Minden egy gyerekház örökbefogadásával indult, aztán egyszer csak azon kapta magát Bernáth Krisztina, hogy adományaival újabb hat, hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő intézmény csöppségei és kis ovisai hétköznapjait igyekszik szebbé és boldogabbá tenni. A háromgyermekes füzesabonyi édesanyának a segítségnyújtás az élete részévé vált: tudja, milyen szegénységben élni és bajban lenni, ahogyan azt is tudja, milyen csodás érzés kapni, ha nincs.
Néhány évvel ezelőtt Bernáth Krisztina és párja családalapítási terveikkel épp az életük legboldogabb hónapjaira készültek, amikor önhibájukon kívül egy végeláthatatlannak tűnő adósságspirálba keveredtek. Nem sokkal azután, miután kiderült, hogy Krisztina gyermeket vár, két munkahelyéről is elküldték, kislányuk születésekor pedig a férjét is elbocsájtották. Nehéz helyzetbe kerültek, olyannyira, hogy időnként még az is kérdés volt, milyen kabátot és cipőt adjon a gyermekére.
Jótettért segítség
Segítség azonban kéretlenül is érkezett, mindig akadt valaki, aki kezet nyújtott feléjük. Krisztina ekkor határozta el, hogy ő is adni fog, amikor csak tud, hiszen nekik is mindig jólesett, ha rájuk is gondolt valaki. Így történt hát, hogy az édesanya minden használható holmit, ruhát, játékot és babakocsit továbbajándékozott annak, akiről tudta, hogy épp szüksége van rá.
Játék pónikkal kezdődött
Krisztina akkor még nem sejtette, hogy az ismerősöknek odaadott holmikon túl hamarosan egy csapat, a kislánya számára már fölöslegessé vált játékpóni fogja gyökeresen megváltoztatni az életét – és persze a családjáét is. Krisztina ugyanis egy pónikereső hirdetés kapcsán találkozott egy lelkes örökbefogadóval, akin keresztül megismerte az Örökbe fogadok egy ovit mozgalmat.
„Szűcs Alexandrára példaképként tekintek, általa ismerhettem meg az igazi adományozást. Eleinte neki adtam az adományba szánt dolgokat, majd 2020 januárjában én is regisztráltam, és örökbe fogadtam egy gyerekházat” – mesélt a kezdetekről Krisztina.
„Nem volt sok holmink, de amit tudtunk, eladományoztunk. Azt éreztem viszont, hogy ez nem elég, szerettem volna még több embernek segíteni, így gyűjtést szerveztem. Annyian jelentkeztek, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem” – emlékezett vissza az édesanya.
Segítenek a gyerekek is
Az időközben profi szervezővé vált Krisztina azóta már további hat intézményt – gyerekházakat és óvodákat – fogadott örökbe, és ennél is többnek segít, ha megtudja, valahol szükség lehet rá. Krisztina nagyon hálás azért, hogy társakra lelt a jótékonykodásban, az egyik legnagyobb segítőjével, Szepesi Andreával nagy összhangban szervezik a gyűjtéseket. Andrea hetente egyszer összeszedi Egerben a csomagokat, amelyeket aztán Bernáthék gyűjtőközpontjává vált otthonába visz. Az adományok szortírozásában pedig már Krisztina tízéves nagylánya, Csenge is részt vesz, no és az édesanya ötéves ikerfiai is, akik minden erejüket összeszedve húzzák és cipelik a 20 kilós zsákokat.
„Már a fiúk is mondják, hogy tegyük adományba ezt vagy azt a játékot, tudják, hogy milyen szegénynek lenni, ahogyan azt is, mit és miért csinálok. Úgy neveljük a gyerekeinket, hogy mindennel legyenek tisztában” – tette hozzá.
Tele iskolatáskák
Az egyébként szociális gondozó és ápoló Krisztina azt mondja, a segítségnyújtás az élete részévé vált, ebben talált önmagára, és már nem tud leállni. Persze nem is akar, most is épp egy megyei óvoda kilenc elballagott nagycsoportosának szerzett elsős tanszercsomaggal és tolltartóval megpakolt iskolatáskát. És ez még csak a kezdet: továbbra is gyűjti a hátizsákokat, szeretne ugyanis még több olyan gyereknek örömet szerezni, akinek a szülei nem tudják beszerezni az iskolakezdéshez szükséges eszközöket.
A legnagyobb sikerélmény
Amikor azt kérdeztük tőle, mire a legbüszkébb, percekig tartó csend volt a válasz. Krisztina azt mondta, még sosem gondolkodott ezen, és valójában ebben a történetben nem is ő a fontos. Aztán mégis eszébe jutott egy történet.
„Egyszer egy óvodavezető kért segítséget egy bajba jutott, ikrekkel várandós kismamának, akinek semmije sem volt, így sajnos minden esély megvolt arra, hogy a babákat nem engedik majd haza a kórházból. Elindult a szervezés, és egy hét múlva készen állt minden az újszülöttek fogadására az otthonukban – a cumiktól kezdve a cumisüvegeken és a babakádon át a kiságyig minden eljutott a kismamához” – mesélte.
Krisztina nagyon boldog, hogy a jótékonykodásban megtalálhatta álmai munkahelyét, és egyáltalán nem hiányzik neki, hogy ő ezért pénzt kapjon. Szerinte nincs nagyobb fizetség a gyerekek mosolyánál és boldogságánál.
Forrás: Örökbe fogadok egy ovit
Ezt olvastad már?
