Nyűgnek is tűnhet, no meg kinek van ideje a munka és a család mellett aktivistáskodni az iskolában vagy az oviban. De igazi feltöltődést is hozhat egy iskolai/óvodai bolhapiac, ami aztán éltet a munkában is, és a családot is boldoggá teszi.
1. Zöldebb környezet a gyerekeinknek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy általános iskolai szülői munkaközösség, ami szerette volna támogatni/zöldíteni gyermekei iskoláját, és az intézmény vezetőségének jóváhagyásával jelentkezett egy fenntarthatósági pályázatra jó sok ötlettel. A pályázat sikeres volt, és elkezdődött a tervek megvalósítása, amelynek egyik pontjában vállalták, hogy az iskola által rendezett családi napon szerveznek egy bolhapiacot. Az eladásnak egy kitétele volt, hogy maximum 200 Ft-ért lehetett árulni. A befolyt összeget pedig az iskolaudvar zöldítésére tervezték fordítani. A szülőknek egy kérése volt, hogy nem szeretnék hazavinni az eladásra szánt tárgyakat. Így jött az ötlet, hogy a megmaradt dolgokat eljuttatjuk az Örökbe fogadok egy ovit rendszerén keresztül egy annak örülő intézménybe.
2. Közösségi élmény (teste lesz mindenkinek)
Az iskola ebédlője megtelt szülőkkel és eladandó dolgokkal, tényleg igazi piaci hangulat kerekedett. A hajcsattól kezdve a könyvön át a télikabátig valóban sok-sok minden közül lehetett választani. Gyerekek, szülők, pedagógusok egy helyen, arcot kaptak a közösségimédia-felületeken ismert nevek, a hangulat percről percre vált oldottabbá.
3. Csodás eredmény, zöldebb udvar
Azonban a közösségi siker ennél is több volt, bár jómagam 15.000 Ft-ra saccoltam az összegyűjtött összeget, és kétzsáknyi adományt, a végeredmény több mint 230.000 Ft lett (mint mondtam, 200 Ft-os tételekből). Így már jól elképzelhető az otthon feleslegessé vált, de jó minőségű dolgok halmaza, ugye?
4. Értékes adományok
Nemcsak az összeg lett több, hanem a bolhapiacról megmaradt tárgyak mennyisége is túlszárnyalta az elképzeléseimet. Első útjuk a kertbe vezetett, ahol szülők segítségével három kupacba válogattuk őket korosztályok szerint. Így sikerült két gyerekházat, három óvodát és két tanodát támogatni, amivel a játékok, könyvek, ruhák új életet kezdhettek, és örömet szerezve hasznosultak tovább az ország más pontjain. Közös célért összefogással tényleg sikereket lehet elérni, és nem is kell több hozzá, mint hogy az otthoni feleslegünket újrahasznosítsuk.
+1: A nosztalgiafaktor
A 90-es években, amikor megjelentek a gyorséttermek Magyarországon, azaz elsősorban Budapesten, még annyira különlegesnek számítottak, hogy egy budapesti osztálykirándulás kötelező eleme volt, hogy itt étkezzünk. A reklámokban akkor mutatták már az egyik étteremlánc gyermekmenüjét, amihez az akkori kedvenc filmem (Casper) szereplőit adták ajándékba. Az osztálykiránduláson hiába tértünk be az adott gyorsétterembe, nem értettem még, hogy mit is kell pontosan kérnem, így sajnos nem azt a menükombinációt választottam, amihez az ajándékot kaptam, és persze nem volt pénzem még egy menüre. Csalódott voltam. Azonban 25 év után ki tudtam cserélni ezt a csalódottságot egy pozitív érzésre, méghozzá az iskolai bolhapiacon. De nem ez volt a bolhapiac legnagyobb érdeme!
