Volt egy lélektani határom, ami felett nem szerettem volna már gyereket vállalni, és az a 35 év volt. Az élet úgy hozta, hogy most 40 évesen van egy kétéves gyerekem is.
Néha belegondolok, hogy közel hatvan leszek, amikor még csak érettségizni fog, és az már erősen nagymamakor. Vele talán nem tudok már annyi időt együtt tölteni, mint ha korábban jött volna. Aztán lehet, hogy ez csak para, gyerekkoromban már egy 40-es nő is öregnek számított, manapság pedig nem. Szóval bízom benne, hogy felnőtt koráig simán kihúzom. Ez arra is motivál, hogy jobban vigyázzak magamra, velük lehessek minél tovább, egészségesen.
(egy szerető anya)
