Radics Béla, a magyar rockzene kiemelkedő alakja, akit gyakran a „magyar Jimi Hendrixként” említenek, a 70-es években a rockzenei színtér jelentős alakja lehetett volna, ám életét tragikus sors jellemezte. Egyedülálló gitártudásával, amelyet neumatikusan és foggal is mesteri precizitással művelt, világra szóló elismerésre érdemesült volna. Virtuóz tehetségét azonban nem követte hazai siker, mindössze egy szűk lakásban osztozott édesanyjával.
Radics Béla karrierje során a Sakk-Matt és a Taurus zenekarokban is játszott, utóbbi előzenekara volt egy brit hard rock bandának, amelynek menedzsere csodálattal figyelte Radics előadását. Bár a külföldi sajtó pozitívan értékelte, hazai áttörést nem ért el. Leghíresebb fellépésére a Gellérthegyen került sor, ahol kilencezer fiatal rajongott érte, de lemezszerződés továbbra sem érkezett.
Radicsot ingatag természete, nyíltsága és önmenedzselés hiánya gyakran háttérbe szorította. Nyílt kritikái nem arattak osztatlan sikert, sokan irigyelték tehetségét és sikereit, a megnövekedett közönség pedig gyakran pletykákat gerjesztett róla. Zenésztársai és időnként ő maga is azt nyilatkozta, hogy a zenei világba belefáradt, és egyre inkább az alkohol felé fordult.
Béla mindvégig reménykedett, hogy egyszer hazájában is elismerést szerez, ezért elutasította a külföldi ajánlatokat, beleérve egy havi 3000 márkás fizetést kínáló lehetőséget is. Az elismerés azonban sosem érkezett meg. Az egykor zseniális gitáros 1982-ben, mindössze 36 évesen hunyt el, abban a hitben, hogy jobb sorsot érdemelne. Ma már talán a túlvilág színpadán áll, ahol megkapja a megérdemelt tiszteletet és megbecsülést.
Olvasd el a cikket, ha érdekel a téma:
https://www.kiskegyed.hu/csalad/magyar-zenesz-meghalt/533spy3
