Tudtad, hogy a Punnany Massif zenekar kilenc tagjából már öten apukák? Köztük Meszes Balázs, a zenekar egyik frontembere is, aki reggel a kislányával az óvodában kezdi a napot, majd házimunkát végez, napközben pedig dalszöveget ír. A zenész az Anyamagazinnak azt is elárulta, hogy dalok és koncertek ide vagy oda, ő bizony nem énekelhet otthon. Meszivel beszélgettünk.
Anyamagazin: Mit jelent számodra az apaság?
Meszi: Olyan, mintha a legjobb dalomat írnám, mégis rengeteg mindent jelent. A lányom és a zene a nagy szerelem az életemben. Emma olyan, mint egy dal, mindennap változik.
A.: Ki választotta a nevét?
M.: A feleségem. Két neve lett, Emma Mia, így majd ha nagyobb lesz, választhat, melyiket használja. A macskát viszont én nevezhettem el. Ő Rozi lett.
A.: Van működő napirendetek?
M.: A feleségemmel felváltva fürdetünk és altatunk, így megmarad az idegrendszerünk. Ez a rendszer így működőképes, nálunk ez így alakult ki. Emma négy hónapos korában a feleségem visszament dolgozni, én maradtam vele otthon, amíg két és fél évesen elkezdte az óvodát. Jó sok mindent csináltunk együtt. A munkám szempontjából is kényelmes volt, hiszen a zenészéletnek más a ritmusa, hétvégén este koncertezünk. Igaz, nyáron a fesztiválok hétköznap vannak, de a feleségemmel jól működünk együtt az időbeosztás terén is.
A.: Mennyi időt tudsz Emmával tölteni?
M.: Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott, amit szeretek. Annyi időt tölthetek a gyerekemmel, amennyit csak akarok. „Laza Lázárban” felkelek vele reggel, igyekszünk még úgy beérni az óvodába, hogy ne késsünk el. Látom a többi szülőt, akiket bedarálnak a hétköznap reggelek, amikor 5-10 perc is számít. Rohannak dolgozni, és a gyerekeknek is el kell kezdeni a „munkát” az óvodában.
A.: Te szoktattad be az oviba?
M.: Szerencsére nem volt semmi probléma, extrovertált személyiség, és az első naptól nagyon szeret oviba járni. Kezdetben nem aludt ott, hanem ebéd után mentem is érte. Volt ideje beleszokni az óvodai létbe.
A.: A kislányod mit érzékel a színpadi életből? Volt már koncerten?
M.: Igen, persze, volt már velünk koncerten és fesztiválon is. Olyan klassz, hogy már tudjuk magunkkal vinni. Szereti a dalaimat, felismeri a hangomat, hogy mikor énekel apa, de külön neki nem énekelhetek otthon, csak az anyukája.
A.: Írtál már dalt Emmának?
M.: Nem, kifejezetten neki még nem, de nem kizárt, hogy ha idősebb leszek, készül egy gyereklemez. (viccel) A szövegeimben azonban feltűnnek sorok, érzések, amik neki/róla szólnak. Most másfelé kattogok.
A.: Vágysz a klasszikus napirendre?
M.: Úgy helyes, hogy vágytam. Volt egy olyan szándékom, hogy keresek egy olyan alkalmi munkát, amiben van egy állandóság, segít kimozdulni a komfortzónámból. Egy barátom felajánlott egy lehetőséget, hogy a cukrászdájában legyek beugrós. Megnéztem a helyet, szimpatikus volt, ahogy a munka is. Azonban aznap reggel, amikor munkába kellett volna mennem, pánikroham fogott el, ez egy nagyon durva tettenérés volt számomra. 15 éve a saját, szabad világomban élhetek, hála a zenének. Ebben a szabadságban az, hogy hat órát egy fix helyen álljak, képtelen volt elfogadni az agyam, lelkileg blokkolva éreztem magam. Itt van például a mai nap: elvittem Emmát az óvodába, csináltam egy kis házimunkát, éppen interjúzom veled, aztán megyek futni, és közben szöveget írok. A félreértések elkerülése végett: nem azt mondtam, hogy nem mennék el dolgozni, sőt. A család az első, és értük mindent megteszek.
A.: Melyik a kedvenc házimunkád?
M.: Mindegyiket szeretem, szívesen mosogatok, bár van mosogatógép, és a környezettudatosság szempontjából inkább ezt használjuk. A mosogatásnak van egy jó értelemben vett monotonitása. Szeretek mosni és porszívózni is. Azaz, hogy is mondjam, nem is szeretet kérdése, hanem inkább az, hogy fél óra alatt ki lehet porszívózni egy lakást.
A.: A házimunkában is osztoztok ezek szerint?
