Agócs Írisz elsősorban illusztrátor, de számos általa megálmodott történet is formát öltött már. Sőt, már háromdimenziós figurákat is készít, pedig nemrégiben kezdett el varrni tanulni pelenkaöltéssel. Írisz alkotásai mesebeli környezetben születnek, amelybe most bennünket is beengedett.
Agócs Írisz
A pécsi egyetem néprajz–kulturális antropológia szakán végezte egyetemi tanulmányait, de a képalkotás világa mindig is vonzotta. Illusztrációi 2007-ben tűntek fel először: Tandori Dezső, Berg Judit, valamint Varró Dániel meséi, versei mellett. A karakterei már a nemzetközi piacon is megjelentek (többek közt Shona Innes nagy sikerű köteteiben, mint például „Az élet olyan, mint a szél” c. művében). Saját könyvei is vannak már, sőt köztük van az év (2022) ismeretterjesztő könyvére jelölt „Márkó bácsi kertje”, illetve az év leginnovatívabb könyve díjra jelölt „Rajzolj egy krumplit! 3.”. Mindezek mellett Barnabás nevű kisfiú büszke édesanyja is.
Az, hogy Agócs Írisz az ország egyik legkedveltebb illusztrátorává vált, teljesen véletlenül alakult így. Bár próbálta megúszni, most mégis ezzel foglalkozik. Mint mondja, sosem gondolta volna, hogy egy hivatás tud üldözni egy embert, és nem fordítva, de vele pontosan ez történt. Annyiban persze benne van a keze a dologban (szó szerint!), hogy nála a rajzolás már egészen kiskorától kényszeresen megvan. Hiába döntötte el, hogy nem megy művészeti szakközépiskolába, s kezdett néprajzot tanulni, mégis végigrajzolta az iskoláit, később pedig csak ilyen jellegű munkái adódtak, mígnem egyszer csak eljutott a könyvillusztrálásig.
Mesebeli környezet
Agócs Írisz és családja egy Pécs melletti tanyán él, épp a minap születtek kisbárányaik. Lassan tíz éve költöztek ide Budapestről. Elég nagy volt a váltás, de örömmel döntöttek egy sokkal természetközelibb közeg mellett. Korábban egy önfenntartó gazdaságban önkénteskedtek, ez hozta az ötletet, hogy maguk is ilyen helyen éljenek. E világnak köszönhető legfrissebb könyve, a Márkó bácsi kertje is, amelyben egy helyi önfenntartó gazdálkodásáról írt.
Természetkedvelő világpolgár
Írisz nagyon szerette Budapestet. Bevallása szerint erősen kozmopolita személyiség, imád kiállításról kiállításra, onnan színházba, koncertre járni, vagy ábrándozni egy hangulatos kávézóban. Ott viszont hiányzott neki a természet, meg a perspektíva is, hogy fenntarthatóbb életformát élhessenek. Itt nyáron csak kisétál egy kosárral, összeszedi a kis zöldségeskertjük terményeit, majd ebből készül valami szuper izgalmas étel. Elképesztően jó érzés ez számára.
„Szükségem van erre a hatalmas nyugalomra, ami minket körülvesz. De ha nincs járvány, akkor olyan két-háromhetente elhúz a szívem Budapestre, hogy kicsit megmártózzak a nyüzsgésben. Ott másfél-két nap feltölti a városigényemet, és jövök vissza csendbe merülni” – mesélte Agócs Írisz.
Egy „átlagos” nap
Írisz életében egy dolog állandó, hogy nincs két egyforma napja: a kisfia születése óta az ő napirendje köré szerveződik minden programjuk. Amikor oviban van – ami még elég kevés idő –, akkor tudnak egyszerre dolgozni a férjével, a többi időt pedig váltásban osztják be.
Eredetileg Írisz munkája a főállásban folyó munka, de egyrészt a férje tervezi a legtöbb általa illusztrált könyvet, így amikor ő dolgozik, utána neki is muszáj; másrészt kreatív alkotóként számtalan ötlete is van, amire egyikük sem képes nemet mondani, így összességében egy- vagy másfél állásnyinál jóval többet dolgoznak.
Kizárja a külvilágot
Nála az alkotás gyakorlatilag egy nagyon erős módosult tudatállapot, tényleg igazi flow-érzés. Végigfest jó néhány illusztrációt, majd később, a szkennelésnél csodálkozik rá, hogy egészen elképesztőket kreált. Egy teljesen más jelenléttel van benne a festésben, mint ahogy utána már dolgozik a kész anyaggal.
