Molnár Mária, a magyar református misszionárius története a bátorság és elhivatottság példája, amely a XX. század nehéz időszakában bontakozott ki. Várpalotán született 1886-ban, és Budapestre költözve hamarosan a hit útjára lépett, diakonisszaként szolgálva a Bethesda Kórházban, majd a világháború során sebesült katonákat ápolva.
Pályafutása során Győrben ifjúsági munkásként tevékenykedett, ahol bibliaórákat és lelkigondozást végzett. Németországi útja során inspirálta őt Friedrich Doepke, a német misszió vezetője, amely elvezetett ahhoz az elhatározáshoz, hogy misszionáriusként szolgáljon az Admiralitás-szigeteken. 1928-ban érkezett Mánusz szigetére, ahol a helyiek korábbi kannibál szokásaival is próbált szembenézni. A Pitilu-szigeten tanított, gyógyított és bibliaórákat tartott, gyorsan elnyerve a helyiek tiszteletét, akik „Miszisz Doktornak” hívták őt.
A második világháború kitörése után, 1942-ben a japánok elfoglalták a szigeteket. Mária ekkor még viszonylagos szabadságban élhetett, míg 1943 márciusában elfogták és más misszionáriusokkal együtt az Akikaze nevű hajóra szállították. A japánok rövidesen ki is végezték őket – egy félreértés miatt kiadott parancsnak engedelmeskedve –, amely tragikus esemény Mária életét követelte.
Molnár Mária emlékét ma is őrzik a Mánusz szigetén, ahol emléktemplomot emeltek tiszteletére és egy iskolát is róla neveztek el. A magyar református közösség pedig bátorságát és kitartását ünnepli, amellyel a hitét és az emberiséget szolgálta a nehéz időkben. Molnár Mária példája máig inspiráló, hite és önfeláldozása pedig maradandó értékké vált mind a helyiek, mind a magyar közösség számára.
Olvasd el a cikket, ha érdekel a téma:
https://femina.hu/egeszseg/molnar-maria-elete/
