Zita hosszú évek kitartó munkájával érte el azt, hogy szorgalmát osztrák szomszédaink is elismerik. Végül meglett a jutalma: olyan mesebeli környezetben él, ahová mások csak nyaralni járnak, és nehezen lehet eldönteni, hogy a Klopeiner See vagy a havas hegycsúcsok nyújtják a festőibb látványt a lakóhelyén. Szingliként érkezett Ausztriába, ma már boldog édesanya, aki két örökmozgó gyermeke nevelése mellett fáradhatatlanul visz a hátán egy panziót is.
Anyamagazin: Miért pont Ausztriát választottad új otthonodnak?
Zita: Tizenkét éve munkanélküliként jöttem szezonmunkára barátokon keresztül. Először Tirolban voltam fél évet, de nagyon messze volt Magyarországtól. Így kerültem Karintiába. Másfél évet maradtam, és nagyon beleszerettem. Hazatérve, a diploma elvégzése után – szintén munkanélküliként – visszahívtak szezonra. Aztán megismertem a férjem, és itt maradtam.
A.: Mi az, ami a legjobban tetszik neked/nektek az országban?
Z.: A nyugalom, a gyönyörű táj (Karintiában, a Klopein-tó partján, üdülőövezetben élünk) és a lehetőségek. Nehezen megfogalmazható, amit érzek. Itt ha kilátástalannak is tűnik egy helyzet, valahogy mindig van tovább. Mégis mindig azt érzi az ember: nem kell pánikolni, megoldjuk, mert VAN más lehetőség. Odahaza ennek az érzésnek a közelében sem jártam.
A.: Mi az, amit a legkevésbé szerettek kint?
Z.: Hogy így is ritkán látjuk a barátokat/családot. Plusz a magas adók. Horror. Ez egy „valamit valamiért” ország. Nagyon sokat invesztálnak, fejlesztenek, sok kedvezmény segíti a családokat és vállalkozókat, cserébe magas adókat is fizetünk. Illetve nyilván, mint mindenhol, az árak itt is felmentek.
A.: Milyen külföldön a gyes időszaka? Milyen támogatások vannak?
Z.: A gyes itt rövidebb. Maximum 2 évre adják, de utána lehet jelentkezni képzésre. Igaz, a díjat neked kell állni, cserébe plusz egy évet otthon maradhatsz, és a gyes kb. 50 százalékát megkapod. Szerintem szuper lehetőség. Online is lehet végezni, és a munkába való visszatérést ezzel abszolút könnyítik.
A.: Mennyire vagy elégedett az oktatási rendszerrel?
Z.: Mi még csak ovisok vagyunk, de szuper. Sok anyuka (osztrák) nincs megelégedve. Én mindent magyar viszonylathoz mérek. Rengeteget kézműveskednek, külön angolórára járhatnak hetente egyszer. Illetve a kicsit nagyobbak zeneórára is. Van testnevelés, télen járhatnak síelni, és rengeteg más extra programot szerveznek. Az étkeztetés abszolút egészséges és változatos.
A.: Mi a véleményed az óvodákról/iskolákról?
Z.: Én eddig meg vagyok elégedve. A kislányunk is nagyon szereti. Nem vagyunk rosszul a havi díj nagysága miatt, sőt ahol mi lakunk, szeptembertől az óvoda ingyenes is lesz. A pedagógusok segítőkészek és szuperek.
A.: Mik a tapasztalataid az egészségügyi rendszerről?
Z.: Mint mondtam, én mindent hasonlítok. Sajnos volt itt már műtétem, illetve a két szülésem. A kislányunknak pedig többféle allergiája van, ami miatt szintén volt alkalmunk többször is kórházi ellátásban. Hát, kezdjük ott, hogy a szobák nem leharcolt háborús övezetre emlékeztetnek. Kényelmes, saját fürdős szobák maximum 4 ággyal, tévével. Az étkeztetés is teljesen rendben van. Amikor a lányommal bent kellett töltenem az éjszakát, saját szobát biztosítottak. Ahol nem, ott is volt a betegágy mellett egy kihúzható fotel és ágynemű. Eddig csak a Covid vírus alatt volt negatív tapasztalatunk, de szerintem sajnos ez mindenhol így lehetett. Egyébként mind a gyermekorvos, mind a szakorvosok elérhetősége, a várólista stb. szuper. Eddig egy időpontra maximum másfél hónapot vártunk. CT, röntgen hasonló esetében legfeljebb egy hetet. Sok mindent privát rendelésen nyilván egyszerűbb elintézni. Viszont a vizsgálati díjak egy bizonyos százalékát a tb vissza is téríti, ha ezt a megoldást választjuk.
A.: Milyen tanulságos/vicces/bosszantó gyereknevelési szabályokkal, szokásokkal találkoztál odakint?
Z.: A hajam égnek áll az itteni, szabadságelvű neveléstől. Olyan néha, mintha a dzsungelben élnénk: ha a napot túléli a gyerek, már nyert ügye van. Engem itt helikopter mamának hívnak, mert igenis a 2 és 3 éves gyerekem mellett állok, amikor csúszdáznak, vagy felmásznak valamire. Itt élőben volt részem benne, hogy a 9 hónapos baba egyedül kóborolt a mezőn a többi gyerekkel, de senki nem figyelt rá. Én szedtem le, amikor fejjel előre akart lecsúszni a csúszdán, és sírt. Anyuka aztán engem vert szemmel, miután előkerült.
A.: Mi okozta a legnagyobb nehézséget a külföldi életetekben?
Z.: A sztereotípiák. Itt sajnos nincsenek jó véleménnyel rólunk. Ha megtudják általában, hogy magyar vagyok, máris máshogy néznek rám. Persze aki ismer, vagy amint megismer, más a helyzet, de az első benyomás sajnos 90 százalékban befolyásolhatatlan.
A.: Mi az a három pozitív dolog, amit megtanultál ebben az országban?
Z.: Egy, hogy az életben valójában mi a fontos (a család, a velük töltött pillanatok és az egészség). Kettő, hogy mindig mindennek oka van. Három: lehiggadni. Magyarországon mintha a levegőben lenne a stressz.
A.: Mi az a magyar szokás, amit külföldön is megtartottál, és továbbadod a gyerekeidnek?
Z.: Igazából mindegyiket. A gyerekek kettős állampolgárok és kétnyelvűek, mert azt gondolom, a jövőre nézve ez plusz egy lehetőség nekik. Meg hát teljesen evidens volt számomra, hogy velem magyarul beszéljenek. Később szeretnék még több dolgot tanítani nekik (magyarul írni, magyar történelmet stb.). Minden ünnepet úgy tartunk, mint otthon. Illetve keverjük az itteni szokásokkal. Például karácsonykor bejglit sütök, húsvétkor locsolunk. Itt egy héttel később van anyák napja, de mi mindkettőt megtartjuk. Az, hogy magyar vagyok, nem mindig jár itt előnyökkel, de büszke vagyok rá, és szeretném, ha a gyerekeim is azok lennének.
Borítókép: Pixabay/Anyamagazin
[caldera_form id=”CF6016c8ec2a484″]Ezt olvastad már?
„Hollandiában a gyerek azt csinál, amit akar” – Ilona a tulipánok földjén kezdett új életet
