A világ legcsodálatosabb dolga, amely közben a legnehezebb feladatokat gördíti elénk – az anyaság egy valóságos útvesztő. Mindennap – akár többször is – falakba ütközünk, keressük a helyes utat, hogy melyik a járható, melyik visz el a végső célunkig. Időnként tétován nézünk körbe egy-egy útelágazásnál, vagy bekanyarodunk pár zsákutcába, de mindig az a cél, hogy kikeveredjünk belőle, és – bár apró lépésekkel – mehessünk tovább. De vajon mi az 10+1 dolog, amely tényleg előrevisz, és megmutatja, hogy mi a legjobb az anyaságban? Anyákat kérdeztünk erről.
1. Gondoskodás
„Amíg picik voltak, addig az öltöztetés, pelenkázás, gondoskodás szuper érzés volt. Igazából az egész annyira csúcs, a terhességtől-szülésen keresztül, minden.”
Viki
„Szeretek róluk gondoskodni, ez biztos valami anyai ösztön lehet.”
Adrienn
2. Feltétel nélküli szeretet
„Az érzést szeretem a legjobban, amit érzek, mikor rájuk nézek, a közelségüket, a kis csókolgatni való arcukat, az öleléseket, a puszikat, a Lényüket!”
Beáta
„A legnehezebb, de talán legjobb, hogy mellettük megtanultam, úgy vagyok nekik a tökéletes anya, hogy nem vagyok tökéletes, de mindennap képes vagyok a változásra, alkalmazkodásra. Folyamatos tükrök, megmutatják, min kéne változtatni, mi nem jó éppen. Megtanultam elfogadni, hogy nem irányíthatok mindent, hogy ők önálló lények, akiket hagyni kell hibázni. És tűrni a tehetetlenség fájdalmát, amikor látod, hogy nem tudod megvédeni, csak szeretetet adni, hogy legyen ereje továbbmenni, és remélni, hogy jól csinálod.
És akkor jönnek, és mondják, hogy »Szeretlek anya!«, és »Olyan szép vagy!«, és elolvadsz és sírsz, mert rájössz, hogy jól csinálod.”
Anita
3. Büszkeség
„Hihetetlen, hogy három ennyire csodás, gyönyörű kis ember belőlem lett. Annyira szeretem őket!”
Adrienn
„Amikor szavalóversenyre készülünk, amikor érmet kapnak egy-egy sportversenyen, vagy amikor egy másik szülő azt mondja: olyan szép lányaitok vannak. Igazából nem kell tenniük semmi különlegeset, a puszta létezésük büszkeséggel tölt el.”
Hédi
4. Tanítás
„Én azt szeretem az anyaságban, hogy folyamatosan tanít. Hogy engem, aki mindent, de mindent meg tudtam magyarázni, és mindenre volt is magyarázatom, olyan helyzetekbe hozott, ahol elfogytak a szavaim, és kénytelen lettem az érzéseimre hallgatni. A nagyon makacs, főleg csak aggyal működő személyiségemet folyamatosan lágyítja, feszegeti, kihívások elé állítja. Előhozza a legjobbat és a legrosszabbat belőlem, ezzel is kényszerítve arra, hogy legyek egy kicsit fesztelenebb, és hogy minden reakciómból tanulni tudjak, hogy minden új szituációból fejlődhessek.”
Ari
5. Világszemlélet
„Csodálatos, egyben picit félelmetes érzés is, és mindamellett hatalmas felelősség, de a mi szemüvegünkön keresztül ismerik meg a világot. Abból táplálkoznak, amit mi olvasunk. Úgy csinálják, ahogyan mi mutatjuk nekik. Úgy szeretnek, amennyit mi öleljük őket. Addig mennek el, amíg mi kijelöltük a határokat.”
Lejla
6. Gyermeknek lenni
„Anyaságommal létjogosultsága lett a plüssgyűjteményemnek, bármikor aludhatok dinós ágyneműben, mókuskerekezhetek a játszótéren, olvashatok sok mesét, felfújhatom az arcom, és bandzsíthatok, lehetek újra gyerek velük!”
Eszter
7. Értelmet ad az életnek
„Imádok értük menni az oviba, amikor széles mosollyal, rohanva borulnak a nyakamba. Vagy amikor elmegyek akár csak egy órára is, és hallják, hogy jövök haza, és szaladnak hozzám, hogy »Hiányoztál, anya!«.”
Edit
„A zsigereimben is ott vannak. Imádom, szeretem, érzem, hallom, látom, szagolom, puszilom, ölelem, szidom, féltem őket. A két nagyot és a harmadikat, aki még csak belülről feszíti szét a testem nap mint nap. Szeretem, hogy értük van értelme még tolni a mókuskereket. Ha nem lennének, üres lenne a lelkem.”
Hajni
„Azért legalább érdemes volt megszületni, hogy ezt a 3 tökéletes kis lényt életre hozhattam. Ha rájuk nézek, jó tudni, hogy azért megérte!”
Veronika
8. Lelassítja a rohanó világot
„Én azt szeretem benne, hogy kicsit lelassított a rohanó világomban, és tudom, hogy ő az, akire mindennél jobban vigyáznom kell, így nem kapkodhatok annyit, mint régen. Mondhatnám azt is, hogy komolyabbá tett, de azért azt nem sikerült túlzottan.”
Gréta
9. A „Mindenre képes vagyok!”-érzés
„Mellettük úgy érzem, falakat tudok ledönteni, hegyeket megmozgatni, vagy folyót másik mederbe terelni. Na jó, kis túlzással, de a napi rutin elvégzése néha pont ilyen elképzelhetetlen feladatnak tűnik, de anyaként tényleg úgy érzem, képes vagyok bármire értük, miattuk.”
Noémi
10. Komfortzónám teljes elhagyását
„Az anyaságomban a mindent áttranszformáló személyiségfejlődést, a határaim korábban elképzelhetetlen kitolását, komfortzónám teljes elhagyását, és megtapasztalni, hogy mindenhonnan van kiút, nincs mese, nem lehet lent maradni. Tudatosítani, hogy milyen mintákat adok, és ehhez a saját mintáimat durván átdolgozni. A saját gyerekkorom ideálképét, betöltetlen hiányaimat elgyászolni, a bennem élő sérült kisgyermeket szeretni, elfogadni és gyógyítani, megbocsátani neki.
Megbocsátani a szüleimnek és az egész láncnak, akik a nehézségeket görgették, és megérteni, hogy nem azért nem azt nyújtották, amire szükségem lett volna, mert nem érdemeltem meg, hanem mert ők akkor ezt tudták nyújtani. Elfogadni, hogy én magam ezt tudom/tudtam nyújtani nekik, ahol éppen aktuálisan tartok. A gyerekeink egy kristálytiszta tükör, és az anyaság a legkeményebb önismereti út. Nem ússzuk meg a munkát.”
Szilvia
+1:
„Ma? Ma semmit!”
Gabi
„Amúgy legjobban azt szeretem, mikor alszanak! Ez a csúnya igazság!”
Veronika
Hirdetés
