„Egy hétköznapi nő vagyok: egy feleség, egy anya. Egészen addig a percig, amíg el nem ragad a betűk birodalma, akkor íróvá válok” – így vall magáról Anne L. Green, ami arra késztetett, hogy elkezdjem olvasni a Baljós szitakötők című könyvét. Az, hogy miért pont ez a könyv került a kezembe, egy másik történet, és ígérem, el is mesélem majd, de addig is ismerjétek meg Anne-t!

Névjegy

Anne L. Green – leánykori nevén Líbor Erzsébet – a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje Magyarországon. A Szolnok megyéből származó írónő logisztikusként végzett a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola gazdálkodási szakán, jelenleg terjesztési vezetőként dolgozik. A remény hajnala című első könyvének megjelenése évében rögtön jött a második regénye is, A sötétség fogságában. Ezt követte az Eltitkolt múlt, az Elveszett jövő és a Viharos érzelmek, majd a Törékeny vonzerő és az Elvarratlan szálak. Az írónő váratlan fordulatokban bővelkedő romantikus-erotikus regényei az Álomgyár Kiadó gondozásában jelentek meg.

Anyamagazin: Egymás után jelennek meg a könyveid. Mondd, hogyan tudod összeegyeztetni az írói munkásságod az anyasággal és azzal, hogy feleség is vagy?

Anne L. Green: Nagyon nehéz, és tulajdonképpen volt is már ebből problémám a házasságomban. Erőt próbáló, amikor az ember igyekszik minden fronton a legjobb oldalát mutatni, és ez nem mindig sikerül. Nálam az anyaság az, ami nem kérdés. A lányom mindig az első helyen áll. A házasság és az írás között viszont sajnos néha félrecsúsznak a dolgok. Volt olyan, amikor az írás átvette a hatalmat az életem felett. Nagyon bele tudok mélyülni, és abban a pillanatban úgy érzem, ki kell írnom magamból mindazt, ami összegyűlt bennem. Nehéz volt ezt kontrollálni, a férjem is folyamatosan azt tapasztalta, hogy elvon a munkám tőle. És valóban csúszkálnak a dolgok, mikor hova kell fektetnem a hangsúlyt. Mivel a gyermekem a legfontosabb, vele nagyon sok időt töltök.

Anne L. Green, írónő, erotikus regény, anya, feleség

Kép: Facebook/Anne L. Green

A: Mennyi idős a gyermeked?

A. L. G.: Ötödikes, most decemberben lesz 11 éves. Nagyon anyás, szeretem, hogy nagy a bizalma irányomban, mindent meg tudunk beszélni.

A: A férjed olvassa a könyveidet?

A. L. G.: Azt a könyvemet elolvasta, amiről tudta, hogy nagyon benne van a lelkem, az életutam és a saját tapasztalataim. Ez a történet az Arcátlan csábító volt, ami egy behajtó és egy csaló viszonyáról szól. A behajtószakmában dolgoztam több mint tíz évig. Egyébként egyáltalán nem ragaszkodom hozzá, hogy olvassa a könyveimet.

A: Az írói név segít különválasztani a szerepeket a hétköznapokban?

A. L. G.: Amikor elkezdtem írni az első könyvem, tudtam, hogy nem akarom a saját nevemen megjelentetni. Líbor Erzsébetként a férjem nevét hagytam volna ki, viszont a teljes nevem hosszúnak éreztem. Sokat gondolkodtam az írói nevem megválasztásán. Azt is éreztem, hogy akkor teljesedhetek ki, ha ezt el kell választanom a magánéletemtől. Ezért döntöttem az Anne L. Green név mellett, amit egy számomra kedves film ihletett, az Anne a Zöld Oromból. Innen jött az Anne Green, az L. a közepén pedig az én vezetéknevem.

Anne L. Green, írónő, erotikus regény, anya, feleség

Kép: Facebook/Anne L. Green

A: Mindig is a romantikus vonal vonzott?

