Az óvoda, iskola indulásával, a reggeli rutinok visszaállításával, a házi feladatok megjelenésével hirtelen több konfliktusforrás bukkan fel a családi életben. A kényes helyzetekben nagy szükség van a türelmünk megőrzésére és időnként a szülői véleményünk, határozottságunk kiemelésére.
Egy biztos, a gyermekkorunkban oly sokszor hallott és néha a saját szánkon is kicsúszó „Mert én azt mondtam!” érvelés nem működik a mai gyerekeknél. Sem együttműködést, sem tiszteletet nem ébreszt bennük, ezzel a mondattal biztosan nem érjük el náluk, amit szeretnénk.
Mit mondhatunk ehelyett, melyek azok a fordulatok, amelyekkel sikereket érhetünk el?
1. „Amikor…, akkor…”
Ez a megfogalmazás segít a szülőnek egyértelművé tenni, hogy például akkor jöhet a délután vagy este kellemesebb része, amikor már megvan a házi feladat. Fontos, hogy ne a feltételes módot használjuk: „Ha elkészültél a leckével, olvashatod a kedvenc könyvedet.” – ehelyett csakis kijelentő módban mondjuk: „Amikor már megvagy a leckével, olvashatod tovább a könyvedet.”
2. „Ha tudnál abban segíteni, hogy…”
A szülők folyamatosan utasításokat adnak a gyerekeknek, és megmondják, hogy éppen mit csináljanak. Ennél sokkal hatékonyabban lehet a közös cél felé haladni, ha segítséget kérünk a gyerektől, együttműködésre hívjuk: „Nagy segítség lenne, ha indulás előtt kivinnéd a szemetet!” Vagy: „Ki tudna nekem abban segíteni, hogy…?” Nem garantált, hogy mindig a segítségünkre fog ugrani a gyerek, de egész más hangulatot tud teremteni egy-egy ilyen kérdés, és a jövőben biztosan beindul egy együttműködési folyamat a közös előkészületeknél.
Ez is érdekelhet
3. „Mit tervezel annak érdekében, hogy…”
Miért gondoljuk, hogy jobban tudjuk, hogy hogyan ossza be nagyobb gyermekünk az idejét? Kis felügyelet mellett sokkal hatékonyabb lehet, ha megkérdezzük: „Hogyan tervezed a napot annak érdekében, hogy vasárnap estére meglegyen holnapra minden leckéd?” Ebben a kérdésben benne van a bizalmunk, miszerint a gyereknek már bizonyára van valamilyen elképzelése a feladatainak a beosztásáról, ugyanakkor az is, hogy az övé a felelősség azért, hogy mindennel meglegyen időben. Ha egészen addig mégsem volt semmilyen terv, legalább el tud kezdeni gondolkodni rajta.
4. „Megkérdezted, megválaszoltam.”
Ha bármilyen kérdés felmerül a gyerek részéről, amit valamilyen okból kifolyólag nem tudunk megengedni, ne menjünk bele hosszas huzavonába. Ha újból elhangzik a kérdés, mondjuk el a gyerekünknek: „Azt kérdezted, hogy görkorizhatsz-e a folyosón. Azt válaszoltam, hogy nem, és elmondtam, hogy miért. Miből gondolod, hogy ha még háromszor megkérdezed, megengedem?” Egy másik kérdés lehet még: „Úgy nézek én ki, mint aki meggondolja magát, ha többször felteszik neki ugyanazt a kérdést? Megkérdezted, megválaszoltam.” Pár alkalom után elég lesz csak ennyit mondani: „Megkérdezted, megválaszoltam.” A gyerek tudni fogja, hogy alkudozással, hisztivel nem fog eredményt elérni.
Ne feledd, mindig a megoldás és együttműködés felé vidd a konfliktusokat, és egy idő után a gyerekek gondolkodásmódja szintén ezt fogja követni. Állandó utasítással, csakis a feladatok kiosztásával nem fogsz tudni erős, bizalmi kapcsolatot építeni, inkább próbáld meg a fenti mondatokat!
Szabó-Máthé Hanga
