Tóth-Hencz Edit az Anyamagazin szerkesztőségének könyvmolya. Mi sem értjük, hogy tud a családja, két általános iskolás fia, a munkája és az Anyamagazin mellett ilyen mennyiségű könyvet elolvasni minden évben, de megcsinálja! Gurubi Ágnes egyik könyve is felkerült Edit listájára, majd elolvasva a könyvet maga a szerző került fel a listára mint must have beszélgetés. Íme!
A korábban szerkesztőként, újságíróként dolgozó Gurubi Ágnes első regénye egyből sikerkönyv lett. De nemcsak Magyarországon, hanem Argentínában is több ezren olvassák, ott ugyanis most jelent meg spanyolul Szív utca című regénye. Nagyon izgalmas történet az Ágié, nem csupán maga a könyv, de annak születése is.
Anyamagazin: Úgy tűnik, hogy ez egy olyan könyv, amit nem lehetett nem megírni. Kontinenseket átívelő története van az indulásnak is.
Gurubi Ágnes: 2018-ban elkezdtem a Pszichoforyou magazinnak írni, és az első cikkemnek – számomra is meglepő módon – hatalmas elérése volt. Az egy novellaszerű írás volt egy terápiás élményemről. Ezt elolvasta a nagymamám egyik húga is, aki kint él Floridában, és elhívott magához.
Anyamagazin: Ekkor már magát a könyvet tervezted?
Gurubi Ágnes: Már dolgoztam ezen a történeten, amiről még akkor nem tudtam, hogy könyv lesz, csak azt, hogy írok valamit, egy női sorstörténetet, aminek egyik szála a nagymamám családjáról szól. Azaz szólt volna, ha több információm lett volna. Ezért elmentem a Floridában élő húgához, és igazából ott tudtam meg egy csomó mindent a nagymamám múltjáról, illetve anyai ágon a felmenőimről, például azt is, hogy nagymamám egyik húgát, aki 1944-ben volt 16 éves, elvitték. Ida Buenos Airesben élt, találkoztam vele kamaszkoromban, amikor hazalátogatott, de soha nem beszélgettünk ilyesmikről. Végül 2019-ben megkerestem őt is, 91 éves volt, Skype-on felhívtam, és elmondtam neki, hogy dolgozok ezen a történeten, és szeretném, ha mesélne, ő persze érthető módon azt válaszolta, hogy Skype-on egészen biztos nem mesél erről, de menjek el hozzá.
Anyamagazin: Ekkor mentél el Argentínába először?
Gurubi Ágnes: Biztos voltam benne, ahhoz, hogy valós képet kapjak a nőkről, tudnom kell azt is, hogy ő mit élt át. Tudtam, hogy el kell mennem Argentínába, de nagyon drága volt a repülőjegy (már akkor is), egy barátom, aki egyébként a könyvszakmában dolgozik, javasolta, hogy egy fundraising kampány segítségével gyűjtsek pénzt, külföldön ennek egyébként nagyobb hagyománya van, szóval leírtam magyarul és angolul, hogy miben vagyok, mellékeltem egy részletet a készülő könyvből. Öt hét alatt összegyűlt a pénz, így jutottam ki 2019 augusztusában először Argentínába.
Anyamagazin: És ismét találkozhattál a nagymamád húgával, Idával. Mindent elmesélt?
Gurubi Ágnes: Két hétig vele éltem, a nap huszonnégy órájában, a napirendjét követve, szinte együtt lélegezve vele. Nagyon sokat beszélgettünk, többórányi felvételt rögzítettem, videókat készítettem róla, ahogy például almás pitét süt. Egy nagyon intenzív együttlét volt, ami egyben megterhelő is volt, szerintem neki is. Említette, hogy amíg nála voltam, többször álmodott a háborúról.
Anyamagazin: Így lett meg a Buenos Aires-i rész a könyvhöz. Emiatt jelent meg a könyved Argentínában is a magyar kiadás után három évvel?
