Rutkai Bori nevére nemcsak a felnőttek kapják fel a fejüket, hanem a gyerekek is. A Rutkai Bori Banda és a Budapest Bár énekese sokoldalú alkotó. Amikor kikapcsolódásként fest, abból mesekönyv-illusztráció lesz, ha horgol, abból báb. A sokoldalú alkotóval beszélgettünk gyerekekről, zenéről és egy kicsit a munkájáról is.
Anyamagazin: Te gyerekként milyen dalokat hallgattál? Ki volt számodra a meghatározó karakter?
Rutkai Bori: The Beatles, LGT, Halász Judit, Kaláka, Queen, Cseh Tamás, A. E. Bizottság és még sokan mások.
Aztán néhány kedvenc musical, mint a Kabaré és a Macskák. Liza Minelli biztos, hogy viszi a prímet. Mostanában is imádom nézni, ahogy énekel és táncol, és micsoda mesés jelenség!
A.: Igen színes a zenei, alkotói pályád. Mikor és miért fordultál a gyerekek felé?
R.B.: 15 éves voltam, amikor megszületett a kis testvérem, Zsófi. Nagyon jó volt figyelgetni a kibontakozását, főleg a 4-5 éves kori mesélős korszaka volt varázslatos. Akkor csodálkoztam rá először, hogy milyen gazdag, kreatív a kisgyerekek belső világa. Hogyan mixelik össze a különböző szférákat. Mindentudó varázsmanók. És persze így kapcsolódtam vissza az én ovis énemhez is, és kezdtem azt a kort vagy állapotot a legideálisabbnak tartani. Mostanában néha úgy meditálok, hogy felidézem ezt az eredeti állapotot, életérzést magamban. Nagyon szépen feltölt.
Kép: Rutkai Bori
A.: A szövegeket, zenéket is te szerzitek? Van alapkoncepciótok a témaválasztásban?
R.B.: Koncepció csak az eszközhasználatban van, hogy bugyutaságtól mentes, minőségi, egyedi humorú, vagány zenéjű dalok legyenek. Általában egy spontán gondolatból vagy akár szójátékból születik egy nóta. Mint például a Sárkányjárgány vagy a Pizsamátor. A dallamok, szövegek bennem, rajtam keresztül csordogálnak át, a zenekar pedig segít a hangszerelésben. Én főleg funky-sta vagyok, de szeretem nagyon a brazil lüktetéseket, a pörgősebb népzenéket, a mesélős keleti, ázsiai dallamokat, az afroforrású ritmusokat. Ezektől a hatásoktól színesednek a dalaink. A koncerteken végig bábozok és táncolok a gyerekekkel és a felnőttekkel. No, végül mégis találtunk egy koncepciót, és ez a mesélés és táncoltatás!
A.: Kik tartoznak a törzsközönségetekhez?
R.B.: Ez egy folyamatosan változó helyzet, mert a gyerekek egy idő után kinőnek minket. A szülők szokták mondani, hogyha ki is nő minket a gyerkőc, azután ők még szeretni fognak minket. Vannak törzsrajongó családok, akikkel már barátsággá változott át az előadói-rajongói státusz.
A.: Mesélnél a szülőkről, akik a gyereket kísérik? Esetleg látod az arcukat a Budapest Bár-koncerteken is?
R.B.: Talán vannak átfedések, de azért a zenei orientáció meghatározza az irányokat. Mondjuk inkább, hogy van három halmaz, a Rutkai Bori-bandások, a budapest bárosok és vannak azok (főleg a közeli ismerőseim), akik egyik koncertre sem jönnek, mert gyanús nekik, hogy ennyi mindent csinálok. Szerencsére akik megismerik a gyerekzenekaros ténykedéseinket, azok a bűvkörünkbe kerülnek.
A.: Van olyan koncertélmény, ami meghatározó volt számodra? Helyszín, közönség vagy valami történés miatt?
R.B.: Szeretek a Balcsi-parton koncertezni. Az egyik kedvenc helyszínem a Fövenyesi Kertmozi, amit tényleg csak a vonatsín választ el a tótól. Koncert után fenomenális kimenni a strandra, és egy kis balacsintázás után csobbani a gyerekekkel. Vagy önfeledtem iszaphomokozni órákon át.
A.: Mi az, amit anyukádnak köszönhetsz az életedben, ami akár a mindennapjaidat is megszínesíti?
R.B.: Anyuval kiskoromban sokat táncoltunk, énekeltünk. Mai napig lételeme neki is ez a két tevékenység. Nagyon örülök, hogy ilyen bulis a természete, és hogy nekem sem kellett visszafognom magamat, hogy megéljem ezt a fajta temperamentumosságomat. Szoktam néha észlelni, ha pl. egy anyuka valahol (buszon, közértben, rendelőben stb.) rászól a gyerekére, hogy ne énekeljen vagy ne táncoljon. Pedig nincs ezzel baj, sőt a környezet mindig megvidámodik egy kisgyerek éneklésétől.
Kép: Rutkai Bori
A.: Mit csinálsz a szabadidődben?
R.B.: Alszom. Ezt csak tréfából írom, mert általában a szabadidő és a munkaidő összemosódik. Ha horgolok, akkor lehet, hogy épp egy bábot készítek a koncertjeinkhez, ha festek, akkor az a kép lehet, hogy később elkel vagy bekerül az egyik mesekönyvünkbe illusztrációnak. Néha a házimunka kikapcsolódás, egy jó kis mosogatás vagy egy egész napos szortírozós nagytakarítás. Persze imádok a természetben is lenni. Biciklin vagy két lábon kirándulok. Van bérletem a Füvészkertbe, és van egy kiskertem az erkélyemen. Nagyon szeretek bíbelődni a virágokkal. Teljesen kikapcsol.
A.: Vannak távlati tervek a zenekarral?
R.B.: Egyszer jó lenne egy nyarat végigzenélni, mint egy nagy, családi vándorcirkusz a tengerparton. Vagy akár több nyarat és több tengerpartot bezenélni. Az lenne a csuda! Én már most elindulnék!
