Anyának lenni fantasztikus. Fogod a gyermeked, és érzed az elsöprő, elemi ragaszkodást. Én is átéltem az első gyermekem születésekor. Aztán a második alkalommal valami elmaradt. Jött viszont a szégyen, a bűntudat. Az igazság az, hogy mind azt hisszük, vannak dolgok, amik csak másokkal történnek meg. És ítélkezünk mások felett, néha meggondolatlanul és kegyetlenül. Varga Klára írása.
Ülök a széken, a gyermekem kórházi ágya mellett. A gyermekem lassan két hónapos, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor tarthattam a karjaimban. Idegesítően pittyeg valami monitor felette, orrában szonda, karjában, lábában és még ki tudja, hol, csövek.
„Az egyik babának nagyon nagy baj van a szívével, életképtelen lesz” – ezzel a mondattal kezdődött a rémálom az ikerterhességem 13. hetében.
Volt minden: kétségbeesés, „miért mi?”, harag, „miért én?”, önsajnálat, „miért velünk?”, beletörődés. És persze még több „miért?”.
Persze ezek a kérdések örökre válasz nélkül maradnak.
Most itt ülök, fogom a csöpp kezet, fáradt és üres vagyok.
Fáradt vagyok a mindennapos utazástól, a testvérrel virrasztástól, a folyamatos idegeskedéstől, de leginkább fáradt vagyok a valóságtól.
Már nem emlékszem, mikor adtam fel.
Mikor kezdtem el kifogásokat gyártani, miért is nem akarok bemenni a kórházba. Csak otthon akartam lenni a testvéreivel, távol a gondoktól. Nem akartam hallani a gépeket, látni a magatehetetlen gyerekemet. Nem akartam több rossz hírt hallani, leginkább pedig nem akartam az orvosok szemébe nézni, hogy mindezt meglássák. Normális életet akartam.
Szégyelltem a gondolataim, gyűlöltem magam.
Továbbra is mindennap bementem a kórházba hozzá, de nem éreztem azt a mindent elsöprő ragaszkodást, amit egy anyának éreznie kellett volna. Belefásultam.
Ez olyasmi, amit soha életemben nem fogok megbocsátani magamnak.
Persze aztán megjött az érzés, aminek a hiánya addig fájt.
Hét éve mindennap megölelem őt.
Nagyon-nagyon sokszor, csak már nem minden alkalommal kérek magamban bocsánatot.
Hét éve mindennap összerándul a gyomrom, mert eszembe jutnak a múltbéli gondolataim, tetteim.
Hét éve mindennap azon vagyok, hogy úgy szeressem, ahogy kezdettől fogva megérdemelte volna.