M.: A feleségemmel, Júliával harmóniában vagyunk. Mindenkinek megvan a dolga, felváltva altatunk vagy együtt játszunk. Emma most már elmúlt négyéves, kezd karakteres kis csaj lenni, egyre több dologba lehet belevonni. Nálunk nem főnökösködés megy, hanem partnerség. Mindent meg lehet és meg is tudunk beszélni, sokat vagyunk együtt, szívesen programozunk.
A.: Merre szoktatok programozni?
M.: A Balatonon van egy kis hétvégi házunk, ha jó az idő, sokat vagyunk lent. Az állatkert is kedvelt, a kislányom nagyon szereti. Igazából szívesen csinálunk bármit, a társaság a lényeg.
A.: Mit gondolsz, mi a nehéz az anyaságban?
M.: Emma nagyon apás, leszámítva azokat az eseteket, amikor az anya a szent. Ilyen az „elestem”, „éhes vagyok” és társai. A lányok máshogy kezelik az anyjukat. Az természetes, hogy anya van. Ahogy kiskamasz lesz, egyre jobban háttérbe szorulok majd, ez a tapasztalat.
A.: Voltak olyan nehéz pillanatok, amikor szülőként tanácstalan voltál?
M.: Szerintem az elején mindenkinek ott van az, hogy mi a túrót fog csinálni, ha megszületik a gyerek. Mi például vonattal vagy Oszkárral utaztunk csak, de vettem egy autót, mert tudtam, hogy családként szükségünk lesz rá. A szülőségem ösztönösen indult. Anyukám 40 évig dolgozott óvónőként, és sok minden visszaköszön abból, ahogy engem felnevelt. Abban is szerencsések vagyunk, hogy a nagymamák jönnek segíteni, felváltva. Júlia anyukájánál vannak a nagy bandázások. Anyukámnál az óvodán kívüli foglalkozások zajlanak. Mindig mondom neki, hogy a nyugdíjjal annyi változott, hogy most csak egy ember jár a csoportjába.
A.: Bent voltál a szülésnél, vajúdásnál?
M.: Igen, persze, bent voltam végig. Természetes szülésnek indult, végül császározni kellett. Amikor megszületett Emma, és a kezembe adták, olyan természetesnek tűnt az egész, minden olyan jó érzés volt.
A.: Mi az, ami kikapcsol téged, mi adja az energiát? Talán a futás?
M.: A futás egyáltalán nem kapcsol ki, mert ilyenkor az agyam dolgozik, és szövegeket írok. A balance-ban hiszek, a természetes egyensúlyban, ha az megvan, akkor sikeresen alakítom át a fáradtságot energiává. Éjfél körül lefekszem, és hat óráig alszom. Az energiát a nap adja.
A.: Igaz ez a színpadra is? Mondjuk, egy nyári feszített tempóban?
M.: Valóban, ha úgy alakulnak a koncertek, hogy pár nap összetorlódik, előfordul. Néha segít fél dl whisky abban, hogy bele tudjak lazulni, de sosem megyek részegen a színpadra. Nem lehet ilyet tenni a közönséggel, az embereket megtisztelve kell előadni a színpadon. Felpörgetjük magunkat, néhány fekvőtámasz, közös kiabálás a backstage-ben – 90 percre mindenki fel tudja pörgetni magát, és nekünk fel is kell.
A.: Meg tudod különböztetni a koncerten a kiszabadult anyákat?
M.: (Nevet.) Csajbandák jönnek fotózkodni a koncert után. Az anyukák egy picit lazábbak, hiszen pár órára kiszabadultak a darálóból, és nagyon cukik. Például nemrég voltam bowlingozni, ahol mellettünk egy tízfős anyatársaság volt. Nem szeretem azt mondani, hogy tipik, de ránézésre lehet látni, hogy anyukák. Meg persze közben hallod, hogy miről csipognak, mit engednek meg maguknak, hogy este kilenckor belefér még egy „ezt megiszom”, de tízkor már indulniuk kell haza, hiszen másnap is anyának kell lenni. Fontos, hogy az anyukák kikapcsolódjanak, hogy elengedjék magukat, ez mindenkinek jót tesz.
Az anyamagazin.hu-n közzétett cikkek és képek szerzői jogi védelem alatt állnak, azok kizárólag a kiadó írásbeli engedélyével használhatók fel, többszörözhetőek a nyilvánosság felé. A cikkek szemlézése (rövid kivonat készítése) a forrás megjelölésével és az eredeti linkre való hivatkozással, a képek átvétele nélkül megengedett. Az átvétel során az Anyamagazin nevét és az írásra mutató linket a cikk elején, jól látható formában kell elhelyezni.
Kattints a Podcast hallgatásához!
