A halloweenről is az jut eszembe, mint a legtöbb ilyen, az angolszász kultúrából átvett ünnepről, hogy kétféle ember van: egy, aki utálja, és kettő, akinek gyereke van.
Én az utóbbi csoportba tartozom, mert szeretek minden ilyen happeninget, amitől színesebbek lesznek a hétköznapok, amire lehet készülni, jelen esetben tököt faragni, denevér alakú sütit csinálni Oreo kekszből (true story), ijesztő cuccokba bújni, és persze „Csokit vagy csalunk!”-kal riogatni a környék lakóit.
Szóval, hogyan is kezeli egy tudatos anya a halloweent?
Azon dolgozik, hogy a halloween tanulságos vagy értelmes legyen (esetleg elmélyül az ünnep történelmében is), vagy egyszerűen csak elfogadja, mint egy többnyire értelmetlen, de szórakoztató ünnepet?
Aranyos házi jelmezeket készít vagy esetleg szerez be, hogy megfeleljen a gyerekei kívánságainak, vagy pedig visszariad az egész beöltözéstől, mert aggódik, hogy ez idő- és energiapocsékolás, és nem igazán szolgálja a gyerek érdekeit?
Csodás házi készítésű finomságokat készít (Oreo denevér, ugye) és elfogadja az édességet, vagy igyekszik távol tartani a gyerekeit a cukortól?
Vicces bulikat szervez, és/vagy elviszi a gyerekeit minden létező környékbeli „Csokit vagy csalunk!” sétára, hogy nem maradnak ki a szórakozásból, vagy távol tartja a gyerekeit az őrülettől, és otthon farigcsálnak inkább ijesztő töklámpásokat?
Többen vagyunk, akik sokféleképpen kezeljük, és úgy gondolom, az igazán fontos az, hogy szánjunk egy kis időt arra, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk, hogy az ünnep valóban olyan legyen számunkra és a gyerekeink számára, és ennek megfelelően tervezzük is meg.
Az is teljesen ér, ha csak fel szeretnénk tenni a lábunkat pár napra, kicsit házon kívül, engedjük, hogy mások szórakoztassák a gyerekeinket, miközben mi pihenünk, és a tökfaragást is megspórolhatjuk.
A mi családunkban minden évben beszélgetünk egy kicsit a halloween történetéről: ősi kelta hagyományokból kialakult pogány ünnep. A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek és az élők testébe bújnak. Úgy hitték, ha rémisztő maskara mögé rejtik magukat, elijesztik a szellemeket. Amerikában az 1900-as évek elejétől vált népszerűvé, manapság pedig már nálunk is az. Ráadásul a halloween fontos beszélgetéseket hozhat arról, mi a különbség a „szórakoztató ijesztgetés” és a „rossz ijesztgetés” között.
A halloween egyébként gyakran mosódik össze a mindenszentekkel. A katolikus egyház azonban mindenszentek napján az üdvözült lelkekről emlékezik meg. Régen úgy tartották, hogy a halottak lelkei hazalátogatnak ilyenkor, majd megnyugodva visszatérnek az égbe, és nem kísértenek tovább.
De végső soron úgy gondolom, hogy a halloween leginkább a sima szórakozásról szól, és nem feltétlenül kell hogy mély értelme legyen. Nem feltétlenül egyenértékű a húsvéttal vagy a karácsonnyal. Halloweenkor csak beöltözünk, egy kicsit kiengedhetjük a bennünk élő gyereket, több édességet eszünk, mint kellene, és egyszerűen csak jól érezzük magunkat.
A cikk létrejöttét a Club Tihany Zrt. támogatta.
