Szabina két gyereket nevel egyedül, akik ráadásul mindketten ételallergiások, és bár minden édesanya odafigyel, mi kerüljön szeme fénye tányérjára, náluk ez hatványozottan igaz: a falatoknak nemcsak finomnak és egészségesnek, de tej- és tojásmentesnek is kell lenniük. Ráadásul ezek beszerzése nem olcsó mulatság. Ezt az érintettek tökéletesen tudják.
„A gyerek hisztis, anyuka pedig érzékeny”-diagnózistól a felismerésig
A kisfia kálváriája már rögtön megszületése után, a kórházban elkezdődött. Már az első éjtől nyugtalan volt, csak anyukája mellkasán aludt el, a nővérek hiába nyugtatták, majd helyrejön, Szabina érezte, valami nincs rendben. Féléves koráig 4 szakorvos látta, egyik sem igazolta az ételérzékenységet, sőt kapott olyan diagnózist is többek által ajánlott, neves szakembertől, hogy „a gyerek hisztis, anyuka pedig érzékeny”. Volt olyan gasztroenterológus is, aki ötféle gyógyszert írt fel a néhány hónapos anyatejes babának, mire kiderült, hogy tejfehérjére és tojásra érzékeny a baba az anyatejen keresztül.
Második gyermeke is ételérzékenységgel született
Két évvel később, a kislánya születésekor már rutinos volt: mikor a babája 2 hetes korában ugyanúgy produkálta a tüneteket az anyatejtől, és a bőre csúnyább volt, mint általában az újszülötteknek. Tudta, hogy valószínűleg ugyanaz a baj.
Segítség, elfogadás – a családban kezdődik
A tágabb család is igyekezett alkalmazkodni a gyerekek speciális étrendjéhez, ahogy nőttek, a nagymamák is megtanultak „mentesen” főzni, bár tény, hogy a vidéki nagyszülőknél még nem olyan kézenfekvő a speciális étrend. A budapesti nagyinál pedig a család több tagja is érintett gasztrós jellegű betegségben, így itt könnyebben alkalmazkodtak a helyzethez a többletköltségekkel dacolva is. Míg egy liter tej 500 forint körül van, egy tejmentes rizs- vagy zabital ennek duplája is lehet, ha nem kedvezménnyel vásárolják.
Spórolni a hasunkon?
Annak ellenére, hogy az ételérzékeny gyermekekre a Magyar Államkincstártól támogatást kapnak, melyet a gyerek 10 éves koráig folyósítanak, azért a mentes és vegán termékek beszerzése többletköltséget jelent. Nem keveset. Még akkor is, ha a kihagyott alkotóelemek miatt valójában nem drágábbnak, hanem olcsóbbnak, vagy azonos árúnak kellene lennie bizonyos termékeknek. A leleményes anyukák azonban ezt is megoldják: Szabina például többet és gyakrabban főz. Örül, ha egy helyen több élelmiszert beszerezhet egyszerre, ugyanakkor figyeli az aktuális akciókat a különböző üzletláncoknál, de a speciális igényekhez igazított „konyhapénz” így is többszöröse egy átlagos családéhoz képest. Az édesanya úgy vásárol, hogy amit megvesz, abból ne csak ő, hanem a gyerekek is ehessenek, néhány kivételtől eltekintve. 
Ételallergiás gyerek az oviban
„Ma már alap a diétás menü az óvodákban, de őszinte leszek: nem ugrabugrálnak érte. Egy felnőtt, irodában dolgozó egészségtudatos nő élne-halna pl. a vajon párolt halért zöldségkörettel, de egy ovis kisgyereknek azért más az álommenü, bár nyilván nem várok Michelin-csillagos kosztot az üzemi étkeztetéstől. A kisfiam eleve rossz evő, a lányom azért szívesen kóstolgat új dolgokat” –meséli az anyuka.
Amikor a szülinapokról, ovis ünnepekről kérdezem, hogyan oldják meg a tortázást, ebben is változó a nevelők és a szülők hozzáállása:
„Van, aki odafigyel a szülők közül, vagy meg is kérdezi, hogy milyen egyéb sütivel készülhet az allergiások számára, ha szülinapi tortát visznek a csoportba. Mások rám testálják, hogy intézzem én, de ennek is örülök, hogy legalább szólnak előre, hogy szülinap lesz, mert sajnos előfordul, hogy nem tudok róla. Ilyen esetekre tartunk benn az oviban a gyerekeimnek általuk is fogyasztható kekszet vagy tartós nassolnivalót, így ők sem maradnak ki a közös ünneplésből. Igazából ebbe nőttek bele, hogy nem ehetnek mindent, de azért tudják, ők is rosszul viselni, ha mindenki kap a finom és szép tortából, ők meg kekszet majszolnak…”
Egy esetre különösen rossz szájízzel emlékszik vissza: tavaly év végén a megmaradt ovis csoportpénzt jégkrémre költötték, de csak tejes alapúakat vettek.
„Épp mentem értük délután, és mindenki boldogan fagyizott a csoportjukból, csak az én gyerekeim ültek kekszet rágcsálva, pedig lett volna alternatíva, csak egy kis odafigyelés hiányzott.”
És hogy mi a legnehezebb az ételérzékeny gyerekekkel a mindennapokban?
„Ha nagyobb gyerektársaság van, és nem a saját környezetünkben vagy épp úton vagyunk, nehezebb megoldani az étkezésünket. Sokan nem tudják, hogy pl. a panírban is tej van, vagy olyan ételbe is tesznek tejet, amibe amúgy nem kellene… Ha nem otthon eszünk, vagy nem én készítem az ételüket, nem tudok teljes biztonsággal mindig jót adni nekik.”
A gyerekek azonban rugalmasabbak, mint mi vagyunk, és öröm az ürömben, hogy mennyire tudatosan állnak hozzá sokszor a saját érzékenységükhöz: Szabina nagyfia senkitől nem fogad el csak úgy semmit, mindig megkérdezi, mi van benne, ha ismeretlen ételt kínálnak, mert az anyukájától még nem kapott ilyet, és nem tudja, hogy eheti-e. Megtanulta, hogy oda kell figyelnie az egészsége érdekében.
A cikk létrejöttét a kifli.hu támogatta.
Kattints a Podcast hallgatásához!