A. L. G.: Azt mondanám, hogy amikor elkezdtem írni, akkor a romantikus vonal volt erősebb a könyveimben. Később viszont egyre jobban bevontam a krimiszálakat is, de az arány, hogy melyik a hangsúlyosabb, könyvről könyvre változik.

A: Mennyi idő alatt írsz meg egy könyvet?

A. L. G.: Vannak történeteim, amelyekhez különösebben nem kell sok idő. Amelyekben például családi konfliktusokat dolgozok fel, nincs kutatómunka, azokkal gyorsabban haladok. Miközben ezeket írom, gyűjtöm az anyagokat a következő mélyebb témához. A toszkán történetek megírása két évet ölelt fel, amikor végeztem a három résszel, csak akkor adtam le a kiadónak az elsőt. A mélyebb mondanivalóval bíró, a témája miatt kutatómunkát igénylő történeteket mindig csak akkor adom le a kiadónak, ha már a sorozat minden része készen van. Leadás előtt minden esetben újraolvasok mindent, hiszen akkor még tudok rajta csiszolni, ha szükséges.

A: Mikor van időd írni?

A. L. G.: Ez nagyon jó kérdés, ebből voltak problémáim pár évvel ezelőtt. Alvászavarral küzdöttem, az orvosom alvásterápiára akart küldeni, mert nem tudtam aludni, annyira igyekeztem tartani a lépést. Éjszaka írtam, nappal dolgoztam, csupán pár órás pihenőt engedtem magamnak, ám ettől elkezdtem a sclerosis multiplex tüneteit produkálni. Kiderült végül, hogy szerencsére nem az, minden problémát az alváshiány okozott. Mára megoldódott ez a helyzet, és mostanában inkább alkotói szabadságot veszek ki, ha már összegyűlt az íráshoz az anyag. Ha mindent alaposan előkészítek, egy hét alatt is rengeteget tudok haladni egy regény megírásával.

Anne L. Green, írónő, erotikus regény, anya, feleség

Kép: Facebook/Anne L. Green

A: Melyik a kedvenc könyved a sajátjaid közül?

A. L. G.: Mindegyik kedves a szívemnek valamiért. Valamelyik azért, mert szórakoztat, a másik azért, mert olyan a mondanivalója, ami számomra fontos. A Baljós szitakötő témája nekem és az olvasóimnak is kedves, hiába nehezebb olvasni, megemészteni, mint egy romantikus történet. A mai napig mindenkitől szitakötős ajándékokat kapok. Tudom, hogy ez azért van, mert mára a szitakötő egy szimbólum lett. Nekem a családon belüli bántalmazás elleni fellépés jelképe. Külön örülök, hogy a szimbólum kitalálása családi összefogás eredménye. Amikor ugyanis kerestem a könyvhöz egy szimbólumot, ami köré a történetet vonhatom, elakadtam, nem jutott eszembe olyan, amit igazán magaménak éreztem volna. A szitakötő akkor jutott eszembe, amikor a kislányom azzal szaladt fel a játszótérről, hogy látott egy cuki gülüszemű kis szitakötőt. A férjem pedig, miután a munkájából adódóan ismeri a növényeket és az állatokat, mesélt nekem arról, hogy a szitakötő milyen alattomos ragadozó.

A: A kislányod tudja, hogy mivel foglalkozol?

A. L. G.: Igen, tudja, és büszke is rám mindig, de nem akarom őt befolyásolni a pályaválasztásában. Vannak olyan emberek, akiknek az az álma, hogy a gyerekük kövesse az útját. Én ehhez nem ragaszkodom, elfogadom, ha teljesen más irányt választ. Az ő kreativitása nagy valószínűséggel máshol érvényesül majd, sokkal erősebb grafikai területen.

A: A könyveid, gondolom, még nem olvasta.

A. L. G.: Egy novellámat igen, ami egy 10 éves kislányról szól. A történetet ő találta ki, én pedig megírtam, imádta a közös ötletelést.

Anne L. Green, írónő, erotikus regény, anya, feleség

Képek: Facebook/Anne L. Green

A: Beszéljünk az első regényedről! Hogy született meg?

