Számtalan kutatás bizonyította már a zene jelentőségét az életünkben, különösen a gyerekek mindennapjaiban. A zene fejleszti a motoros készségeket, elősegíti a szociális interakciót, enyhíti a stresszt és a szorongást, fokozza a kognitív képességeket, fejleszti a nyelvérzéket és a kommunikációt, továbbá serkenti az érzelmi fejlődést. Fontos megemlíteni, hogy a zene az összetartozás és a hovatartozás élményét is adja egy közösségnek, legyen szó óvodai csoportról vagy kamasz kortárs csapatról.
Névjegy
Dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus, pedagógus, bullyingszakértő, a Hol a Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ társalapítója és szakmai vezetője. Közel két évtizedig az ELTE PPK oktatójaként, kutatójaként dolgozott, pszichológus-, illetve tanárjelölteket képzett azzal a céllal, hogy mind a diákok, mind a pedagógusok számára az iskola sikerek színtere legyen tanulási és társas szempontból egyaránt. Az egyetemi katedra után jelenleg egy olyan pedagógiai profillal rendelkező tanácsadó központ felépítése az élete, amely segítséget tud nyújtani az iskolai vagy akár óvodai, bölcsődei élettel összefüggő kérdések, nehézségek, problémák megoldásához – szülőknek, gyermekeknek és a velük dolgozó pedagógusoknak.
Anyamagazin: Mit ad(hat) a zene, zenehallgatás a gyerekeknek?
Jármi Éva: Tényleg minden fontos fejlődési területen segít a zenehallgatás, a rendszeres zenehallgatás, pláne a zenei aktivitás, akár az ének, akár a hangszeres zene. Ez mindenkire igaz, minden gyerekre, de azoknál a gyerekeknél kell pláne kihasználni a zene jótékony hatását, ahol a más egyéb ilyen fejlesztő tevékenységekre kevesebb lehetőség nyílik a család vagy akár a gyerek részéről.
Anyamagazin: Például a hátrányos helyzetű vagy sajátos nevelési igényű gyerekek esetén még inkább ajánlott figyelni erre?
Jármi Éva: Igen, akár a sajátos nevelési igényű gyerekek számára, akár a hátrányos helyzetű gyerekek számára extra előnyökről beszélhetünk, mert nekik egy kicsit szűkebb azoknak a lehetőségeknek a köre, ami segítené ezeken a területükön a fejlődésüket. Ugyanúgy hat rájuk, csak nekik fontosabb, hogy hasson rájuk. Hadd emeljem ki ezekből a nyelvnek a szerepét. A hátrányos helyzetnek sokszor a nyelvhasználaton keresztül van esélycsökkentő hatása a gyerekek életében, tanulásában, tanulási útjában és később akár a munkaerő piaci helyzetében. Azt a fajta szépen kidolgozott, absztrakt fogalmakkal és nem csak az itt és mostban értelmezhető nyelvvel, amivel a középosztály és amivel az iskola dolgozik, azt az alacsony iskolázottságú szülőknek a gyerekei, otthon kevésbé találkoznak, hanem úgynevezett korlátozott nyelvi kóddal beszélnek. Emiatt még akkor is, amikor mindenki magyarul beszél, akkor is van egy nyelvi szakadék az intézményes nevelés és a gyerek saját nyelvhasználata között. A zene ilyen szempontból fontos híd lehet az intézményes nevelésben a hátrányos helyzetű gyerekek számára.
Anyamagazin: Ez általánosan igaz minden művészeti ágra?
Jármi Éva: Minden művészeti ág tulajdonképpen nagyon hasznos lehet. Nem véletlenül szoktuk azt mondani, hogy a zene és a tánc az, ami mindenkit összeköt, mindegy, hol él a Földön, milyen nyelven beszél, hány éves, milyenek az értelmi képességei. A zenében és a táncban tudunk találkozni. Ez a fajta közös nyelv, amit én kiemelnék. Az óvodában nagyobb tere van az ének-zenének és a táncnak, mint – mondjuk – később, az iskolában. A zene és a tánc az, amin keresztül jól megszólítható egy hátrányos helyzetű gyerek.
Anyamagazin: Van szerinted a zenés koncerteknek létjogosultsága a gyerekek életében?
Jármi Éva: Nagyon hiszek a gyerekzenében. Az óvoda nagyon sokat dolgozik a népzenével és a népdalokkal. Nincs olyan nagyon bő zenei műveltségem, de annyit tudok, hogy a népzenének a szerkezete, pont azért, mert sok mindenkihez eljutott, nagyon hasonlít a gyerekdaloknak a szerkezetéhez, nagyjából a pentaton hangsorra épül, ami a legkönnyebben befogadható, harmonikus hangzású, és könnyen reprodukálható emiatt, mi magunk is ezen hangokon tudunk a legmagabiztosabban énekelni, ezért a gyerekek számára ennek jól befogadható és nyugtató hatása van. A népdalok az egyik vonal, amit lehet erősíteni a gyerekeknél.
Anyamagazin: A zenekari produkciók?
Jármi Éva: A rádióban szóló felnőtt, populáris zenéhez képest szeretném kiemelni, hogy fontos a gyerekeknek a számukra készült zene, ami zeneiségében nekik szól, és azok a tartalmak, érzelmek és képek, amik megjelennek ezekben a gyerekdalokban, gyerekzenékben, az az ő életkorukhoz, fejlődési feladataikhoz, az ő fantáziájukhoz, az őket érdeklő tevékenységekhez kapcsolódik. Nagyon sok előadó van már, mind magas színvonalon, gyerekekre fókuszálva készítik a zenéket, dalokat.
Anyamagazin: Ha találkoznak egy zenekarral élőben, annak lehetnek pozitív hatásai?
Jármi Éva: Ezek kifejezetten olyan művészeti alkotások, amelyek nemcsak a zene, hanem akár a költészet, az irodalom irányába is érzékenyítik vagy nyitottabbá teszik a gyerekeket. Sok olyan karizmatikus előadó van, aki úgy tud kapcsolatot teremteni a hallgatóságávalukkal, ami túlmutat a zeneiségen, érzelmi kapcsolatot és egy pozitív, támogató légkört tud teremteni és a közösségi élményt erősíteni. Ez a fajta közösségi élmény, ez a kapcsolódás fontos azoknak a gyerekeknek, akik sokszor úgy érzik, hogy ki vannak szorulva, nem az első sorban állnak, nem ők a figyelem előterében lévő szereplők, azoknak ez egy óriási kompenzáló, korrektív élmény tud lenni. A „gyerekénekesek” megteremtik azt a hangulatot, amiben a kiválasztottság érzése, valamilyen pozitív kapcsolat.
