Először is nem fogja fel, hogy van egy szabad hete. Persze, nem úgy szabad, hiszen dolgozni járni azt kell, de minden mást, amit a mókuskerék diktál, azt nem. Leírom, mit csináltam ebben a hét napban, amíg a gyerekeim a nagymamájuknál voltak az apukájukkal Még a kutyát is magukkal vitték.
Hétfő: chips vacsorára
Igazán nehezen jutott eszembe, hogy mit is írhatnék ide, de végül a hosszas töprengés meghozta az eredményét. A hétfő délután a szervezési feladatokkal telt, mert szombaton várt egy meglepetés buli és az augusztusi lánybúcsú előkészületeit is illett elkezdni. Utána pedig a férjem kérésére elkezdtem nézni azokat a sorozatokat, melyek szerinte inkább csak nekem valók.
A választásom Az örökösnő álarca mögött című egy évados sorozatra esett, és nem csak azért, mert rajongok az ezerarcú Julia Garnerért, hanem szívesen nézem a valós eseményeken alapuló történeteket is. Az már csak egy kis plusz, hogy a bonyodalmak és a csajos ruhák mennyire megfűszerezték a film hangulatát. Azt hiszem szívesen hordanék egy „free Anna” pólót is, jelképezve mindazt, amit Anna karaktere jelentett számomra. Éjfél után ért az éjszaka, mikor is bölcsen a másnapra gondolva, lefeküdtem aludni. Mivel elfelejtettem vacsorázni, ezért olyan 23 óra magasságában egy chipset gondoltam megfelelőnek, majd 23:15 perctől lefekvésig a bűntudat kísért, hogy lehettem képes nem vacsorázni és éjszaka chipset enni a kanapén. De aztán jött a reggel!
Kedd: leánybúcsúszervezés
Hajnali sorozatnézéstől meggyötörten ébredtem, de már legalább bűntudat nélkül. A reggeli kutyasétáltatás nélkül is sikerült eltotyognom az időt a munka előtt, de azért kevésbé frissen megérkeztem. Munka után irány az interjúkészítés, a legújabb regionális krimi (Sorsod Borsod) írónőjével beszélgettem, hamarosan sikerül le is tisztáznom a cikket, hogy tovább tudjam küldeni. A könyvet ezúton is ajánlom. Miután elváltunk Bánhidi Lillával egymástól, én maradtam a székemen és vártam a következő találkozót: folytatódott a nap lánybúcsú szervezéssel. Barátnőmmel igyekeztünk véglegesíteni a terveket az ehavi spontán kávézónkban. (Hónapokkal ezlőtt azt találtuk ki, hogy havonta egy alkalommal spontán beülünk egy olyan helyre, ahol még nem jártunk együtt. Ez is egy olyan kis kávézó volt a Kálvin tér közelében, és igencsak jó választásnak tűnt.) Fáradtan, és a lánybúcsú alapjait lefektetve indultam haza, és folytattam Az örökösnő álarca mögött című sorozatot, mely hónapok óta várta, hogy megtekintsem. Most jóval bölcsebben jártam el, és még éjfél előtt abbahagytam a filmnézést, hogy maradjon energiám Backman: A hétköznapi szorongások című könyvének folytatására. (Ajánlom ezúton ezt a könyvet is.)
Szerda: kosárlabda és mozi
Az olvasás jó ötletnek tűnt, de nem igazán sikerült előbb lefeküdni, mint hétfőn, így a szerdai nap is fáradtan és tötymörögve indult. Munka után pedig ismét felpörgött a délután: rövid találkozó a menyasszonnyal, de arra pont elég, hogy a kosárlabdázás előtt bevágjak egy gyrost, amit persze a játék megkezdése után már 2 perccel eléggé bántam. Közös másfél órás izzadás a tornateremben apukákkal és anyukákkal (értsd jól: két palánk között 34 fokban rohangálsz, én például 42 évesen, azért ilyenkor az ember leizzad.)
Adrenalinban úszva zuhany a kollégium nem túl patinás öltözőjében, majd felfrissülve irány a mozi, hogy Viki barátnőmmel hódoljunk közös szenvedélyünknek: Stephen King klasszikus nézésének (vagy olvasásának). A Mumus című film igazából elsőre sem tűnt jó ötletnek, a végén pedig különösen azt éreztem, hogy milyen remek lesz otthon egyedül aludni. Szerencsére a hálóban nincsen szerkény, aminek bárki mozgathatná az ajtaját. Vikivel csak egyszer fejeltünk össze az ijedelemben, tény, hogy én csalok, mert ahogy elkezdődik a parazene és becsukom a szemem, és a zene ritmusát követve várom a katarzist, ami ha elcsendesül, visszatérek a mozivászon nézéshez.
Ha még nem ismered a történetet nagyon röviden elmondom: ha nem törődsz a gyerekeiddel eljön értük a Mumus, és kiszívja belőlük az életet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül jöttem ki a moziból. Mindent számba vettem a mókuskerekes életből, és megfogadtam, hogy meglesz a még egy mese, a hozok be vizet, a nem kapcsolom le a villanyt, a bemegyek lekapcsolni a villanyt, és minden, amivel egy hétköznap esti altatást tudnak húzni a gyerekek.