A. L. G.: Már Pesten éltem egy ideje, és tudtam, hogy a kislányom születése után nem szeretnék visszamenni a korábbi munkahelyemre, a behajtószakmába. Az írás villámcsapásként jött, előtte nagyon sokat olvastam, aztán egyszer elkapott a hév, hogy én is írhatnék egy történetet. Főleg akkor tört rám ez az érzés, amikor olyan könyvet olvastam el, amiről azt gondoltam, én jobbat is tudnék írni. Ez döbbentett rá, hogy nem kritizálhatok másokat, ha magam nem próbálom meg, milyen is megírni egy könyvet. Így amikor volt egy kis szabadidőm, összeraktam egy történetet fejezetről fejezetre, ami végül összeállt egy könyvvé. Egy zárt olvasói csoportban kezdtek el biztatni, hogy mutassam meg egy kiadónak, ezáltal a nagyvilágnak.

A: Azt gondoltam, hogy az írás egy gyerekkori álmod volt.

A. L. G.: A nagymamám szerettette meg velem az olvasást, és hála neki, rengeteget is olvastam. Középiskolában már próbálkoztam az írással, de A remény hajnala volt az első igazi regényem. Belekóstoltam ebbe a világba, és azóta sorra írom a történeteket. Mostanában kemény harcokat vívok magammal, mert próbálok rövidebb könyveket írni, de sosem jön össze.

A: Melyik a kedvenc könyved?

A. L. G.: Ken Follett könyveit nagyon szeretem.

A: Az ő történetei sem rövidek…

A. L. G.: Nem, viszont nagyon imádom, ahogy ír.

A: Mik a távolabbi terveid?

A. L. G.: Hagyom magam sodródni az árral, főleg, mert többnyire nem én találom meg a témát, hanem fordítva, a téma talál meg engem. Szembejön velem az adott probléma vagy élethelyzet, ami aztán elkezd foglalkoztatni, majd beleásom magam, innen pedig már adott, hogy történet lesz belőle.

Anne L. Green, írónő, erotikus regény, anya, feleség

Képek: Facebook/Anne L. Green

A: Van új téma, ami foglalkoztat?

A. L. G.: Mindig van, ami foglalkoztat. Nyáron jön ki az új könyvem, amelynek témája egy párkapcsolati probléma köré fonódik. A szerelmi kötelékek többségében korban azonos emberek találkoznak egymással, de már az is elfogadott, ha egy idősebb férfinek jóval fiatalabb barátnője van. Az viszont már nem annyira, ha egy nőnél fiatalabb a férfi. Nálam ez lesz az alapkonfliktus. Hogyan lehet áthidalni ezt a problémát, hogyan lehet megküzdeni a társadalmi elvárásokkal. Ez a Provence-sorozat egy életszagú, őszinte és drámai történet lesz egy olyan szerelemről, amely által bizonyosságot nyerünk, hogy két ember belső órája járhat egyformán a korkülönbség ellenére is.

A: A Baljós szitakötő főhősének is rengeteg nehézséggel kell szembenéznie…

A. L. G.: Igen, ebben a könyvben megjelenik az is, hogy sokszor menekülünk a problémák elől, ami a történet főhősét az alkohol mámoráig és a bulimiáig juttatja. Sokan vagyunk sokféle gonddal, csak nem merjük bevallani. Nagyon nehéz főleg magunknak beismerni, hogy problémáink vannak, és segítségre volna szükségünk. Ebben a könyvben azt akartam érzékeltetni, hogy nem baj az, ha néha másokra támaszkodunk. Korábban én is mindent magam akartam megoldani. Aztán amikor a házasságomban nehézségek adódtak, a barátok siettek a segítségemre, támogattak, hogy ne érezzem magam egyedül. Nehéz volt elfogadnom a segítő jobbot, de az élet rákényszerített. Vannak emberek, akik adni szeretnek, elfogadni kevésbé, én is ez a fajta vagyok. Fel kellene ismernünk, hogy mikor van az a pillanat, amikor szükségünk van valamire vagy valakire.