Szeptember 1. Ha szülő vagy, akkor ez a nap az új kezdet egy új tanévhez. Minden évben teszek egy fogadalmat, ami pontosan addig tart, mint az újévi szokott, maximum 1 hét.
Az élet más területein tett ígéreteimet azért igyekszem teljesíteni.
Szóval az alábbi fogadalmat teszem, és bízom benne, hogy be is tudom tartani:
➡️ Nem fizetem be a menzát, mert lábon kihordott stroke-ot kapok, hogy nem eszi meg, olyan, mintha azt a pénzt gyújtósnak használnám, vagy kiállnék, mint DiCaprio a hajóján, és szétszórnám.
➡️ Nem kérdezem meg este, hogy be van-e pakolva a táska, és reggel sem kérdezősködöm többé, hogy biztosan minden nála van-e, vagy hogy miért nem visz semmit.
➡️ Amikor sorban jönnek haza, és köszönés helyett a Mi a kaja? kérdéssel támadnak, lazán a hűtőre mutatok, hogy keressen valamit, teli hűtő mellett gyerek még nem halt éhen.
➡️ Nem teszem fel a kérdést, hogy mi volt a suliban, mert a kamaszkor beköszöntével megtanultam, hogy ott nem történik soha semmi, lecke soha nincs, tanulnivaló sincs, a Krétát pedig biztosan valami hekkerek feltörték megint, mikor valamelyik tanár beír bármit, ő ott volt, ilyen nem is hangzott el, nem érti, mit írtak be.
➡️ Nem megyek fogadóórára, eleinte elkövettem ezt a hibát, lelkes szülőként, de ennek vége, pont ugyanazt mondják, amit én is itthon mantrázok: „Okos a gyerek, csak lusta, mint a föld.”
Feleslegesen rabolom a tanár és a saját időmet is.
➡️ Nem tudtam még elengedni óvodás koruk óta azt a kérdést, hogy milyen napod volt ma? Volt ma valami vicces történet vagy helyzet? A válasz évek óta: „Sz@r!”
Eleinte próbáltam erőszakoskodni, hogy kicsit bővebben, ha kifejtené… A válasza: „Nagyon sz@r!”
Na innen lenne szép nyernem egy pár perces nyitott kommunikációt velük, de egyszerűen csak ennyit válaszolok ezentúl, hogy „oké”!
➡️ Nem kezdem el csütörtök délután papagájként ismételgetni, hogy a tornacucc kerüljön haza, mert holnap péntek, ne felejtse el hazahozni, hogy ki tudjam mosni a hétvégén.
Majd egyszer hazasétál a saját lábán, vagy elindít egy újabb világjárványt, karantént okoz az iskolában, és akkor többet nem kell menniük. Egyébként szerintem ez a végső cél.
➡️ Nem kérdezem meg, hogy miért kell csak fehér zoknit vásárolni, ami az első tesiórán/edzés után már fekete lesz, azt meg végképp nem kérdezem, hogy miért kell hónaljig felhúzni, hiszen nemrég megtudtam, én már öreg vagyok, az ízlésemet pedig hagyjuk is.
➡️ A legnehezebben mind közül pedig az alábbi költői kérdés benntartása lesz:
– Már megint buliba mész? Nem lesz ez egy kicsit sok?
A válaszokat a hangulattól függően kapom:
– Miért, te mit csináltál ennyi idősen, hétvégén talán a Háború és békét olvasgattad?
– Van valami, ami miatt itthon kellene maradnom?
Természetesen a szemforgatás és a pofavágás nem maradhat el.
Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést: Hát kell ez nekem?
Nos, ha bővítenétek a listát a saját tapasztalataitokkal, szívesen olvasnám.
És akkor a finisbe fordulva, mindenkinek kellemes utolsó hetet a nyári szünetben, és megőrülésmentes tanévkezdést!
(egy türelmes anya)
