Ha a gyerekkorunk legkedvesebb emlékeit idézzük fel, szinte biztos, hogy legtöbbünknek a nagyszülőkkel töltött, almáspite-illatú napok sejlenek fel elsőként. Mert velük minden olyan felhőtlen volt, és most már azt is tudjuk, hogy a közös időtöltés nem csak boldog emlékekké vált szórakozás, hanem ennél sokkal több. Egy különleges, értékes, mély kötelék, amely egész életünkben elkísér bennünket.
A nagyszülők jelenléte jót tesz mindenkinek – ez nem csak holmi légből kapott megállapítás, hanem egy tény, amit már a tudomány is alátámasztott. Lássuk csak, miért is annyira nélkülözhetetlenek ők!
1. Boldogabbak leszünk felnőttként
Egy tanulmány rávilágított arra, hogy a nagyszülőkkel nagyobb érzelmi közelségben felnövő gyerekek felnőttként kisebb eséllyel lesznek depressziósak. A 374 nagyszülő és 356 felnőtt unoka bevonásával, 1985 és 2004 között készült vizsgálat alapján azt állapították meg, hogy a nagyszülők és a felnőtt unokák egymáshoz való kötődése mindkét félnél csökkentette a depressziós tüneteket. Noha ez a tanulmány a már felnőtt korú unokákat vizsgálta, egy hasonló, 11–16 éves gyermekek körében végzett kutatás is megismételte ezeket az eredményeket.
2. Tovább élnek a nagyszülők
Az unokák közelsége hosszabb életűvé teszi a nagyszülőket – a legújabb kutatások szerint azok a nagyszülők, akik az unokákra vigyáznak, tovább élnek, mint az azonos korú felnőttek, akik nem vállalnak gyermeknevelési feladatokat. A tanulmány, amely 500, 70 éves és annál idősebb felnőttet vizsgált, kimutatta, hogy a rendszeresen bébiszitterkedő nagyszülőknél 37 százalékkal alacsonyabb volt a halálozási kockázat, mint azoknál a felnőtteknél, akik nem vigyáztak gyerekekre. A kutatók gyanítják, hogy ennek köze van ahhoz, hogy szellemileg aktívak maradnak, és van céljuk.
3. 70 fölött a nagypapáké is a terep
Bár a nagypapákkal kapcsolatos kutatások száma a nagymamákhoz képest még mindig kevesebb, egy 5000 nagyszülővel készült, 2012-es kutatás azt sugallja, hogy a nagypapák 70 éves koruk körül lépnek előrébb. Knud Knudsen norvég szociológus szerint a mamák több időt töltenek az unokákkal, mint a papák, ám a részvételben mutatkozó különbség 60 éves kor után folyamatosan csökken, és 70 éves kor után általában a nagypapa veszi át a vezetést.
És még egy érdekesség: egy 2011-es tanulmányból az is kiderült, hogy minél idősebb egy gyermek apai nagyapja, annál hosszabb telomerekkel születik. A telomer nem más, mint a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz, amit úgy kell elképzelni, mint a cipőfűző műanyag végeit – ezek méretéből a tudósok meg tudják mondani, mennyire öregszünk. Azok az emberek, akik az átlagosnál rövidebb telomerrégióval rendelkeznek, gyorsabban öregedhetnek hosszú telomerű kortársaiknál. Minél hosszabbak tehát ezek a születéskor, annál lassabb ez a folyamat.
Kép: Canva
+1: Több idő
Ha ezek ismeretében még kérdés volna, hogy miért is jó a nagyszülőkkel, akkor íme egy kis adalék. A velük töltött idő nem csak a közös tevékenységekről szól, hanem oly sok minden másról. Erősíti a családi kapcsolatokat és közelebb hozza egymáshoz a generációkat. A nagymamák tudása, tapasztalata és titkai – legyenek azok főzési praktikák vagy életbölcsességek – gazdagíthatják a gyerekek és unokák ismereteit, készségeit. Ugyanez vonatkozik az érzések megosztására is.
És természetesen azt sem szabad kihagynunk a sorból, hogy tudomány ide vagy oda, nekünk, szülőknek tömérdek időt is tudnak adni a nagyszülők. Míg mi dolgozunk, egy, a pihenőidejét töltő nyugdíjas nagyszülőpár hétköznap is tud nyaralni az unokával. Mi több, sok szálloda a hétköznapokon alacsonyabb áron is kínálja a szolgáltatásait, mint a kiemelt időszakokban.
A cikk létrejöttét a Club Tihany Resort, a családok balatoni üdülőhelye támogatta.
Borítókép: Canva
[caldera_form id=”CF6016c8ec2a484″]Ezt olvastad már?
