„Arra gondoltam, hogy ott van a feleségem és a két gyönyörű gyerekem, akiket négy éve hagyok ott az edzőtáborok és versenyek miatt – az nem lehet, hogy ezek után én itt ne menjek végig” – sportszeretők, szurkolók, kicsik, nagyok, nem mellesleg anyák és apák szívét melengették meg Lőrincz Tamás szavai. Sokan nem tudják, hogy az élsportolói élete utolsó versenyén olimpiai bajnoki címet szerző birkózó a csillogó aranyérmei mellett a házastársát is a sportnak köszönheti – kapcsolatukról, családi életükről is őszintén mesélt az Anyamagazinnak Lőrincz-Szabó Emese.
„Ilyenkor, amikor már elfogy az energia, amikor már a test nem bírja, amikor a 34 éves szervezet elfárad, olyankor számít sokat, hogy a család otthonról szurkol, most kell rágondolni az otthoniakra, most kell rágondolni a két gyerekre, mert 20 másodperc van még hátra; Emese, Dóri, Marci, a család, a ceglédiek. Ez számít akkor, amikor az utolsó percekben meg kell tartani a 2:1-es előnyt”
– valószínűleg egy életre megmaradnak a sportkommentátor szavai Lőrincz-Szabó Emesében, akinek férjéért egy emberként szurkolt az egész ország a tokiói olimpia döntőjében. Az olimpiai bajnoki győzelem után a büszke feleség meghatottan csak annyit üzent a közösségi oldalán Tamásnak: „Köszönjük, hogy ilyen vagy!”
Sportból szerelem
„Tamás valóban olyan, amilyen a nyilatkozataiban. Szerény, nem fellengzős, nincs elszállva. Normális életet élünk, nem viszünk túlzásba semmit” – kezdi Emese, aki 2015-ben mondta ki a boldogító igent Tamásnak. Akkoriban még Emese is sportolt, birkózott, mint a férje.
Először versenyeken találkoztak, sőt az is előfordult, hogy egymás ellen álltak ki, mert abban az időben a női birkózás még nem volt olyan népszerű; a lányok kevesebben és kisebb súlyúak is voltak. Aztán ahogy idősödtek, úgy kerültek egymáshoz egyre közelebb, míg végül, ahogyan ő fogalmaz, egymásba gabalyodtak.
Család született
Bár az élsport mellett nem volt egyszerű a kapcsolatuk, hiszen hol nagyon sokat voltak együtt az edzőtáborokban, hol nagyon távol – Tamás Németországban, Emese Japánban – kellett lenniük egymástól, minden nehézséget áthidaltak. A 17, szeretetben és szerelemben eltöltött évük alatt született két gyermekük, akiknek az érkezése még jobban összekovácsolta őket.
„A döntő után egyből minket hívott, hogy sikerült” – emlékszik vissza az olimpiai megmérettetés utáni percekre Emese. „Ha Marci meglátja az apukája képét, még most is kiabál, hogy »hajrá, apa!«. Dórika hamarabb felfogja a dolgokat, de még nem értik, hogy mit jelent ez az egész, csak azt érzik, hogy valami nagy dolog történt.”
Közös idő
Emeséék családi élete más ütemben zajlott, hiszen Tamás sporttal kapcsolatos kötelezettségeinek megvoltak a keretei. Tamás a birkózósportban már idősebbnek számított, ezért korengedményt kapott az edzőktől, és az edzésterveknél Dóri születésekor is odafigyeltek arra, hogy a sportoló tudjon időt tölteni a családjával. Amíg Tamás erejéből telt, hazajárt az edzőtáborokból, akár Tatáról is.
„Hétfőn elutazott hajnalban, késő este érkezett meg, a keddi edzést Cegléden délelőtt megcsinálta, így a kedd délutánt együtt tudtuk tölteni. Mindig van tennivaló, akár egy közös családi bevásárlás is jó program volt. Aztán szerdán ismét korán indult és későn érkezett, cserébe a csütörtöki közös családi délutánért” – emlékszik vissza Emese.
Voltak nehézségek
„Megosztottuk egymás között a dolgokat. Voltak olyan időszakok, amikor egy picit egyszerűbb volt, de voltak olyanok, amikor nem volt könnyű, mert – mondjuk – hétfőtől péntekig táborban vagy éppen külföldön tartózkodott verseny miatt. Sok ilyen eset volt.
Azt vettem észre magamon, hogy az első három napot egész jól viseltem, de a negyedik napon már úgy éreztem, összetörtem. Persze tartottam magam a gyerekek miatt, de azt már éreztem” – sorolja őszintén Emese, majd sietve azt is hozzáteszi, hogy szerencsére a ceglédi és a kiskunfélegyházi nagyszülőkre is mindig számíthattak.
„Régebben azt láttam, hogy az apukák nem nagyon vették ki a részüket a családi életből, de már egyre jobban érzik, hogy nagy szüksége van a gyerekeknek is a kötődés szempontjából, másrészt az anyukának is, mert meg lehet bolondulni néha” – vall Emese az anyaság őszinte pillanatairól.
Együtt sikerülni fog
Noha az utolsó meccs fontos mérföldkő Tamás életében, a felesége tudja, hogy nem lesz könnyű abbahagyni az élsportot, hiszen ő is élsportolóként vonult vissza. De Emese azzal is tisztában van, hogy együtt ezeket a nehézségeket is megoldják majd. Most viszont a következő hetekre koncentrálnak, hiszen Tamást nem egy felkérés és interjú várja.
„Bár nem a mi világunk, egy kicsit mégis élvezzük ezt a rivaldafényt, mert ezt is meg kell élni. Aztán szeretnénk pár napra elbújni, hogy csak egymásra figyeljünk.”
Hirdetés
