A gyermeknevelés során mondunk olyanokat, amelyekre nem vagyunk túl büszkék. Valljuk be, a gyerekek elképesztően jól tudnak nyúzni bennünket, amit nem mindig fogadunk túl nagy türelemmel. Szerencsére a szakértők szerint nem baj az, ha anya és apa néha „rosszat” mond, ám van öt olyan gyakran használt, önkéntelenül kimondott mondat, amelyet jobb, ha inkább ki sem ejtünk a szánkon.
A szakemberek nemcsak azt mondják, hogy nem baj, ha néha kicsúszik valami olyan, amit valójában nem is vagy nem úgy szeretnénk kimondani, hanem azt is, hogy ezek miatt nem szabad bűntudatot sem éreznünk. Szerintük ugyanis az összkép a fontos, vagyis az, hogy a gyerekek egyébként biztonságban és szeretve érzik magukat, és úgy érzik, a családban önmaguk lehetnek. Vannak azonban olyan káros kifejezések is, amelyeket hajlamosak vagyunk megszokásból használni. Mutatjuk, melyek ezek!
1. „Minden rendben!” vagy „Nem nagy ügy”
Valószínűleg valamennyien kimondtuk már azt, hogy „nem nagy ügy”, amikor a gyerekünk elesett a játszótéren, vagy épp elvették tőle a játékát. Ez ösztön – mondják a szakértők, köztük Sarah Conway pszichológus is.
„Felnőttként, szülőként mindezt azért mondjuk, hogy megnyugtassuk őt. Gondoljuk, ha mi nem csinálunk belőle nagy ügyet, akkor ő sem fog. Ám valójában a gyerek úgy érezheti, hogy elutasítják, vagy épp nem hallgatták meg” – magyarázta a szakértő, majd hozzátette: ha egy gyermek gyakran hallja ezt az üzenetet, fennáll a veszélye annak, hogy úgy érzi majd, nem bízhatja ránk a nehéz pillanatait, érzéseit.
Sőt, az is lehet, hogy azt hiszik, nem bízhatnak a saját érzelmeikben. Ezért is jelent problémát például a „Hagyd abba a sírást!” is.
Ezt mondd/tedd helyette:
Próbáld ki a „Jól vagy?” kérdést. Conway szerint ez azt üzeni a gyereknek, hogy érdekel minket, hogy érzi magát, és hogy megoszthatja velünk az érzelmeit.
2. „Te mindig…” vagy „Te soha…”
Először is: ritkán igaz az, hogy egy gyerek „mindig” azt csinálja, vagy „soha” nem azt csinálja. Ez még nem is lenne olyan különösebb magyarázat arra, hogy miért nem ildomos ezeket a szavakat használni, ám leginkább azoknál a gyerekeknél, akik még csak most „találják ki magukat” igazán, veszélyes is lehet.
Kimberley Bennett pszichológus szerint, amikor tőlünk, szülőktől hallják ezeket az üzeneteket, a gyerekek előbb vagy utóbb elkezdik elhinni. Aztán egyre többször láthatjuk azt, hogy úgy kezd viselkedni, ahogyan „rányomtuk a címkét”.
Ezt mondd/tedd helyette:
Bennett szerint ha például azt mondjuk, hogy „mindig durva vagy a kisöcséddel”, vegyük észre azokat az alkalmakat is, amikor gyengéd, szeretetteljes és kedves. Az is hasznos lehet, ha a szülő hagyja, hogy a gyermeke meghallja, amikor őt más felnőtteknek dicséri.
Továbbá a pszichológus azt is javasolja, hogy problémás helyzetekben segítsen a szülő. Fel lehet tenni például olyan kérdést, hogy: „Mit tehetünk, hogy ez ne fordulhasson elő?”, vagy: „Mit tudsz tenni, ha legközelebb így érzel?”
3. Szomorú/ideges/boldog vagyok, ha ezt csinálod
„Sok szülő azt hiszi, hogy empátiára tanítja a gyermekét, amikor ezt a mondatot használja. Ez azonban éppen azt üzeni a csemetének, hogy ő okozza a nagy érzelmeinket, és azokért ő a felelős” – mondja Conway.
Ennek például lehet olyan következménye is, hogy a gyerekek talán elkezdik rejtegetni az életük dolgait a felnőttek elől, mert attól félnek, hogy felzaklatják őket.
Ezt mondd/tedd helyette:
Mondd el neki, hogy megérted, amit érez! Ezután egyértelműen jelöld a határaidat azzal, hogy a mondatot így kezded: „Nem hagyom, hogy megüsd a testvéred.”
4. „Ne légy udvariatlan! Adj egy ölelést!”
Az ünnepek környékén, nagy családi találkozók alkalmával gyakran felmerül az ölelés és a puszi kérdése. Hányszor mondtuk már ki ezt a mondatot, hogy „Gyere, öleld meg a nagyit!” – akkor is, ha épp nem akarja?
Ashurina Ream pszichológus szerint ezekben a pillanatokban éppen azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy a saját határaik nem számítanak.
„Amikor arra kényszerítjük a gyerekeinket, hogy menjenek oda megölelni valakit – vagy akár bocsánatot kérni, amikor még nem állnak arra készen –, azt tanítjuk nekik, hogy azért kell teljesíteniük, hogy másoknak örömet okozzanak. Azt is megtanítjuk nekik, hogy ha a testük kényelmetlenül érzi magát, például egy rokon megölelése közben, és mégis megteszik, akkor figyelmen kívül kell hagyniuk a testük által küldött jelzéseket” – magyarázta a szakértő.
Ezt mondd/tedd helyette:
Ez egy olyan határ, amelyet nekünk, szülőknek érdemes lenne határozottan betartatniuk a gyerekeikkel. Mondjuk meg nekik, hogy teljesen rendben van, ha inkább ökölbe szorítanák a kezüket, mintsem puszit adjanak. Kérdezzük meg bátran, „Mi esik jól neked?”. Fontos, hogy biztosítsuk a gyereket – és a szóban forgó másik felnőttet –, hogy akkor is tudnak tiszteletet és szeretetet mutatni mások felé, miközben hallgatnak a saját testükre.
5. „Ez nem igaz!”
Amikor a gyermekeink elmondanak nekünk valamit, ami zavarja őket, a szülői ösztönünk gyakran az, hogy azonnal azt válaszoljuk: „Ez nem igaz.” Amikor ezt hallják, azt érezhetik, nem hiszünk nekik. Vagy azt, hogy a saját ösztöneikben vagy az adott helyzetről alkotott olvasatukban nem lehet megbízni.
„Még ha butaságnak is tartjuk azt, amit mondanak, az az ő valóságuk. Nem a mi dolgunk, hogy megmondjuk nekik, hogy tévednek. A mi dolgunk valójában az, hogy meghallgassuk őket” – mondta Ream.
Ezt mondd/tedd helyette:
Legyünk kíváncsiak, tegyünk fel olyan kérdéseket, mint például: „Miért gondolod ezt?”
A mi feladatunk szülőként nem az, hogy mindent megoldjunk a gyerekeink számára, bármennyire is szeretnénk. És az sem, hogy mindig tökéletes forgatókönyvvel rendelkezzünk. (Nincs is ilyen!) A mi feladatunk az, hogy a gyermekeink tudják, hogy minden – jó és rossz – érzésükkel hozzánk fordulhatnak.
Forrás: Huffpost
