Sok anya egyszer csak azon kapja magát, hogy két irányba figyel egyszerre. Ott vannak a gyerekek a saját napi logisztikájukkal, betegségeikkel, iskolai vagy óvodai teendőikkel, és közben egyre többször jut eszébe az is: vajon minden rendben van anyuval, apuval, a nagymamával?
Ez a kettős felelősség nem ritka. A családok sokszor külön háztartásban, külön városrészben vagy akár más településen élnek. Egy idős szülő még őrzi az önállóságát, nem szeretne állandó ellenőrzést, de a családtagokban ott van a kérdés: mi történik, ha elesik, rosszul lesz, vagy egyszerűen nem tudja elérni a telefont?
A telefon fontos, de nem mindig elég
Egy mobiltelefon sok helyzetben jó megoldás, de vészhelyzetben nem mindig egyszerű használni. Lehet, hogy nincs kéznél. Lehet, hogy lemerült. Lehet, hogy a rosszullét vagy az ijedtség miatt már a képernyő feloldása és a név kikeresése is túl nagy feladat.
Az SOSgomb szolgáltatás lényege éppen az, hogy a segítségkérés ne bonyolult művelet legyen. A felhasználó egy könnyen elérhető gombbal tud jelezni, a háttérben pedig 24 órás diszpécseri szolgálat fogadja a hívást. A diszpécser a korábban rögzített információk alapján tudja, kit kell értesíteni, milyen körülményekre kell figyelni, és milyen intézkedési rend szerint kell továbblépni.
Nem kontroll, hanem háttér
Sok idős szülő nehezen fogadja el, ha a családja „felügyelni” akarja. Ez érthető: az önállóság fontos része annak, hogy valaki otthon és biztonságban érezze magát. Az SOSgomb akkor lehet jó kompromisszum, ha nem állandó ellenőrzésről szól, hanem egy háttérben működő biztonsági lehetőségről.
Van otthoni megoldás azoknak, akik főleg lakáson belül tartózkodnak, és van mobil, GPS-képes eszköz is azoknak, akik sétálnak, ügyet intéznek, kimozdulnak. A cél nem az, hogy valakit házhoz kössünk, hanem az, hogy baj esetén ne maradjon egyedül.
Az anyáknak is könnyebb lehet
A családi gondoskodás érzelmi munka is. Nem csak az számít, hogy elmegyünk, felhívjuk, bevásárolunk vagy orvoshoz visszük a szüleinket, hanem az is, mennyi folyamatos készenlét van a fejünkben. Egy átgondolt segélyhívó szolgáltatás ebből vehet le valamennyit: nem helyettünk szeret, nem helyettünk gondoskodik, de segít abban, hogy a baj pillanatában legyen egy szervezett első lépés.
Erre különösen akkor érdemes gondolni, ha egy idős hozzátartozó egyedül él, korábban már volt rosszulléte, bizonytalanabbul mozog, vagy a család nem tud perceken belül odaérni. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy szeretjük-e eléggé, hanem az, hogy van-e olyan rendszer, amely segít, amikor mi fizikailag nem vagyunk ott.
