„Együtt mindent megoldunk”
– Lőrincz Tamásról mesél az olimpiai bajnok felesége
„Arra gondoltam, hogy ott van a feleségem és a két gyönyörű gyerekem, akiket négy éve hagyok ott az edzőtáborok és versenyek miatt – az nem lehet, hogy ezek után én itt ne menjek végig” – sportszeretők, szurkolók, kicsik, nagyok, nem mellesleg anyák és apák szívét melengették meg Lőrincz Tamás szavai. Sokan nem tudják, hogy az élsportolói élete utolsó versenyén olimpiai bajnoki címet szerző birkózó a csillogó aranyérmei mellett a házastársát is a sportnak köszönheti – kapcsolatukról, családi életükről is őszintén mesélt az Anyamagazinnak Lőrincz-Szabó Emese.
„Ilyenkor, amikor már elfogy az energia, amikor már a test nem bírja, amikor a 34 éves szervezet elfárad, olyankor számít sokat, hogy a család otthonról szurkol, most kell rágondolni az otthoniakra, most kell rágondolni a két gyerekre, mert 20 másodperc van még hátra; Emese, Dóri, Marci, a család, a ceglédiek. Ez számít akkor, amikor az utolsó percekben meg kell tartani a 2:1-es előnyt”
– valószínűleg egy életre megmaradnak a sportkommentátor szavai Lőrincz-Szabó Emesében, akinek férjéért egy emberként szurkolt az egész ország a tokiói olimpia döntőjében. Az olimpiai bajnoki győzelem után a büszke feleség meghatottan csak annyit üzent a közösségi oldalán Tamásnak: „Köszönjük, hogy ilyen vagy!”
Sportból szerelem
„Tamás valóban olyan, amilyen a nyilatkozataiban. Szerény, nem fellengzős, nincs elszállva. Normális életet élünk, nem viszünk túlzásba semmit” – kezdi Emese, aki 2015-ben mondta ki a boldogító igent Tamásnak. Akkoriban még Emese is sportolt, birkózott, mint a férje.
Először versenyeken találkoztak, sőt az is előfordult, hogy egymás ellen álltak ki, mert abban az időben a női birkózás még nem volt olyan népszerű; a lányok kevesebben és kisebb súlyúak is voltak. Aztán ahogy idősödtek, úgy kerültek egymáshoz egyre közelebb, míg végül, ahogyan ő fogalmaz, egymásba gabalyodtak.
Kép: Martin Gábor
Család született
Bár az élsport mellett nem volt egyszerű a kapcsolatuk, hiszen hol nagyon sokat voltak együtt az edzőtáborokban, hol nagyon távol – Tamás Németországban, Emese Japánban – kellett lenniük egymástól, minden nehézséget áthidaltak. A 17, szeretetben és szerelemben eltöltött évük alatt született két gyermekük, akiknek az érkezése még jobban összekovácsolta őket.
„A döntő után egyből minket hívott, hogy sikerült” – emlékszik vissza az olimpiai megmérettetés utáni percekre Emese. „Ha Marci meglátja az apukája képét, még most is kiabál, hogy »hajrá, apa!«. Dórika hamarabb felfogja a dolgokat, de még nem értik, hogy mit jelent ez az egész, csak azt érzik, hogy valami nagy dolog történt.”
Kép: Hartyányi Norbert
Közös idő
Emeséék családi élete más ütemben zajlott, hiszen Tamás sporttal kapcsolatos kötelezettségeinek megvoltak a keretei. Tamás a birkózósportban már idősebbnek számított, ezért korengedményt kapott az edzőktől, és az edzésterveknél Dóri születésekor is odafigyeltek arra, hogy a sportoló tudjon időt tölteni a családjával. Amíg Tamás erejéből telt, hazajárt az edzőtáborokból, akár Tatáról is.
„Hétfőn elutazott hajnalban, késő este érkezett meg, a keddi edzést Cegléden délelőtt megcsinálta, így a kedd délutánt együtt tudtuk tölteni. Mindig van tennivaló, akár egy közös családi bevásárlás is jó program volt. Aztán szerdán ismét korán indult és későn érkezett, cserébe a csütörtöki közös családi délutánért” – emlékszik vissza Emese.
Kép: Regéczy Nagy Andrea és Ring Kata
Voltak nehézségek
„Megosztottuk egymás között a dolgokat. Voltak olyan időszakok, amikor egy picit egyszerűbb volt, de voltak olyanok, amikor nem volt könnyű, mert – mondjuk – hétfőtől péntekig táborban vagy éppen külföldön tartózkodott verseny miatt. Sok ilyen eset volt.
Azt vettem észre magamon, hogy az első három napot egész jól viseltem, de a negyedik napon már úgy éreztem, összetörtem. Persze tartottam magam a gyerekek miatt, de azt már éreztem” – sorolja őszintén Emese, majd sietve azt is hozzáteszi, hogy szerencsére a ceglédi és a kiskunfélegyházi nagyszülőkre is mindig számíthattak.
„Régebben azt láttam, hogy az apukák nem nagyon vették ki a részüket a családi életből, de már egyre jobban érzik, hogy nagy szüksége van a gyerekeknek is a kötődés szempontjából, másrészt az anyukának is, mert meg lehet bolondulni néha” – vall Emese az anyaság őszinte pillanatairól.
Kép: Dinnyés Tamás
Együtt sikerülni fog
Noha az utolsó meccs fontos mérföldkő Tamás életében, a felesége tudja, hogy nem lesz könnyű abbahagyni az élsportot, hiszen ő is élsportolóként vonult vissza. De Emese azzal is tisztában van, hogy együtt ezeket a nehézségeket is megoldják majd. Most viszont a következő hetekre koncentrálnak, hiszen Tamást nem egy felkérés és interjú várja.
„Bár nem a mi világunk, egy kicsit mégis élvezzük ezt a rivaldafényt, mert ezt is meg kell élni. Aztán szeretnénk pár napra elbújni, hogy csak egymásra figyeljünk.”
Sárga köves úton haladva hiszem, hogy Csodaország nem csak a szívemben él, hogy a gyerekeimnek egy zöld és elfogadó jövőt teremthetek, vagyis minden eszközömmel azon vagyok, hogy jobb legyen, nekik. Úgyhogy kopog a piros cipő!
Olvass tovább!
