„Egész nap hajtok, csinálom a feladataimat. Ha valamiért kiesik egy, rögtön megtalál egy újabb. Általában a nap végén, amikor mindent ledaráltam, rám tör az iszonyatos fáradtság. Mire a családommal tölthetném az időm, leeresztek, és úgy érzem magam, mint egy kicsavart szivacs” – a 42 éves, kétgyermekes Violetta története akár a tiéd is lehetne? Ez az anyák sorsa, vagy valamit talán rosszul csinálunk? Domokos Kata life, business és karriercoachcsal beszélgettünk időmenedzsmentről, pihenésről és anyákról.

Anyamagazin: Mit csinálunk rosszul, hogy egyszerűen sosincs időnk magunkra?

Domokos Kata: Több oka is lehet, s ezek közül csak egy a nem megfelelő időkezelés. Emellett kiemelném még a tervezés, a priorizálás és a munkamegosztás hiányát, a túlvállalásokat. Ahogy a munkám során látom, sokakban olyan belső hiedelmek is munkálkodnak, mint például a megfelelési kényszer vagy épp a perfekcionizmus. Ezek a tényezők pedig akár külön-külön vagy összességükben is okozhatják azt, hogy úgy érezzük, folyamatosan csak futunk magunk után, és nem jutunk egyről a kettőre. Vagy hogy igazából semmire sincs időnk, ami fontos számunkra. Egyszerűen beszorulunk a napi mókuskerékbe, s nem igazán látjuk a kiutat.

időmenedzsment, időbeosztás, tervezés, családi élet, munkamegosztás, anyasors

A: Hogyan tudjuk megőrizni az energiánkat?

D. K.: A Maslow-féle szükségletpiramisra utalnék, vagyis annak elemzésére, hogy az adott életszakaszunkban mire van a leginkább szükségünk. Ha valaki például pici babához kel többször éjszaka, kialvatlan és folyamatosan fáradt, akkor a legelemibb szükséglete – akár a levegő, a víz – a megfelelő pihenés a szervezete regenerálódására. És nemcsak fizikai értelemben, hanem mentálisan is. Sokan a babák alvásidejében végzik a házimunkát, vagy este maradnak fent tovább, pedig igaz az a mondás, hogy a házimunka megvár, s talán fontosabb ebben az időszakban, hogy energiát nyerjünk, és azt őrizzük is meg. Ezáltal sokkal hatékonyabban tudjuk egyébként ellátni a napi teendőket is.

Ági, 50 éves üzletasszony, egy felnőtt és egy kisiskolás gyermek édesanyja:

„Úgy tervezem, hogy 60 éves koromban kezdek el élni, amikor a legkisebb gyermekem is kirepül a családi fészekből.”

A: Akkor ne legyen lelkiismeret-furdalásuk az anyáknak, ha a babával együtt pihennek?

D. K.: Egy félórás-órás pihenő a babával vagy egy nagy közös családi szieszta a hétvégi ebéd után nem időveszteség. Fáradtan sokkal nehezebben tudunk koncentrálni, tevékenykedni, azt az időt pedig visszakapjuk azzal energianyeréssel, amit a pihenés biztosíthat. Az édesanyák gyakran akkor is ólmos fáradtsággal küzdenek, amikor már nem éjszakáznak a kisbabákkal, mert sokáig fent maradnak, görgetik a telefonon a közösségi médiát, sorozatot néznek. Természetesen szükségünk van erre a fajta kikapcsolódásra, pihenésre is, de érdemes mértéket tartani, hogy ne menjen a másnapi fittségünk rovására. Érdemes lefekvés előtt egy órával már olvasni inkább, és kikapcsolni az elektronikus eszközöket, ez segíthet a pihentetőbb alvásban is.

időmenedzsment, időbeosztás, tervezés, családi élet, munkamegosztás, anyasors

Kép: Pixabay

A: Hogy lehet a feladatokat priorizálni? Egyáltalán lehet-e?

D. K.: Igen, és nemcsak lehet, de mindenképpen érdemes is. Egy gyermekes nő életében annyi listázható és persze láthatatlan feladat gyűlik össze, hogy tényleg végtelen időt felemésztene ez a soha véget nem érő feladatmennyiség. Hisz tényleg mindig van mit csinálni. Unatkozó édesanyákkal még nem nagyon találkoztam az elmúlt években, mióta velük dolgozom. Érdemes megtanulni bizonyos feladatokat, elvárásokat elengedni, megelégedni az egyszerűbb megoldásokkal, segítséget kérni, és igen, priorizálni.

