Hogy kerül a kecskeköröm Tihanyba, és miért pont ez az egyetlen hely a Balatonon, ahol nincs iszaplerakódás? No és mi az oka annak, hogy a vulkanológusok rajonganak a tó egyetlen félszigetéért? És egyáltalán mi köze van a mi magyar tengerünknek a francia Riviérához? Izgalmas balatoni titkok nyomába eredtünk az útifilmes Bárány Róbert geográfussal – 10 kérdés és 10 válasz Közép-Európa legnagyobb taváról.
Szabadság, jó idő, pihenés, nyaralás, csodás természet – a Balaton szinonimái is lehetnének. A magyar tenger azonban még ennél is több: szinte nincs olyan szeglete, amely ne rejtene milliónyi titkot. Ám azt csak kevesen tudják például, hogy miért „színváltós” a tó vize, és hogy miért olyan meredekek a balatoni hullámok. Bárány Róberttől izgalmas érdekességekről kérdezősködtünk.
Névjegy
Bárány Róbert a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (ma Pécsi Tudományegyetem), geográfia-urbanisztika szakán diplomázott. Szaktudását, valamint szenvedélyeit, az alkotási vágyát és az utazást útifilmjeiben házasította össze. A Molnár Gáborral és Szekeres Zoltánnal Albániában forgatott közös alkotásával 2016-ban a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál expedíciós és útifilm kategóriájában első díjat nyert, 2017-ben pedig a Tatárföldön készült filmjükkel hozták el a legjobb útifilmnek járó díjat.
Anyamagazin: Igaz, hogy azért nevezik a Balatont a magyar Riviérának, mert ugyanúgy 2000 az évi napsütéses óráinak száma, mint a francia Riviérán?
Bárány Róbert: A Riviéra eredetileg az északnyugat-olasz Ligúria tengerpartjára használt kifejezés. Ez az eredeti Riviéra. Partvonalat jelent. Innen terjedt el világszerte. Egyébként a magas hegyekkel elválasztott keskeny tengerparti szakaszokra használják szigorúan eredeti értelemben. Szerintem ki lehet találni, miért ez a magyar Riviéra – mert némi jóindulattal ez a táj áll a legközelebb az eredetihez.
A.: Hány évente cserélődik ki a Balaton vize?
B. R.: Mivel nem vagyok limnológus (édesvizekkel foglalkozó tudományág – a szerk.), nem kutatom napi szinten az édesvizeket mint komplex rendszereket, én is csak azokra az információkra tudok hagyatkozni, amiket olvastam, hallottam. Általános információ mindenhol, hogy a Balaton vize úgy 2,2 évente cserélődik le, tehát mondhatjuk durván, hogy kétévente. Az, hogy ez mennyire megalapozott tudományosan, vagy csak jól hangzik, nem tudom. Mert különböző tudományos forrásokból hallottam már 5, sőt 8-10 évet is.
A lényeg, hogy nehéz ezt pontosan, tudományos igénnyel ennyire konkrétan megfogalmazni, főleg, mert a tó különböző pontjain nem egységes a cserélődés. De elmondhatjuk, hogy a víz gyorsan cserélődik, ezért kiváló a vízminősége Közép-Európa legnagyobb tavának. Európa egyik legtisztább víztükréről beszélünk. Ezt biztosan mondhatjuk. Maradjon is így!
A.: Hol a legmélyebb a Balaton, és miért?
B. R.: A Tihanyi-félszigetnél, az úgynevezett Tihanyi-kútnál. Ez úgy 11-12 méter, ami azért már egy jelentős mélység. Gyakorlatilag a Tihanyi-félsziget osztja ketté a Balatont keleti és nyugati medencére. A szűkület miatt az áramlások jelentősen felgyorsulnak, és mélyítik a medret. Ezért nincs iszaplerakódás sem Tihanynál egyedül a Balatonban, az áramlások kisöprik az iszapot, és Siófok környékén rakják le.
A.: Igaz-e, hogy a Balaton a tó körüli vasúti pálya kialakításakor érte el a mai formáját?
B. R.: Igen. Hajdanán nem volt ennyire konkrét a Balaton formája. A vízszint ugyanis változik. Ma is, akkoriban szabályozatlan változatában pedig még inkább. Végül is mondhatjuk, hogy olyan mérnökök miatt lett ilyen a Balaton formája, akiknek fogalmuk sem volt a helyi viszonyokról és a vízrajzi sajátosságokról. Ők csak meg akarták építeni a Buda–Kanizsa vasútvonalat. Akkor pedig, egy szárazabb évben, amikor terepszemléztek, éppen rekordalacsony volt a vízállás. Hiába mondták nekik a helyiek, hogy ez nem így szokott kinézni, ők jobban tudták. Állandónak vették a víz szintjét, aztán meg is építették a vonalat. Természetesen az átadás után nemsokára egy jó csapadékos időszak következett, és az egész vasút meglétét veszélyeztették a hullámok és a jég.
Mivel a vasutat nehéz és költséges lett volna átköltöztetni, inkább lecsapolták a tó vizét csaknem egy méterrel. Ehhez azt a Sió csatornát használták egyébként, ami már a rómaiak idejében is megvolt, de akkoriban el volt tömődve. Aztán pedig ehhez az új vízszinthez épültek meg a mai déli partszakaszra is jellemző partfalak, töltések, strandok. Szóval mondhatjuk, hogy a „mindentudó” mérnökök miatt ilyen ma a Balaton formája. Legalábbis így szól a fáma. Mert azért korábban is felmerültek már az igények a szabályozására.