Gurubi Ágnes: A regényben szerepe van Buenos Airesnek, hiszen oda menekül a család, és Argentínában sok zsidó menekült van. Ez egy kicsit olyan, mintha az ő történetük is lenne, vagy inkább úgy mondom, hogy van benne kapcsolódási pont. A Blatt & Ríos Kiadónál dolgozik az egyik rokonom a sok közül mint szerkesztő. Tudta, hogy a Szív utca történetén dolgozom, végigkövette az itthoni sikereket, majd 2021-ben elkérte tőlem a kéziratot.
Anyamagazin: Milyen érzés volt ez a külföldi megjelenés?
Gurubi Ágnes: Nagyon jó érzés, kicsit felfoghatatlan is. Amikor először küldött e-mailt a kiadó, hogy érdekli őket, és szerződni akarnak, akkor szinte el sem hittem. Úgy voltam vele, hogy majd ha megjelenik, akkor lesz valóság. A fordítás nagyjából másfél év volt, ráadásul Argentínában háromhavonta összeomlik a gazdaság, csak olyan könyvet adnak ki, amiben látnak anyagilag lehetőséget, szóval sok bizonytalanság volt bennem.
Anyamagazin: De aztán az egyik argentin könyvklubba bekerült a könyved… Ez óriási dolog!
Gurubi Ágnes: Az elmúlt fél évben gyorsultak fel az események, május környékén írtak, hogy eddig vártak egy visszajelzésre, és nagyon jó híreik vannak. A BUKKU elnevezésű könyvklubba, akiknek majd 50 ezer követőjük van, és több ezer előfizetőjük, beválogatták a Las chicas Bergmant, a Szív utca spanyol kiadását. Így augusztusban az én könyvem volt a hónap könyve, és én pedig a hónap szerzője. Ezzel gyakorlatilag az első kiadás elfogyott.
Anyamagazin: Miben más az argentin kiadás?
Gurubi Ágnes: Spanyolra Lajtavári Zsuzsanna Buenos Airesben élő magyartanár fordította le. Zsuzsa magyar származású, akinek már a szülei is kint születtek. A könyvborító más lett, és a címe is megváltozott: A Bergman lányok (Las chicas Bergman). A kiadó javasolta, de megkérdezték az én véleményemet is. A Szív utca budapesti helyszín, az argentin olvasóknak semmit nem mond, viszont ha ez a cím marad spanyolul, az félreviszi az olvasókat, és valami romantikus regényre számítanak. Ez pedig nem az a történet. A Bergman lányok nekem nagyon tetszik. Angolul is elkészült már az első fejezet, és van egy szinopszis is, mert az argentin kiadó szeretne segíteni bejutni amerikai irodalmi ügynökségekhez. Ott is The Bergman Girls címen fut.
Anyamagazin: És közben nem tétlenkedtél, 2022-ben jelent meg a Másik Isten című regényed.
Gurubi Ágnes: A Másik Isten után, amin két évig dolgoztam, volt egy időszakom, egyfajta „írásstop”, teljesen kiüresedtem. Őszintén mondom, hogy számomra nem volt lelombozó, hogy nem lett akkora siker, mint a Szív utca, ahogyan az sem, hogy sokan kifogásolták például a szókimondását, vagy hogy egy nő miért beszél így, miért vannak a könyvben trágár szavak.
Anyamagazin: Egy nő próbál érvényesülni a férfiak között. Néha nekem is vannak ilyen gondolataim, még ha hangosan nem is merem kimondani őket.
Gurubi Ágnes: A megírást követő pár hónapban szórtam a hamut a fejemre, hogy kellett ez nekem, tényleg?! Ennek ellenére – vagy pont ezért – most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy csak úgy lehet írni, ha az igaz. Nem attól igaz, hogy a valóságot írom le, hanem hogy igaz hangon szólal meg.
Anyamagazin: A női karakterek, sorsok erősek az írásaidban, ez így lesz a jövőben is?
Gurubi Ágnes: Igaz lehet a mondás, miszerint minden író ugyanazt a témát írja egész életében. A harmadik regényem két nő barátságáról, sorsáról szól, az egyikük megbolondul, a másik pedig író lesz.
Borítófotó: Bazanth Ivola
