A címet olvasva jogosan vetődik fel a kérdés: és ez a három dolog most akkor hogy is jön össze? Máris elmesélem.
Nem volt egy nyugalmas adventi időszak idén senkinek sem szerintem, mi is csak rohantunk a teendőink után, pedig idén megfogadtam, hogy igenis, lelassítok majd az adventben, és az ajándékbeszerzést is elkezdtem már októberben, de persze akadt még bőven tennivaló az ünnepek előtt.
Így történt, hogy aranyvasárnap végre kijátszottuk a nagymamakártyát a férjemmel (értsd: kétéves gyermekünket a nagyira bíztuk, beleértve a napközbeni ebédet-ottalvást is), és nyakunkba vettük az egyik közeli bevásárlóközpontot, hogy pár apróságot még beszerezzünk, és végre kényelmesen, amúgy vasárnapiasan megigyunk egy kávét, és megbeszéljük, kinek mi a feladata még karácsony előtt. Legalábbis így terveztük.
Már épp végeztünk a bevásárlólistánk felével, ennek örömére be is ültünk egy kis pékségbe, és élvezettel, gondolatban feltett lábakkal kavargattuk a kávénkat. Már kezdtem elhinni ezt az idilli állapotot, amikor is csörgött a telefon: a nagymama hívott, hogy a kicsi fiú ugyan nem alszik, csak a fülét fogja, és azt mondogatja, fáj, fáj (eddig ilyen pontosan még nem határozta meg, ha valamilyen egészségi problémája támadt), úgyhogy szinte biztos voltam benne, a nagymama nem túloz, baj van. Sóhajtva tettük le a félig üres kávéscsészéket, és gyűrtük össze a listánkat, indultunk a fülfájósért. Szegénykém nagyon odavolt, eddig valahogy megúsztuk ezt a fülfájósdit, talán az előző napi hóban szánkózás és fetrengés lehetett a ludas, ez már valószínűleg soha nem derül ki.
Nem ragozom, pár telefonhívás után a hétvégi gyerek fül-orr-gégészeti ügyeleten találtuk magunkat, ahol a nagyon kedves doktor néni elég gyorsan felállította a diagnózist: kezdődő fülgyulladás a bal fülön, a héten már ne menjen bölcsibe a kis delikvens, maradjon otthon, és gyógyuljon meg az ünnepekre. Kinn, a szabad levegőn is csak minimális ideig tartózkodjon, vigyázzunk a fülecskére. Mindamellett, hogy nagyon sajnáltam a picurt, eszembe jutott a félbehagyott lista is… így szinte szobafogságra ítélve lőttek a végső nagy bevásárló körútnak és ügyintézésnek – és persze a laza kávézgatásnak.
De az anyaság ugye folyamatos problémamegoldás is, és bár félve nyúltam a mentőövemért, az online vásárlásért, hiszen az ünnepek előtti héten mindig nagyon kiszámíthatatlan, megjön-e az utolsó utáni pillanatban rendelt cucc. A szokásos szuperanya-matrica ismét megadta azt a bizonyos kis megerősítést, mert mondanom sem kell, kicsit magamat is sajnáltam a kialakult kényszerbetegszabink és karanténunk miatt, amitől meg persze rögtön lelkiismeret-furdalásom lett… Ja, és a kávézás sem maradt el, végül otthon az ünnepek alatt bőven bepótoltuk.
A fülgyulladás pedig karácsonyra pont meggyógyult.