A.: Tényleg nem teljesen édesvíz a Balaton?
B. R.: Olyan értelemben nem, hogy magas az ásványisó-tartalma, így a fagyáspontja is némileg 0 fok alá esik.
A.: A Balaton maga a béke és nyugalom. Akkor mégis hogy alakulhatnak ki óriáshullámok?
B. R.: Való igaz, meglepően nagy hullámok tudnak kialakulni a Balatonon. Tényleg nem is gondolnánk. Merthogy alapvetően olyan sekély a tó, és pont ez a sekélység az, ami miatt meredekek tudnak lenni a hullámok. Az északnyugat felől fújó szél áthaladva a Balaton-felvidék speciális domborzati viszonyain egyfajta lüktetést idéz elő, amely nyomán nagyon hirtelen tudnak kialakulni a hullámok a „semmiből”. Igen, ez pont a sekélységből, a meder interferenciájából ered. Az eddigi legmagasabb mért hullámok csaknem 2 méteresek voltak.
A.: Miért mondják azt, hogy a Balaton az ország legtisztább levegőjű térsége?
B. R.: Ami nagyon fontos mindenféle szempontból a Balatonnál, azok a nádasok. Amellett, hogy fontos élőhelyek, tisztítják a vizet és bizony a levegőt is. Nagyon fontos szerepük van az ökoszisztémában. Óriási butaság ilyen-olyan okokból irtani a nádasokat, épp ellenkezőleg: mindent meg kell tenni a megőrzésükért! Jó lenne, ha az embereknek a hullámzó nádasra nézve eszükbe jutna, hogy tisztább lesz tőlük a levegő. Na és persze a víz is. Na meg – mondjuk – kevesebb a szúnyog, mert olyan fajok élnek meg bennük, amelyek a leghatékonyabb, természetes szúnyogirtók.
A.: Milyen szempontból különleges még a Balaton térsége?
B. R.: A Tihanyi-félszigetről mindenképpen meg kell említenünk azt a két hatalmas kalderát, amiben ma a már két lefolyástalan tó, a Belső-tó és a Külső-tó csücsül. A kalderák ugye olyan vulkáni képződmények, amelyeket a vulkán kirobbanása és önmagába roskadása hoz létre. Egy ilyen hatalmas kalderában ül Nápoly mellett a Vezúv is. Egyszóval Tihany környéke – és egyébként az egész Balaton-felvidék – a vulkánok szerelmeseinek egy igazi paradicsom.
Hozzáteszem, a Belső-tó környéke azért is érdekes, mert itt él Európa egyik legnagyobb ürgeállománya is. Gyakorta látni őket errefelé, ha sasszemmel figyelünk. Vagy inkább sólyomszemmel. Mert az ürgék a kerecsensólymok legkedveltebb zsákmányállatai közé tartoznak, így ezeket a csodálatos ragadozó madarakat is meg lehet itt figyelni. Ami nem kis dolog. A kerecsensólyom pedig, ugye tudjuk, hogy az összmagyarság számára is egy fontos szimbólum, mert feltehetően ez a madár a turul.
A.: Mitől függ, hogy épp milyen színű a Balaton vize?
B. R.: Kedvenc témám a színek, én is órákig el tudom nézegetni a Balaton különböző árnyalatait, hol tengerkék, hol zöldeskék, hol barna, sárgásbarna, vagy éppen szürke vagy konkrét zöld. Nyilván függ a napszaktól, évszaktól, időjárástól, miegymástól. Valójában a válasz erre is egy nagyon komoly tudományos téma. De alapvetően a víz színét az határozza meg, hogy mennyi szervetlen lebegő anyag kerül a vízoszlopba.
Ha sok ilyen lebegő szemcse van a vízben, akkor a kisebb hullámhosszú, nagyobb energiájú fénysugarak – például a kék és az ibolya – elnyelődnek, és a zöld szín lesz az uralkodó. Vagy ha a hullámok felkorbácsolják a vizet, akkor szürkésebb színe lehet. A nyugati medencében, ahol a Zala folyó behord egy rakás anyagot, ott gyakorta barnás a víz színe. Szóval az is egy nagyon bonyolult, de érdekes dolog, hogy mi van a víz színei mögött.
A.: Mit keres Tihanyban a kecskeköröm? És mi is az tulajdonképpen?
B. R.: A kecskeköröm tulajdonképpen kagylók maradványa. Valaha a Balaton helyén is a Pannon-tenger vize hullámzott, ami később egyre inkább kiédesedett és kvázi egy beltóvá változott. Élővilágára jellemző volt, hogy kevés faj élt, viszont az a kevés faj hatalmas tömegben. Ilyen volt a ma már kecskekörömként ismert kagylófaj is, aminek a maradványait egyébként nemcsak Tihanyban, hanem a Balaton déli partján is megtalálhatjuk.
Borítókép: Bárány Róbert
A cikk létrejöttét a Club Tihany Resort, a családok balatoni üdülőhelye támogatta.
Ezt olvastad már?
Kattints a Podcast hallgatásához!
