Anyaként mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor az iskolai év vége közeledtével a szekrény mélyére kerülnek a megunt, kinőtt, de még teljesen ép tanszerek. Ilyenkor gyakran gondolkodunk azon, hová kerüljenek ezek a tárgyak, amelyekben még annyi élet van. Vajon mi lenne, ha ezek a táskák nem a kukában vagy a padláson végeznék, hanem egy olyan kisgyermek hátán, akinek a családja önerőből nem tudná biztosítani az iskolakezdéshez szükséges alapokat?
Amikor a közösségi összefogás valósággá válik
A nyár elején az Örökbe fogadok egy ovit mozgalom „Passzold át!” kezdeményezése éppen erre a dilemmára kínált egy csodálatos megoldást. A kampány lényege egyszerű, mégis mélyen emberi: a szerencsésebb helyzetű diákok és szüleik felajánlhatják korábbi, jó állapotú iskolatáskáikat a mélyszegénységben élő társaiknak. Amikor erről hallottam, azonnal az Újlaki Általános Iskolára gondoltam, ahová a saját gyermekeim is járnak.
A kezdeményezéstől a megvalósításig
Bevallom, egy kicsit izgultam: vajon mennyire lesz fogékony egy budapesti iskola közössége egy ilyen, távolinak tűnő problémára? A válasz minden várakozásomat felülmúlta. Gábor Áron igazgató úr és Czilinger Edina igazgatóhelyettes támogatásával a felhívás pillanatok alatt eljutott a szülőkhöz a Krétán keresztül. Az aulában kijelölt gyűjtőpontunkra napról napra érkeztek a táskák, a lelkesedés pedig szinte tapintható volt.
Több, mint amit reméltünk: a szeretet csomagokban érkezett
A gyűjtés során naponta ellenőriztem az adományokat, és minden alkalommal elérzékenyültem. A táskák ugyanis nem üresen érkeztek. A családok nemcsak a táskát, hanem a benne rejlő törődést is továbbadták:
- Tolltartók, tele írószerekkel és ceruzákkal
- Használható, szép füzetek és festőkészletek
- Praktikus uzsonnásdobozok és kulacsok
- Plüssjátékok, amelyek vigaszt nyújthatnak az első napokon
A Passzold át! mozgalom legfőbb ereje abban rejlik, hogy közvetlen kapcsolatot teremt az adományozó és a támogatott között, így az adományod garantáltan oda kerül, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Egy inspiráló történet, ami tovább gyűrűzik
Az összefogásnak volt egy különösen megható mellékszála is. Amikor a férjem munkahelyén kinyomtatta a plakátokat, az egyik kollégája meglátta a feliratot, és elmesélte otthon a nyolcéves kislányának, hogy bizony vannak gyerekek, akiknek nincs saját iskolatáskájuk. A kislány annyira megérintette a történet, hogy ő is csatlakozott a gyűjtéshez a saját táskájával és kincseivel. Ez a tiszta, gyermeki segítő szándék az, amiért érdemes ilyen kampányokat szervezni.
Miért fontos ez nekünk, anyáknak?
A 21 összegyűjtött iskolatáska nem csupán 21 darab tárgyat jelent. Ezek a táskák azt üzenik a mélyszegénységben élő családoknak, hogy nincsenek egyedül. Emellett a mi gyermekeinknek is megtanítja: az adakozás nem áldozat, hanem egy közös, örömteli élmény. Amikor majd a támogatott óvodából fotókat kapunk az új tulajdonosokról, ezeket megmutathatjuk a mi gyerekeinknek is, így válik kerek egésszé a történet.
Hálás vagyok minden szülőnek és diáknak, aki egyetlen táskával vagy tolltartóval hozzájárult ehhez a sikerhez. Ez a példa is bizonyítja, hogy ha közösen lépünk fel egy jó ügyért, néhány nap alatt is valódi csodákat tehetünk, és könnyebbé tehetjük azoknak a gyerekeknek az életét, akiknek a leghosszabb út vezet az iskolapadig.
