Nem mindig van szinkronban az időjárás és a gyerekek mozgási kedve, így ha nincs esély arra, hogy a négy fal közül kijussunk velük, kénytelenek vagyunk bentre kitalálni valamit. Mondjuk, egy olyan klassz beltéri akadálypályát, amilyet még a Ninja Warriorok is megirigyelnének.
„Ha a gyerekeknek nincsenek megfelelő csatornáik arra, hogy levezessék az energiájukat és az érzelmeiket, az ingerlékeny, agresszív vagy figyelemfelkeltő viselkedésben nyilvánulhat meg” – ezt mondja Lawrence J. Cohen, a gyermekjátékra és játékterápiára szakosodott pszichológus, aki szerint a beltéri akadálypályák remekül igénybe veszik az agyat és a testet, és kiiktatják a szülők által esetleg tapasztalt negatív viselkedésformákat. És még megépíteni sem nehéz ezeket.
Hát akkor lássuk a legalapvetőbb szabályokat!
Az építés legyen a szórakozás része
Ha már századszorra hallottad, hogy „unatkozom”, mondd meg a gyerekeidnek, hogy ideje felhámozni magukat a kanapéról. Ezután jöhet az előzetesen összeállított lista a kihívásokról, amelyek alapján fel lehet építeni a pályát.
Az egésznek az a lényege, hogy a gyerekeket lekösse és kifárassza, ezért a mi felügyeletünkkel vonjuk be őket a pálya építésébe. A párnák rakosgatásával, a kosarak felsorakoztatásával vagy a labdák szortírozásával még a legkisebb versenyzők is részt vehetnek az építési szakaszban. Ha bevonjuk a gyerekeket a pálya építésébe, az a teljesítmény érzését adja nekik, és egy történetet épít a fejükben – ezzel a képzeletbeli játék egy elemét adjuk a tevékenységhez.
A biztonság a legfontosabb
Használjunk párnákat, jógamatracokat és takarókat, amennyit csak lehet, az útból pedig mindenképpen távolítsuk el az éles sarkokat és a törékeny tárgyakat!
Válasszuk meg az akadályokat!
- Mérleggerenda: egy, a padlón lévő vécépapírtekercs is tökéletes egyensúlyozó gerenda, akárcsak egy feltekert szőnyeg. De ha kevés a hely, akár egy festőszalag is kihívást jelenthet a gyerekeknek, hogy megtartsák az egyensúlyukat.
- Alagút: ez minden tisztességes akadálypálya fő állomása. Könnyen elkészíthetjük egy sor székkel, amin a gyerkőc átkúszhat, vagy akár egy játszószőnyeg feltekerésével, amit ragasztószalaggal rögzítünk.
- Krepp-papír lézerlabirintus: a mókás játék elkészítéséhez véletlenszerűen teleaggathatjuk a folyosót krepp-papírral, vécépapírral vagy akár fonalakkal. Aztán meg feltekerhetjük a Mission Impossible zenéjét, és kezdődhet is a játék!
- Zsákversenyek: ehhez elég egy hálózsák vagy párnahuzat meg egy nyúlfarknyi pálya, amelyen ezekbe bújva kell végigugrálnia. Nem kell nagy távolság ahhoz, hogy elfáradjon egy gyerek.
- Labdajátékok: nem is akadálypálya az akadálypálya, ha nincs benne egy dobálós megálló. Sorakoztassunk fel egymás mellé szennyeskosarakat, húzzunk hátrább egy csíkot a padlóra – ez lesz az a pont, ahonnan be kell találniuk a kosarakba. 30 másodperc alatt hányszor sikerül betalálni?
- A padló forró láva: sorakoztassunk fel párnákat és jógakockákat, amiken keresztül átkelhetnek a forró lávát jelentő padlón anélkül, hogy „megégetnék” a lábukat. Az egyik kockáról a másikra ugrálást kísérhetjük egy izgalmas történettel is.
- Katonás kúszás: persze tudjuk, hogy futni és ugrálni fognak, de mindenképpen vegyük rá őket a kúszásra is! Akár szalagokat is kifeszíthetünk, ami alatt hason kell áthaladniuk.
- Szalagos pályák: a festőszalag a legfontosabb termék egy jó beltéri akadálypálya elkészítéséhez. Ezzel ösvényeket, szaggatott vonalakat vagy nyilakat készíthetünk a terepen, ráadásul az utóbbiak mindenféle bolondos irányba vezethetik a gyerekeket.
- Könyvlabirintusok: gyűjtsük össze a gyerekek összes könyvét, és használjuk ezeket a labirintusok alacsony falaként. A gyerekekkel végigfuttathatjuk a labirintusokat úgy, hogy például labdákat tartanak a térdeik között.
- Apró alagutak: ezek azért nagyon izgalmasak, mert rajtuk keresztül golyókat vagy autókat lehet átgurítani.
- Súlyállomások: már a konzervdobozok is tökéletesek arra, hogy a gyerekek úgy érezzék, emelgetésükkel némi izomtömeget építhetnek ellenünk, vagyis hogy elég erősek legyenek ahhoz, hogy idővel legyőzzenek bennünket az akadálypályán.
Ketyegjen az időzítő!
A gyerekek gyorsan megunják az akadálypályát, ha nem ösztönözzük őket arra, hogy folytassák. Mérjük le az első körük idejét, majd hívjuk ki őket, hogy megdöntsék a korábbi idejüket, vagy adjunk nekik időbeli korlátozásokat bizonyos állomásokhoz! Az időzített kihívások növelik a gyerekek koncentrációját.
Önszabályozás és koncentráció
Az akadálypálya rejtett lecke lehet az önszabályozásból. Végezzék el például a kihívást olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudják, de váratlan időközönként álljanak meg.
Dr. Cohen szerint az, hogy a gyerekek időközönként megállnak, segít az önszabályozásban, a felpörgésben és a lehűlésben, ráadásul észrevétlen módja annak is, hogy a gyerekek tudjanak átcsoportosítani, érzelmileg újrakalibrálni és újra koncentrálni.
Történettel még izgalmasabb
Ha már fáradnak, változtassunk a dolgokon egy történettel! Adjunk témát a pályának, vagy alakítsuk át azt egy kalanddá! Lehet, hogy nindzsakiképzésen vannak, talán szuperhősök, akik a végső gonosztevő elleni kalandra készülnek, vagy épp titkos ügynökök egy küldetésen, esetleg kalózok egy kincsvadászaton. A kisebb gyerekek különösen élvezni fogják, hogy karakterükben indulhatnak el a pályán.
Takarítás együtt
Minden akadálypályás pillanatnak olyannak kell lennie, amire energiát fordítanak a gyerekek. Éppen ezért szuper ötlet, ha a takarítást is a kihívás egyik elemének tekintjük, pláne, ha még zenét és időzítőt is adunk hozzá.
Szórakoztató pillanatok
Szóljon hát az akadálypályánk arról, hogy a gyerekek jól érezzék magukat! Figyeljük a jelzéseiket, vonjuk be őket minden mozzanatba, és azt az akadályt vagy játékot, amely nem okoz nekik jó érzést, inkább iktassuk is ki!
Nem számít, mennyi helyünk van, vagy mennyi eszközünk, a gyerekek már önmagában azt is imádni fogják, ha van valami, amit csak nekik, maguknak építettek.
Forrás: Parents.com
Borítókép: Canva
Kattints a Podcast hallgatásához!
