Múlt hétvégén sikerült 3 család életébe olyan bepillantást nyernem, amilyet nem akartam, pedig csak egy babautazóágytól szerettem volna megszabadulni…
Aktív klímaszorongóként hiszek az egy szent újrahasznosításban, és abban, hogy ami nekem felesleges lom, amit nem győzök kerülgetni, az másnak még lehet érték. A gyerekek mellett pedig hatványozottan képződik ilyen halom lom, kinőtt ruhák, megunt játékok, okafogyottá vált babás eszközök, amiken vagy megpróbálok túladni, vagy elajándékozni-eladományozni. Ezért is léptem be pár lokális zero waste Facebook-csoportba, hogy a kereslet találkozzon a kínálattal. Aki esetleg nem ismeri a műfajt, ezek olyan helyi-kerületi csoportok, ahová ingyenesen elvihető dolgokat töltenek fel a felhasználók. Volt már korábban tapasztalatom ilyesmivel, eddig gördülékenyen működött, mondjuk, nem babaholmiról volt szó, de ami most a feleslegessé vált utazóágyunk körül történt, arra nem számítottam.
Meghirdettem ugyanis a babaágyat, előrelátóan és a későbbi félreértések elkerülése érdekében azzal a felkiáltással, hogy azé, aki hamarabb viszi (helyhiány, ugye). Rögtön le is csapott rá valaki, akivel privátban kezdtem Messengeren levelezni, hogy mikor tudna érte jönni. Hát aznap biztos nem, de másnap délelőtt pontosabban tudja, 9-10 körül jelentkezik. Türelmes típus vagyok, vártam. Közben írtak még többen, hogy ha marad, szívesen vinnék, mondom, én várok, hiszen már valakivel lebeszéltem. Egész nap nem jelentkezett az illető, úgyhogy este, amikor egy másik érdeklődő, egy udvarias fiatalember rám írt, hogy még ma vinné az ágyat, belementem. Megadtam a címünket, hogy hogyan lehet hozzánk eljutni, majd egy óra múlva ő is offolt: sajnos nem tud jönni, mert összeveszett a párjával! Kevés időt tud velük tölteni, és az anyuka nehezen viseli, hogy most érne haza a munkából, és mindjárt menne is el otthonról. Ez az információ nem feltétlenül tartozott a tárgyhoz, de ezek után már én írtam rá egy harmadik érdeklődőre, hogy ha szeretné, jöhet az ágyért, mert előtte ketten sajnos a hobbifoglalók táborát erősítették.
A hölgy örült, de elkezdett velem hangüzenetben kommunikálni, amiben szintén olyasmiket osztott meg, ami nem biztos, hogy engem is érintett, de legalább azt is elmondta, hogy délután el tud jönni a babaágyért. Ekkorra pedig előkerült az első érdeklődő, aki azt azért fontosnak tartotta közölni, hogy ne haragudjak, de a férje autóbalesetet szenvedett, és ezért nem fog tudni jönni a holmiért. Ezt azért méltányoltam, de azt hiszem, ennél több családi drámát már nem tudtam volna feldolgozni.
A babaágyért végül a 3. számú érdeklődő el is jött, és azt gondolom, jó helyre került, de ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, a zero waste csoportok helyett a jövőben inkább az ÖFEO mozgalmát támogatom, hiszen nemcsak oviknak, de gyerekházaknak, tanodáknak, anyaotthonoknak is lehet felajánlást eljuttatni, akár ad-hoc módon is. Nem kell senkihez alkalmazkodnom, úgy és akkor juttatom el a felajánlást, ahogy nekem kényelmes. Én már kiműveltem magam, hogyan működik, ha a gyerekeidnek van felesleges, jó minőségű, még használható játéka, ruhája, könyve, tedd meg te is: Örökbe fogadok egy ovit!