Jó lenne elérni, hogy a családi ügyek menedzselése és a munka mellett például az édesanya mentális jólléte is ugyanilyen fontos legyen. Az időmenedzsment több mint időbeosztási kérdés, az időhöz és a feladatainkhoz való szemléletmódon is formálnunk kell sok esetben. A háttérben gyakran meghatározza az időbeosztásunkat az, hogy mit gondolunk magunkról, a saját szerepeinkről, a családi közös felelősségvállalásról.

időmenedzsment, időbeosztás, tervezés, családi élet, munkamegosztás, anyasors

Kép: Pixabay

Erika, 39 éves, két kisiskolás fiú édesanyja:

„Munka után hazaérek, a család a kanapéról nézi a tévét. Szívesen melléjük ülnék, de nem teszem, inkább elmosogatok, elkészítem a vacsorát, beteszek egy adag mosást. Este, miután lefeküdtek, van egy órám magamra.”

A: És az tényleg igaz, hogy arra van időnk, amire szeretnénk?

D. K.: Tudom, sokan vitatják, és esetleg fel is háborítja őket ez a mondás, de én hiszek ebben. Azzal a kiegészítéssel, hogy gyerekek, munka mellett annyi időnk valószínűleg nem lesz mindenre, amennyit szeretnénk vagy szükségesnek tartanánk. De az igaz, hogy valamennyi időnk biztosan lehet a számunkra fontos dolgokra is, ha a fenti elvek mentén sikerül kezelni az időnket.

időmenedzsment, időbeosztás, tervezés, családi élet, munkamegosztás, anyasors

Kép: Pixabay

A: Mitől függ az, hogy ki hogyan tervezi és szervezi a feladatait? Ezt az életkor vagy az élethelyzet határozza meg, vagy valaki egyszerűen csak ilyen típusnak születik?

D. K.: Személyiségfüggő is, de ezek egyébként tanulható készségek, módszerek, ha valakinek nem megy zsigerből. Az alaptípusunk mellett ugyanígy meghatározóak lehetnek az otthonról, a szülői házból hozott mintáink is. Például ha valaki azt látta, hogy az anyukája ki sem látott soha a konyhából, sosem ült le egy percre sem, és erre most úgy emlékszik vissza, hogy bárcsak inkább többet mentek volna kirándulni, többet nevettek volna együtt, akkor ez elindíthatja egy olyan irányba, hogy a saját gyermekének inkább a közös élményeket szeretné megadni a patikatisztaság és a hatfogásos menü helyett. Sok édesanyával dolgozom azon, hogy átdolgozzuk a régi mintázatokat, és kialakítsunk egy másfajta családmodellt, ahol neki is szabad pihenni, lehet énideje, és nem egyedül viszi a teljes háztartást és a gyerekek körüli teendőket.

időmenedzsment, időbeosztás, tervezés, családi élet, munkamegosztás, anyasors

Kép: Pixabay

Ancsa, 32 éves, három gyermek, köztük egy újszülött kisbaba édesanyja:

„Délben arra eszmélek, hogy még mindig hálóingben vagyok. Enni sem volt időm, és még a reggeli kávémat sem tudtam meginni.”

A: Mindez egyébként az apákat is érinti, vagy ez csak az édesanyák kiváltsága?

D. K.: Nagy általánosságban azt látom, leginkább a nők élete borul meg a szülővé válással, hisz jellemzően ők maradnak otthon a kisgyerekes időszakban. A férfiak reggel ugyanúgy elmennek dolgozni, és ugyanúgy érnek haza délután/este, mint korábban. A fő kérdés inkább az, hogy mi történik azután, hogy az édesapa hazaér. Szerencsére már egyébként egyre több fiatal szülőpárnál természetes, hogy megosztják az otthoni teendőket. Sok családban például az édesapa fürdeti a gyerekeket, vagy mesél nekik este. Ahol pedig nincs meg ez a fajta szülői együttműködés, ott érdemes párbeszédet kezdeményezni ezzel kapcsolatban. Fontos az is, hogy mi milyen példát mutatunk a felnövekvő generációnak, milyen mintázatokat adunk át majd nekik.

időmenedzsment, időbeosztás, tervezés, családi élet, munkamegosztás, anyasors

Kép: Pixabay

A: Milyen tippet adnál vagy módszert ajánlanál arra, hogy könnyebben lazítsunk a napi teendőkön?

D. K.: Mindenképpen javaslom, hogy írjuk össze a heti, napi teendőinket, ne csak fejben tervezzünk! Az írásos módszerrel jobban látjuk, mire mennyi idő megy el, hol szükséges átcsoportosítani a dolgokat, elengedni egy adott időszakban, mert egyszerűen nem fér bele.

Látni fogjuk, miben tudnánk segítséget kérni, vagy egyértelműen megosztani a feladatot a társunkkal. A családi tervezők használata is sok családban jól működik, vagy épp a telefonos alkalmazásban megosztott bevásárlólistát is hozhatnám példaként. Amikor kicsi gyerekkel van otthon valaki, érdemes átgondolnia azt is, mit hogyan lehet a legegyszerűbben megoldani, például gyors, 20-30 perc alatt elkészíthető recepteket keresni, vagy aki megteheti, rendelhet is ételt. Ha nemcsak sodródunk, hanem tudatosan tervezünk, és persze figyeljük az eredményeket is, az segíthet egy zökkenőmentesebb időbeosztás és persze stresszmentesebb élet kialakításában.