Pajor Csilla utazásfüggő. Így volt ez a gyerekei születése előtt is. A férjével bejárta a fél világot. A gyerekek érkezése óta főleg belföldön élték ki ezt a függőségüket, amit több családdal is megosztott. Nagy vágyuk teljesül idén. Egy egész hónapot töltenek Indonéziában. Az egész család. Erről tudósít Csilla.
Egy hónap felfedezés és kaland Indonéziában, Bali szigetén gyerekekkel. Miért éppen Indonézia? Mert szeretjük Ázsiát. A férjemmel a gyerekek előtt sokat utaztunk, és Ázsia tetszett mindkettőnknek a legjobban. Túl messze van! Miért megyünk gyerekekkel ilyen messzire? Szerintünk a gyerekeink ott érzik jól magukat, ahol mi vagyunk.
Repülőjegy
Tavaly ősszel megvettük a repjegyeket. Hogy miért ilyen korán? Mert az árak ekkor még jóval olcsóbbak, mint tavasszal vagy 1-2 hónappal utazás előtt. A repjegyárakat a Skyscanneren és a Momondon is megnéztük, ők a két legnagyobb, repülőjegyárakat összehasonlító oldal. Igazán szuper járatokat ki lehet fogni, ha elég flexibilisek vagyunk. Mi közvetítő oldalon (bravofly) keresztül vettük meg a jegyeket. Visszagondolva, ezt másképpen csinálnám most: jobb lett volna az adott légitársaság honlapján beszerezni a jegyeket, mivel így teljes garancia van az utazásra, és ha esetleg mégse tudnánk utazni, vagy változás történne a járattal, közvetlenül a légitársasághoz tudok fordulni, és ebben az esetben a legnagyobb az esélye, hogy kárpótolva leszünk.
Oltások
Az oltásokat időben elkezdtük beadatni, hogy mire eljön az utazás, már védettek legyünk. Ez főleg a hepatitis A-, B-oltásra vonatkozik, mivel ezeket az oltásokat 1 hónapon belül meg kell ismételni. Elég, ha az első két oltás megvan, a harmadik oltást fél évre rá kell megismételni. Tífusz és veszettség ellen is beoltottak, ezek az általánosan ajánlott védőoltások Indonéziában. Tetanuszt elég akkor, ha tényleg baj történne, azt itt helyben a korházban úgyis beadják. Lombok sziget egy kis részén találhatóak olyan szúnyogok, amelyek a maláriát terjesztik. Mi gyógyszert nem hoztunk, mivel arra a részre nem megyünk. A gyerekek hepatitis A-, B-oltást kaptak. Természetesen sokan utaznak úgy, hogy ezek az oltások nincsenek beadva. Nálunk fő a biztonság, szóval ezeket a köröket lefutottuk a dokinál.
Hivatalos papírok
Amit még elintéztünk otthon, a nemzetközi jogosítvány – ami vicces, hogy teljesen magyarul van kiállítva. Eddig nem vezettünk (szerintem nem is fogunk), de ha mégis sor kerülne rá, akkor szabályszerűen van hozzá papírunk.
Kinyomtattuk a Covid-igazolásokat (amit elvileg még kérhetnek érkezéskor). A gyerekektől nem kérnek ilyen papírokat. A vízumot elintéztük online, így érkezéskor a hosszú sort nem kellett végigállnunk, könnyedén átestünk az ellenőrzésen. Még egy vámnyilatkozatot is kértek az országba lépéskor, de szerencsére ezt is el lehet intézni előre online, így érkezéskor csak egy QR-kódot kellett megmutatni.
Emellett egy egész paksamétát vittünk magunkkal: kinyomtatva az összes szállást, biztosítást (jó, ha van, hiszen ha bármi baj történne, a kórházi ellátás egy vagyonba kerül), útleveleket, programtervet.
Letöltöttük a legfontosabb alkalmazásokat, amit itt, Balin használnak: a Gojeket és a Grabet, ezeken taxit és kaját is lehet rendelni, hasonlóan működik, mint nálunk a Bolt alkalmazás.
