Két héttel a bemutató után is a Csinibaba Táncdalfesztivál hatása alatt vagyunk. Videón is újraélhettük a kétórás szuperprodukciót, amelyet a Katona József Színház 40. születésnapja alkalmából tartottak a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén. Ezekből a felvételekből szemezgetett Tóth-Hencz Edit kultúráért felelős szerzőnk, aki pláne odavolt, mert igazi színházrajongóként ezen az estén egyszerre koncertezhetett és rajonghatott a színházért. Megkésett tudósításunk tehát kicsit sem elfogulatlan. De egy dolog biztos: a színház és a 11 ezer fős bulihelyszín találkozásának pillanata egy nagyon értékes dolognak lehet a kezdete.
Az idei májusi eső is aranyat ért, és valóban egy cseppje sem zavart. Mert egész hónapban abban bíztam, hogy május 22-én én is a csinibabás ruhámban parádézhatok a Budapest Park fadeszkáin, és nem gumicsizmában, esőkabát alatt, szétázott ujjbegyekkel próbálok ellátni a vízcseppeken keresztül a színpadig. És igen, még a nap is kisütött, és egészen biztos vagyok benne, hogy ez a kultúrtörténeti pillanat meghozta az idei nyarat is.
Megvalósult egy kísérleti előadás, ünnepelve a Katona József Színház 40 éves születésnapját. Majdnem egyidősek vagyunk, ami azt jelenti, hogy a Katona első 20 évében nem voltam jelen, viszont igyekszem ezt pótolni azóta is. A Budapest Park színpada megtelt a megszokottól nagyobb élettel: zenészekkel, énekesekkel, színészekkel, táncosokkal, ömlött a kultúra a nézőtérre. A NART Orchestra Big Band „húzta a talpalávalót”, és megidéződött a sokunk számára ismeretlen táncdalfesztiváli hangulat, melynek (egyik) csúcspontján Szinetár Miklós (a Táncdalfesztivál zsűrielnöke) köszöntötte a nézőközönséget:
„Kérem szépem, mint hajdani zsűrielnöknek most úgy kellett volna itt kezdenem, hogy jó estét hölgyeim és uraim! De ez után a fogadtatás után azt mondom inkább, hogy sziasztok! Tényleg, ez a táncdalfesztivál annak idején kis és nagy igazságokat mondott ki, ahogy annak idején ezt megemlítettem.
Nagy igazságokat is, de nem csak a generáció nevében, hogy nem várunk holnapig. Azt is kimondani nagy dolog volt, hogy drága bakter úr, a sorompót miért nem húzza fel. Ez nagyon sokat jelentett. Ma azért vagyunk itt többek között, hogy a Katona József Színházat ünnepeljük, ami 40 éves. És 40 éve azért szeretjük, mert a Katona József Színház is kis és nagy igazságokat mond ki. Isten tartsa meg ezt a jó szokását, még 40 évig mondjon kis és nagy igazságokat!”
Minden együttműködés, mely a művészetek terén megvalósul, egy csoda. Ha egy színész vagy zenész tárlatot vezet egy múzeumban, ha összeállnak egy zenés előadást készíteni, mindig megnyílik egy új kapu, melyből mi (vagy lehet, csak én, de én biztos), töltekezhetünk, etethetjük a lelkünk jobbik oldalát. A Csinibaba Táncdalfesztivál energiáit szó szerint a bőrömön éreztem, libabőr, vagy hogy hívják, amikor a test beleborzong abba, amit az agy és a szív már nem tud feldolgozni. Olyan mérhetetlenül sokan mozogtak a színpadon, hogy akik jobban elmélyülnének az alkotók névsorában, kattintsanak a helyszín vagy az ünnepelt weboldalára, és abban sem vagyok biztos, hogy ki szeretném emelni a számomra katartikus pillanatokat, már ha éppen akadt olyan, amelyik nem az volt.
Az is megérne egy körkérdést, hogy a csinibaba szóról kinek mi jut eszébe, vajon az 1997 után születettek még ugyanúgy nevetnek-e fel a szó hallatán, mint a 80-as (vagy még korábban) születettek. Megkóstolnák-e a Pepsi-Coca-Colát, vagy el lehet-e képzelni, hogy a Nyugat mennyivel messzebb volt, mint ma. („Pista bácsi! Helsinki, az Nyugat-e?”) (Fontos megjegyzendő: a Csinibaba dal 1959-ben hódította meg a slágerlistákat Vámosi János előadásában, G. Dénes György szerzeményeként.)
A Csinibaba című film (1997, rendezte Tímár Péter) egyik sikere, hogy egyszere volt kritikus és nosztalgikus. A filmben hallható zenéket leporolták, új erőt adtak neki, és ugyanúgy hívta a fiatalokat a frissességével, mint a Kádár-korszak emlékeibe kapaszkodókat. A közös esemény címe jó választás volt, mert minden korosztály megtalálta benne a hívószót. Ezt persze nem csak úgy mondom, hanem láttam is, mármint a korosztályokat együtt ünnepelni azon a vasárnapon.
Igen, ez volt vasárnap este, ékszíjakat ledobva dobbant együtt mindenki a Budapest Parkban. A színészek eddigi életük legnagyobb közönsége előtt tették oda szívüket-lelküket. Mivel mégiscsak színház, a forgatag az előadás alatt sem állt meg a színfalak mögött: voltak jelmezek, sminkek, frizurák, öltöztetés, ahogy ezt már megszokhatták a színházba járók. Színház és könnyűzene összefonódása, korosztályok találkozása, együttműködés egy nagyzenekarral, elképesztő látvány, lenyűgöző előadás, és egy kis „hagyd kint a valóságot” érzés, ez volt a Csinibaba 2023-ban.
Ez után a májusi este után már nem mondhatjuk ki kellő nyugodtsággal: „Ugye, milyen jó, Arankám, hogy már évek óta nem történik semmi?”
Borítókép: Budapest Park
Kattints a Podcast hallgatásához!
