A tavalyi melankolikus, múltban merengős – búcsúnak hitt – Sziget Fesztivál-os élményem után idén egy örömesemény miatt jutottam ki a Szigetre: egy lánybúcsúra. És igen, van élet 40 felett, és vannak lánybúcsúk is.
A nullánál jóval több számot ismertem
A lánybúcsús feladatokban gazdag program után érkeztünk levezetésképpen a szigetre egy jó kis Imagine Dragons-koncertre. A csapatra nem volt időm rákeresni, de biztos voltam benne, hogy erre is el tudok lötyögni, azonban kellemes csalódás ért, mert a nullánál jóval több számot ismertem, szerintem a Pókember című filmben csendülhettek fel mint betétdal, de még nem merültem el az amerikai csapat zenetörténetében. Szerencsére a nosztalgia tavalyra maradt, és idén próbáltam hasznos információkat összegyűjteni a jövőre nézve.
Érkezz hajóval!
Ez a menyasszony kérése volt, és a legjobb érkezési terv. Némi jó hangulatban telt sorban állás után körülbelül 30 perc alatt áthajóztunk a szigetre. A 2000 Ft-os jegy számomra megérte mind a kényelmes utazást, mind az azzal járó hangulatot, nem is beszélve a hajón dolgozók figyelmességéről és humoráról. Az érkezés után pedig tényleg néhány perces karszalagátvétel következett, és máris a fesztivál területén sétáltunk.
Térj le a járt útról!
A péntek esti Imagine Dragons-koncert végére már irigyeltem a rajongókat, akik tuti jóval a koncertkezdés előtt beálltak már a színpad előtti sorokba. Irigyeltem, hogy rajonganak, hogy van erejük végig állni, és kibírni ennyi ideig pisilés nélkül. Viszont ami hasznos lehet ebből a történetből, az az, hogy ha a színpadot (rendezői) bal oldalról közelíted meg, sokkal kisebb tömeget találsz, és talán jobb koncertélményben lesz részed. A közönségre nekem nem volt panaszom, ahol én álltam, ez esetben a jobb oldalon, mert későn érkezett a hasznos információ, de jövőre… ugye… ha át nem építik az egész Szigetet, még hasznos lehet.
A mosdók állapota és mennyisége viszont ámulatba ejtett
Próbáltam a lehető legkevesebb dologgal érkezni, de nem sikerült, itt még szükséges némi fejlődés. A túlélő flitteres sellőtáskám tartalma: pulóver, esőkabát, pluszesőkabát, fél liter víz termoszban, kézfertőtlenítő, törlőkendő, papír zsebkendők, rágógumi, mindenféle nasi, hajgumi. Talán a nasit túltoltam, de fontos volt, hogy bármilyen szükséges pillanatban tudjak adni annak, akinek szüksége van rá, és leginkább, hogy ne kelljen sorba állni. A mosdók állapota és mennyisége viszont ámulatba ejtett. Vége már a toi toi időszaknak, ami szó szerint messziről bűzlött, és biztonságosabb volt még mögötte, mint benne elvégezni a dolgod.
Digitális 2023
Én a repohár megjelenését a világban jó szívvel üdvözöltem, egészen addig, amíg rá nem döbbentem arra, hogy a leadott műanyag pohárért egy másik műanyagot, egy műanyag zsetont kapok, amit természetesen a későbbiekben sosem vittem magammal, ezért újra meg kellett vásárolnom. A műanyag zsetonok pedig gyűltek, pedig a koncepció szerint a zseton egy következő alkalommal poharat ér, amit első alkalommal megvettem több száz forintért. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki otthon gyűjti a zsetonokat, és vásárolja újra a repoharat, majd viszi haza az új zsetont a halomba.
A Szigetre direkt hoztam magammal, de kiderült, hogy az nem megfelelő ide, és vehetek újra egy poharat. De úgy néz ki, hogy egy alkalmazással kiváltható a zseton. Tudtad, hogy van már erre is egy alkalmazás (Revo Token), így műanyag nélkül el lehet intézni a pohárszerzést? Ugyanilyen döbbenet volt, hogy van „Sziget alkalmazás”, ami mutatja az idővonalat, hogy éppen milyen programok vannak, minden más funkcióján kívül. Azonban hiányzott, hogy nem tudtunk a térképhez lapozni, hogy megtaláljuk, ahova indultunk.
Nyelvlecke
Nem tudom, hogy a többséghez tartozom-e azzal a véleményemmel, hogy én imádom, hogy tele van külföldiekkel a Sziget. Leginkább már végre karattyolhatok angolul, és mert megtöltik ezer színnel a fesztivált. Beszélgettünk németekkel, franciákkal, görögökkel és egy nagyon kedves új-zélandi lánnyal is, inspiráló volt, és újabb és újabb lendületet adtak az estének.
Jó hír: ha viszel magaddal gyereket, soron kívül távozhatsz, a kevésbé jó, hogy a kijutásig is veled lesz
Szerencsések voltunk, mert kaptuk a hírt, hogy a szigetet elhagyni még nehezebb, mint bejutni. Bízom benne, hogy erre a problémára jövőre majd keresnek megoldást – a híd állapotával függ össze, tájékoztatott a felügyelő kedves fiatal fiú. Pillanatokra a Legenda vagyok című film egyik szereplőjének éreztem magam, akiről még nem derült ki, hogy átváltozik-e zombivá, ezért a kerítésen kívülre kényszerítették. Van, akinek másfél óra volt ez a kijutás, ha éppen a tömeg közepére szorult. Mi követtük a mozgást, és velük sodródtunk kifelé. A jó hír: ha viszel magaddal gyereket, soron kívül távozhatsz, a kevésbé jó, hogy a kijutásig is veled lesz. Bár ahogy láttam, sokan családosan érkeztek, így ez is hasznos információnak bizonyul.
Olvasom a napi híreket a Szigetről, ki miért bosszankodik, ki minek örül, kinek a pénztárcájához tervezték, kiéhez nem, és mennyire push ott lenni, vagy régebben más volt. Nincs igazság. Én boldog vagyok, hogy idén is kint tölthettem néhány órát, mert emlékeztett arra, hogy voltam én is fiatal, és még boldogabb voltam, hogy másnap nem kellett kimenni, hanem ülhettem az otthonom nyugalmában. Jövőre tényleg csak annyi vágyam van, hogy kint lehessek egy Krisz Rudi-koncerten, nem több. De ez egy másik történet, és talán jövőre lesz létjogosultsága, hogy elmeséljem.
Kattints a Podcast hallgatásához!
