Véssey Miklós könyvén keresztül más értelmet nyer a ma már szinte közhelynek számító kijelentés: a gyerek a legnagyobb tanítónk. Megmutatja, hogyan tolja ki határainkat, ha szülők leszünk, hogy ad új szerepeket a gyereknevelés, és hogyan érdemes figyelnünk őt, hogy meghalljuk, amire tanít bennünket.
Anyamagazin: Mi volt a könyv megszületésének gyakorlati módja?
Véssey Miklós: A kisgyerekes időszak homályos, nem alszol, semmire sincs energiád, nincs ihleted írni. De mielőtt ez elkezdődött volna, a fiam fogantatásának hírére írtam egy szöveget, és elküldtem a Képmás magazinnak, akik folytatást kértek. Így lépett be a határidő mint legjobb ihlet a képbe, hiszen havonta várták az új anyagot tőlem. Négy éven keresztül küldtem az írásokat, amik már egykönyvnyi anyagot kitettek. Ahogy lassan kijöttem az alvatlanság delíriumából, a kéziratot elküldtem több kiadónak. Nagy örömömre a Harmat Kiadó azonnal lecsapott rá. Így született az Apa kezdődik könyv.
Anyamagazin: Változtatott valamin a könyv elkészülte?
Véssey Miklós: Sok minden változott ez alatt a munkafolyamat alatt. Leginkább én magam. Utólag jöttem rá, hogy közben folyamatosan formálódtam. A bennem zajló folyamatokat írtam meg, így ez egy önreflexiós, önismereti út is volt. Más esetben általában nem – vagy csak jóval később – nézünk rá kívülről önmagunkra, de itt muszáj volt. Azáltal, hogy megírtam ezeket a szövegeket, felszínre jött sok minden. Ventiláltam általuk. Már csak azért is, mert az írásnak van egy olyan funkciója, hogy rendszerezi, feldolgozza és helyre rakja bennünk az adott problémát. Ehhez kapcsolódóan az írások egy része továbbgondolás. Megszületik az indulat, amit visszatartunk, de eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha nem így tennék, vagy mit okozna az apahiány. Átalakult az apai látásmódom is, és azáltal, hogy másképp figyeltem rájuk, a velük való viszonyom is megváltozott.
Anyamagazin: Íróként hogyan hatott rád ez a folyamat?
Véssey Miklós: A formai kötelezettség miatt, hogy max. 2500-es karakterszámmal kellett dolgozni, rákényszerültem a tömör szövegek alkotására. Ehhez szakmai inspirációt Pilinszkytől, Karinthytól és Örkénytől merítettem. Másrészt a sajátságos világ miatt, amiben a gyerekek élnek, újabb és újabb témákat szült. Emellett felül kellett írnom a pedagógusként addig vallott, gyermekneveléssel kapcsolatos elméletem is. Tanárként volt egy elképzelésem arról, honnan hova, milyen úton kell eljutni egy gyereknek. Ez nem így van. A gyerek csak létezik, és egy jó szülő érzi, neki kell változnia annak megfelelően, hogy a kicsinek épp mire van szüksége. A gyerekek pedig állandóan változnak, az első három évben szinte 2-3 havonta. Mindig új helyzetek adódnak, amire reagálni kell, amiken felül kell kerekedni, és mindeközben utat kell mutatni a gyereknek.
Anyamagazin: Te kitől tanultál jó apának lenni?
Véssey Miklós: Átlagos, jó szüleim vannak, de a kor annyit változott, hogy az a fajta apa, aki a nap nagy részében otthon van, és amennyire tud, részt vesz a háztartásban és gyereknevelésben, az egy új dolog, és ezért – mondhatni – a semmibe kapaszkodtam/kapaszkodom. Egyrészt az ösztönösség segít: a gyerekemmel való kapcsolatból következtetek arra, hogy neki mi a jó, illetve nagyon sok jó könyv született ebben a témában. Az én nagy kedvencem Léder László Csendes Apa-forradalom című könyve. Ami még egy jó motiváció, az az, hogy az ember szereti a feleségét, és sajnálja amiatt, amiben nap mint nap benne van. Korábban az apák nem láttak bele eléggé, hogy mi minden történik, csak hazaértek este hatkor, és nem értették, miért van rendetlenség, vagy miért nincs vacsora. De ha látták volna, hogy az „otthon ülő anyák” – akik persze nem ültek egy percet sem – mit csinálnak, egyből másképp álltak volna a dolgokhoz. Én ezt egy az egyben végignéztem a Covid alatt, amikor a fiam született.
Elkezdtem segíteni a feleségemnek, és kiderült, hogy a szoptatáson kívül mindent tudok, sőt. Van egy olyan teóriám, hogy azt a Jóisten azért találta ki, hogy a hiperaktív apák ne lopják el teljesen a gyereket az anyjuktól. Szóval az ember autodidakta módon beletanul az apaságba.
Anyamagazin: Hogyan hatott a feleségeddel való kapcsolatra az, ahogyan te formálódtál, reflektáltál a gyerekre és önmagadra?
