkotás. A darab írójával, Divinyi Rékával és Magócs László rendezővel hamar megtaláltuk a közös hangot, és lehet, hogy így egy kicsit „családi színházabb” lett a produkció, de szerintem ezt ők sem bánják.
A.: Mit jelent pontosan a koncertszínház?
Cs. L.: Ezt én is megkérdeztem az első találkozás alkalmával. Egy olyan műfaj, ahol a zenekar nem a színészek alá játszik, hanem velük egyenrangúan hoznak létre egy koprodukciót. Az, hogy én mint Verne még bele is szólhatok a dolgok alakulásába, külön öröm!
A.: Mitől más egy koncertszínház, mint egy koncert vagy egy színházi darab?
Cs. L.: Koncert felől nézve egyértelmű: nem végig rajtam van a fókusz, hanem több lehetőségem van a háttérből segíteni a produkciót. A színház felől nézve pedig annyi, hogy a zenekar nem elbújik egy árokban, hanem szerves része a színpadképnek és a történetnek is. És nem is musical, hiszen a dalok albumképes Lóci játszik-dalokként vannak megírva; remélem, mihamarabb fel is vesszük őket.
A.: A zenét ti szereztétek hozzá?
Cs. L.: Minden dal Csorba Lóci szerzemény zeneileg és szövegileg is. Réka küldött egy szinopszist még az elején, azt fejtettük közösen. Például az idő múlásáról szóló dal az ő ötletük volt, én magamtól nem írtam volna ilyet, de például az, hogy Foggnak is legyen egy saját dala, az enyém.
A.: Nem volt nehéz az énekes-előadó szerepkörből a színészi szerepbe csöppeni?
Cs. L.: Továbbra sem vagyok semmilyen szinten színész, de örülök, hogy sikerült megugrani ezt a lécet. Nagyon jó fej és segítőkész volt mindenki.
A.: Milyen volt a próbaidőszak?
Cs. L.: Mi az utolsó 5-6 alkalomra kapcsolódtunk be, teljesen más, mint egy nagy koncert előtti felkészülés. Szerencsére nekem már volt tapasztalatom ilyenben, hiszen a Müpában, a Kolibri színpadon és Temesváron is dolgoztam már színdarabban zeneszerzőként vagy zenei producerként, de még így is elég megterhelő volt, elsősorban a kánikula miatt. Egy sátorban próbálni napi 10-12 órát nem nagy élmény… De a végeredmény mindenért kárpótol.
Borítófotó: Kovács Milán
Ezt olvastad már?
„Sokszor meséltem fejből a gyerekeimnek” – interjú Egressy Zoltánnal, a Portugál írójával