Rólunk
Indonézia nem volt ismeretlen Péter (a férjem) számára, mivel fiatal korábban 1 évet élt Szumátrán. Már régóta terveztük, hogy egyszer gyerekekkel együtt visszatérünk Ázsiába. Abban egyeztünk meg, ha elérik az iskoláskort (Zsombi 9 éves, Zori 7 éves), akkor nekivágunk, mert már elég nagyok egy ilyen utazáshoz. Világéletemben a turisztikában dolgoztam, amivel megfertőztem az egész családomat. A gyerekekkel nagyon sokat kirándulunk otthon, szeretünk új tájakat felfedezni, imádjuk az aktív kikapcsolódást. Ez az életérzés egyre több barátunkra átragadt, és egyre többen szoktak velünk tartani, ha kirándulni megyünk. Így elkezdtem utazásokat és kirándulásokat is szervezni családosok számára. Sőt, ma már csak ezzel foglalkozom. Persze ez az utazás most kicsit más, ez most itt a mi családunkról szól. Arról, hogy együtt gyerekekkel felfedezzünk egy teljesen ismeretlen országot, megismerkedjünk közelebbről a kultúrájukkal, betekintsünk a mindennapi életükbe, megismerjük a természeti csodáikat.
Mit vigyünk magunkkal?
Összesen 3 bőrönddel (1 nagy, 1 közepes, 1 kabinbőrönd) és 2 hátizsákkal indultunk útnak. A férjem szerint túlpakoltam, szerintem nem. Hét váltásruhát tettem be mindenkinek. Mosodák működnek az utcán, így bárhol le tudod adni a kis batyudat, és másnapra már a friss, vasalt ruhákat kapod vissza. 1 hosszú gatyát és 1 pulcsit hoztam mindenkinek, ezeket a repülőúton használtuk, a légkondi miatt erősen ajánlott. Az összes többi ruhánk nyári. Hoztam rengeteg nasit elvileg a repülőútra, de 1 hete vagyunk itt, és még mindig van belőle. A gyerekeknek rengeteg foglalkoztatófüzetet, játékot, társasokat pakoltam be, azt hiszem, túl sokat is. Annyira sok ugyanis az élmény, hogy nem unatkoznak, így inkább az utazások alatt használjuk őket, amíg eljutunk egyik helyről a másikra. Kifejezetten olyan játékokat hoztunk, amelyeket akár itt is tudunk hagyni, vagy nem lenne probléma, ha elhagynánk őket.
Az oltóközpontban megkaptuk a listát, hogy milyen gyógyszereket érdemes magunkkal hozni; szerintem ez is nagyon sok, de persze inkább legyen minden, mint hogy baj történjen.
A legjobb, amit hoztunk magunkkal, a vízi cipők, ezeket már számtalanszor használtuk. Itt kint még nem is nagyon láttam, hol lehetne beszerezni. Úszószemüveget és snorkelmaszkot hoztunk még otthonról, ami szintén jó befektetésnek bizonyult.
Utazás
Budapestről este indult a gépünk. A Lufthansa-járaton a gyerekek kis foglalkoztatófüzetet kaptak ajándékba, amivel egészen leszállásig el voltak foglalva. Frankfurtban szálltunk át a Singapore Airlinesra, ott kicsit szűkös lett az átszállási idő, konkrétan rohanni kellett végig az egyik terminálból a másikba. Tisztára olyan érzésünk volt, mint a Reszkessetek, betörők! című filmben, amikor rohannak végig a reptéren. Persze mondanom sem kell, a gyerekek nagyon élvezték.
Mindenesetre 20 perc rohanás után már ott is voltunk a gépnél, és szerencsére várnunk sem kellett, már szállhattunk is be a repülőbe. A gép teljesen tele volt, köszönhetően annak, hogy jóval kevesebb heti járatot indítanak, mint Covid előtt. Így esély sem volt egy kényelmes alvásra. Mivel éjszaka utaztunk, „gyorsan” eltelt az idő, a gyerekek szinte az egész utazást végigaludták, persze őket sikerült kényelembe helyezni, mivel még kis helyen is elférnek. Szingapúrba érve szintén sietnünk kellett, hogy elérjük a csatlakozást. Nemhiába a világ egyik legnagyobb reptere, itt már vonatok járnak a terminálok között. Szerencsénkre itt sem kellett sokat várni az indulásra. Ezen a gépen is járt a gyerekeknek ajándék: képregénykészítő füzet, szóval remekül elszórakoztak a 2 órás úton. Este 9-re meg is érkeztünk Balira, a teljes utazás 18 óra volt. Taxi várt minket a reptéren, szerintem érdemes megrendelni előre, mert ahogy hallom, ezek szoktak a legdrágább fuvarok lenni. A taxis egyenesen a szállásra vitt minket, megérkezve holtfáradtan estünk be az ágyba.
Folytatás hamarosan…
[caldera_form id=”CF6016c8ec2a484″]Ezt olvaszad már?
Így repülj gyerekkel! – gyakorlati tippek utazásra készülő anyáknak