Véssey Miklós: A gyereknevelés olyan a párkapcsolatban, mintha ledobnának a dzsungelbe ruha és étel nélkül, és azt mondanák, hogy sziasztok, egy hét múlva jövünk. Vagy megeszitek egymást a pároddal, vagy segítitek egymást. Nálunk szerencsére az egymás segítése rutinná vált a gyereknevelésben, mert ez a túlélés záloga. Egyszerűen oda nyúl az ember, ahol segíteni kell. Nyilván a kapcsolat bizonyos szempontból „pauzolva” van, mert kevesebb idővel gazdálkodunk, más szempontból pedig mi hozna jobban össze a házastársaddal? És mivel ezt együtt csináltuk végig, nem is tudnám más nővel elképzelni az életem.
Anyamagazin: Bármi történik, egy örökre szóló kötelék szövődik ezáltal.
Véssey Miklós: Igen. És nagyon szép feladat is, ahogy látszik, hogy a gyerek az apját is és az anyját is keresi, vágyja, és a szülők nem egymás ellen nevelik a gyereket. Ez egy nagyon nagy dolog.
Anyamagazin: Férfiként hogyan változtatott rajtad az, hogy beleálltál a segítő apa szerepébe?
Véssey Miklós: Olyan ez, mint a katonaság, csak a katonaságot nem te választod. Akik a sorkatonaságban hisznek, azok azt mondják, hogy ott nevelnek igazi férfit, mert rendszer kerül az ember életébe, és el kell viselni az autoritást. A gyereknevelés szépen elhozza, hogy rendszer legyen az életedben, és hogy valami olyasmiért dolgozzál, ami nálad nagyobb, hogy fel tudd áldozni magad, képes legyél a változásra. Ráadásul mindezt szeretetből. A feleségedért és a gyerekedért teszed. És amit nem gondoltam volna, hogy ha kevesebb lesz az időm, akkor sokkal hatékonyabban tudok dolgozni. Befog egy olyan napirendbe, ami nagyon termékeny.
Anyamagazin: Mit gondolsz arról, ha egy férfi felvállalja a gyengeségeit?
Véssey Miklós: Mi, férfiak az érzelmeinkről nehezen beszélünk, és halogatjuk a gyermekkorunk feldolgozását, illetve a szüleinkkel való kapcsolatunk rendezését. Nálam ezeket a gyerekvállalás hozta el. Jó lenne, ha megváltozna az a beidegződés, hogy a férfiak nem sírnak. Nem lesz attól senki sem kevésbé férfi, ha megéli az érzelmeit. Sőt, a gyereknek és a családnak is jobb, mert ezáltal tudunk kapcsolódni.
Anyamagazin: Milyen olvasói visszajelzéseket kaptál a könyvről?
Véssey Miklós: Általánosságban a nők veszik a könyvet, és a férfiak „kezébe nyomják”, de nagyon jó visszajelzések jönnek a férfiaktól. A feleségek mondják tovább, mert a férfiak nehezen beszélnek erről. Főleg az jön vissza, hogy hiánytémáról írtam, és hogy nem tudták, hogy az apaságról ennyit lehet beszélni. Gyakran elérzékenyülnek a férfiak, és biztatva érzik magukat arra, hogy bele lehet állni a „jelen lévő apa” szerepébe.
Anyamagazin: Mely történeteket szeretted a legjobban írni?
Véssey Miklós: Több kedvencem is van. Az egyik A fiam fejében című, amiben beleélem magam a gyerek helyzetébe. A másik az indulatból felszabadítós szöveg, ami a szomszéd nénivel való konfliktusról szól. Az Apa nincset is szeretem, ami az apahiányról szól, illetve van egy vers a kötet végén. Örülök annak, hogy azzal sikerült megfogni azt, amivel szerettem volna lezárni a kötetet.
Anyamagazin: Tervezel folytatást?
Véssey Miklós: A rovat továbbra is megy a Képmás magazinban, úgyhogy valószínű lesz folytatása a kötetnek, de abban már nem a kisgyermek-, hanem az óvodáskorról lesznek történetek.
Anyamagazin: Elég erős istenkapcsolat jelenik meg a kötetben. Azzal, hogy apa lettél, hogyan változott az Istennel való viszonyod?
Véssey Miklós: Gyökeresen megváltozott. Én alapvetően mindent tapasztalati úton élek át, vagyis túlzottan szellemi szinten volt a vallásosságom. Ez olyan, amikor hiszel valamiben, és tudod és elfogadod, hogy az úgy van, de a szívedben még nem élted meg. Azzal, amikor gyereked lesz, belépsz egy olyan érzelmi világba, mint az Atya érzelmi világa, azaz ahhoz lehet hasonló. Van is egy ilyen szöveg a kötetben, amiben arról írok, hogy ahogy ránézek a fiamra, felettem is van valaki, aki ugyanilyen szeretettel néz rám.
Borítóképet készítette: Mészáros Péter
[publishpress_authors_box layout=”ppma_boxes_24529″]