Akikkel móka az illusztrálás
Szívesen dolgozik együtt bárkivel, akivel létrejön egy alkotói párbeszéd. Rettentően élvezi, ha Berg Judittal terveznek valamit: egy könyvvel kapcsolatos levelezés önmagában is legalább olyan szórakoztató, mint aztán illusztrálni Judit szövegét.
„Varró Dani a másik olyan szerzőtárs, akinek nagyon szeretem a társaságát, és az ötleteink listája a közös könyvre vonatkozóan nagyjából elérne a holdig, de a kapacitásaink sajnos ellene dolgoznak, hogy ezek mind megvalósuljanak” – mondta.
Saját könyvei
Amikor kitalálja a szöveget, akkor nagyon-nagyon lelkes. Ez a kitalálás úgy hangzik, mintha egy nagyon direkt folyamat lenne, de általában éjszaka egy ötletre ébred, amiből kikerekedik egy történet. Amikor viszont egy-egy ilyen remek történetet kell illusztrálnia, akkor sokkal nagyobb kihívásnak éli meg, mint ha más írásának állna neki.
„Az első saját szövegű könyvemnél tényleg eljutottam oda, hogy ezt a szöveget egyszerűen képtelenség illusztrálni, ilyet soha, senki más szövegével kapcsolatban nem gondoltam” – mesélte Írisz.
A kisfia számára is készült egy könyvsorozat, Mesék Barnabásnak címmel, de mire a könyv formát öltött, addigra Barnabás már kinőtt ezekből a történetekből.
Szíve csücske
Túl a hatvanadik általa illusztrált könyvön, most jutott el addig, hogy Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben című könyve mellett lett egy második igazi kedvenc könyve, a már korábban is említett Márkó bácsi kertje.
„Ez nem jelenti azt, hogy a többi könyvemet ne vállalnám, még ha vannak olyanok is, amiket sokkal jobban is megcsinálhattam volna. De ez az a két könyv, amikkel kapcsolatban úgy érzem, hogy minden benne van, ami én vagyok, amit illusztráció- és szövegszinten mondani szeretnék a világnak” – tette hozzá az illusztrátor.
Lejöttek a lapról a medvék
Noha varrni nemrég tanult meg, nagyon sok általa megrajzolt karakter alapján készített már háromdimenziós figurákat.
„Tavaly bekerült a kisfiam a Waldorf-óvodába, amivel kapcsolatban titkos nagy tervem volt, hogy beleállok egy rettegett kihívásba, hogy megtanulom a különböző kézműves technikákat. Ezek közül is a legnagyobb mumusként a varrást. Tavaly ősszel tettem meg az első pelenkaöltést, és azonnal beszippantott ez a világ.”
Írisz azóta szüntelenül alkot a textillel is, rettentően szórakoztató számára, hogy megvarrhatja a megrajzolt vonalait.
Ami őt inspirálja
Lételeme az olvasás, bár anyaként kevesebb fér bele az idejébe, mint azt szeretné. Főleg kortárs irodalmat olvas, és nagyon szereti a hosszú könyveket, amikben igazán el lehet merülni. Iszonyú gyorsan olvas, mert ha belekezd valamibe, nem nagyon tud belőle kiszállni, konkrétan falja a könyveket.
A másik inspirációs forrás számára, hogy amikor teheti – a családdal együtt is akár –, mindenféle kiállításra elmegy. Szereti, ha rengeteg vizuális inger éri, nem szűkíti le nagyon a kínálatot. Úgy látja magát, mint egy szerkezetet: beesik a fejébe például egy fotókiállítás anyaga, ami átszűrődik rajta, majd a ceruzájából a papírra pottyan valami teljesen más.
Boldog, hogy anya lehet
Írisz számára a világon a legeslegjobb dolog anyának lenni. Épp a napokban fogalmazódott meg benne, hogy ha az összes élményt számításba veszi, tényleg a legfantasztikusabbakat, talán akkor is első helyen az az érzés szerepelne, amikor a kisfia fogja a kezét a kis puha, meleg kezével – nem is érti, hogyan fér bele ennyi tiszta jóság egy ilyen picike tenyérbe.
„A legnehezebb, legfárasztóbb és legcsodálatosabb élmény. Sose voltam ennyire fáradt és boldog egyszerre” – mosolygott.
A világmegváltásról
Írisz azt mondja, szeretné megváltani a világot.
„Viccből is így gondolom, meg nagyon-nagyon komolyan is. Most leginkább a Mici-sorozat foglalkoztat, hogy olyan témákat keressek és minél előbb írjak meg, amik valóban valami fogódzót adhatnak a gyerekek kezébe, hogy mi mindenben lehet gondolkodni, ha a – jelen pillanatban elég sok szempontból kilátástalannak tűnő – jövő felé tekintünk.”
Borítófotó: Valuska Gábor