Csütörtök: Lukács fürdő és kultúrprogram
Rémálmokban gazdag éjszaka után fáradtan, de annál lelkesebben kezdődött a munkanap, mert tudtam, hogy a végén vár a termálfürdő. A reggelbe beleszuszakoltam egy közös kávézást egy ritkán látott baráttal, ami megadta a nap pozitív hangulatát. Talán a horoszkópom miatt, talán, mert tó mellett nőttem fel, feltölt bármilyen víz látványa is, beleértve az esővizet és a pocsolyákat is, és nem történt ez másképp délután sem, mikor a Lukács fürdő majd összes medencéjében megmártóztam. Következett az esti kultúrprogram a kollégákkal, előtte lightos vacsora a Ferenciek terén: retró húskrémes melegszendvics (igen, az íze kb. pont olyan, mint leírva). A Petőfi Irodalmi Múzeumban Párhuzamos történetek címmel felolvasó estet rendeztek Valcz Péter és Mészáros Béla közreműködésével, akik Petőfi és Petri írásokat adtak elő. Az előadás a csodálatos múzeumkertben volt, ahol babzsákfotelből élvezhettük a színészek előadását. Az idei legnyugisabb egy órám volt ez az idő. (Oké, kezemben hosszúlépés.)
Úton hazafelé még belefért egy kutyasétáltatás is egy barátommal, kötetlen beszélgetés. Aztán haza, mert még várt a sorozat befejező epizódja.
Péntek: Lukács fürdő újra és Szex és New York
Rövidebb munkanap, így lehetőség a kétgyermekes unokatesós találkozásra, ahol a kétgyermek is jelen volt. Egy kis játszótéren hűsöltünk, amit most is épp olyan nehezen viseltem, mint amikor a saját gyerekeimet kellett kivinni, de most és is és akkor is, megbirkóztam ezzel a feladattal. A játszótéren a szülők sokkal jobban zavartak, mint a gyerekek. Persze, egy idő után azért a zsák megtalálja a foltját, és lettek minőségi kapcsolataim is a játszóterekről.
Majd ismét Lukács, menyasszonnyal, a majdnem szokásos közös program. Ezután pedig az esküvői ruhapróba, korai vacsora és irány a kalapkészítő szalon, ahol egy óra inspiráló fátyolválasztáson lettünk túl. Majd következett a barátnős kibeszélő. Este pedig a Szex és New York legújabb évadjának részei következtek , ahol nem csinálok mást, csak várom, hogy Samantha visszatérjen. Meg persze nézem a ruhákat és a cipőket, és arra gondolok, hogy nincs igaza a férjemnek, mert Carrie-hez képest egészen biztos, hogy sokkal kevesebb cipőm van. Egyszerűen csak nézőpont kérdése minden.
Nyüzsgő szombat
Kezdődik az őrület! Érkeznek a nap folyamán a vendégek az esti meglepetésszülinapra. A Déli és a Keleti között rohangálok egy gardróbvásárba meg-megállva. Gyors ebéd, néhány virsli, pár falat kenyér, hogy bírjam a melegben a két órás sétát, hiszen újra PRIDE. Gyakorlottan találkozás egy külsőbb helyszínen, csillámpor fel, zászló a kézbe és kezdődhet a séta. Idén végre Steiner Kristóf és Nimi kamionjával vonulunk, hatalmas energiák minden irányból, mosolyok, pillantások, és nagy-nagy béke és szeretet. Aztán gyors zuhany ismét, ruhacsere és irány az unokatesós csajoskodós koncert. Éneklés Puskás Petivel, persze szigorúan csak a színpad előtt. Majd egy év után „szabadult” anyatársunkkal kiabáltuk a már jól ismert refréneket: „Van egy pezsgő nálunk, gyere rázzuk fel…”. Következett az ünnepelt meglepetés szülinapi helyszínre tuszkolása spontánnak tűnve, majd elindult a már teljes szülinapi csapattal az örömteli megsemmisülés, melyet Péterfy Bori és zenekara vezetett ismét kiválóan. Boriból annyi energia áradt, hogy még másnap is kitartott mindannyiunknak.
És egyszer csak…vasárnap
Érzékeny búcsú a barátoktól, majd mosógép elindítása az ottmaradt törölközőkkel és ágyneműkkel. Még 6 szabad óra maradt, és bár ránéztem az ablakra úgy ítéltem meg, hogy sem az időjárás, sem a szombati élményekben fuldokló vasárnap nem alkalmas az ablakmosásra. Sokkal inkább az „És egyszer csak…” című sorozat maratoni nézésére alkalmas, ahol Carrie Bradshaw és barátnői már fáradtabban ugyan, de igyekeznek osztani a tuti információkat a szerelemről csodálatos ruhákba burkolózva.
És egyszer csak… délután lett, megérkeztek a mókuskerék lakói, és újra teljessé vált az életem.
